A nagy Springbank 18 mustra
Bevezetés helyett igyunk!
Sűrű, érett illat. Tömött, nehéz aromák. Micsoda delejes édesség a szájban, karamell. Funky twist. Nagyon szépen áll a kor a Springbank párlatnak, mindezt egy bourbon hordó adta lehetőségekkel. Jön a mandula, érett fehér gyümölcsök, vajhúsú körte. Egy kis citromhéj kesernyéje. Jól állnak neki a hordós fűszerek, az alap már nem annyira vibráló, mint 10-12 éves korban, a fa többet vállal, gyöngéd háttérfüst, elválaszthatatlanul a Campbeltown funktól. Kicsit koszos, tökéletlen, tökéletes. Szép alapvetés. Egyszerű dolog ez. Vagy nem? Később visszatérve rá is szerethető a tisztasága, édessége, lágy funksága.
Vajh mi lesz, ha tizenkét százaléknyi talált port érlelést is hozzákeverünk? Hasonló fehér vibrálás, valahol valami extra réteg, egy kis ráadás rottyantság? Mégis nagyon nehéz lenne vakon ráhibázni a port összetevőre, annyira hasonló a sima bourbon megfejtéshez. Talán valamiféle más, boros, sötét édesség a lecsengésben, de ilyenkor már a psziché is láttatni akarja, amit látni akar. Nekem most pont ugyanazt az élményt adja, mint az előző. Mindenesetre jó jel, hogy az merül fel bennem fogyasztás közben, hogy minek is mást inni, amikor itt van a Springbank 18? Hype ide vagy oda, de egy igazi tradicionális whisky. Jó, hogy fennmaradt a campbeltowni mészárlás dacára. Ahh, ez a jó lágy kikerekedett funky füst. Elképesztő. Igen, a lecsengésében, a nyelvem legvégén keresném a portói molekulákat, ha az életem múlna rajta. De inkább csak élvezem. Ez a 18 év egy nagyon szép egyensúly a Springbank párlat és a hordós érlelés között. Visszatérve rá is szembeötlő az előzőhöz képest a kevésbé tömény édesség, egy kis uszodás, régies íz a múltból, néha egyfajta bourbon hordós hatással azonosítom, máskor az oldschool párlatokkal. Nüanszok. Jó kiadás ez is. Izgalmas.
Nézzünk egy klasszikust. Fele-fele. A fele (ha már klasszikus).
A Springbanknél elég sokszor előfordul ez a sherry-bourbon keverék. Általában nem véletlenül. Egyértelműen egy sötétebb tónus keveredett a képbe, de abszolút hagyják egymást élni a párlattal. Ez a kis dög Springbank sokmindent megbír magán, megvan hozzá a tömörsége. Mmmmm. Az ízében egy kis modern sherry: klasszikus, kicsit gumis. A gumi ötven árnyalata. Most végülis elfér a springfunk mellett, nekem mégis jobb volt nélküle, azt hiszem. Úgy ezt leszámítva jól működő, kiegyensúlyozott kombináció. Az én ízlésem szerint kicsit még eltoltam volna 70-30-ra vagy 80-20-ra a bourbon érlelés javára. Kb. a tíz évesek szoktak úgy kinézni, és azt a kombinációt imádom. Hmm. Ahogy telik az idő, gyönyörűen kerekednek ki a spanyol oxidált bor tottyant aromái. Nagyon finom, mégis azt hiszem, hogy kicsit belerondít abba a képbe, hogy egy időkapszulakén működő Springbank kap a nyakába egy modern, nagyipari sherry hordózást a maga abroncsízével. Nem baj, tök jó, csak filozófálgatok, az alkohol hozza magával az „élet nagy megfejtése” jelenséget. Szép egyensúly na. Jól működik a párlat a kombinációval. Nem véletlenül bukkan fel sokszor. Olyan szépen jön így is a farmos trágyalebegés. Ha valakinek be kellene mutatni egy minőségi, érett, szerethető háztáji skót whiskyt, ez egy igazán jó jelölt.
65% Sherry, 20% Bourbon, 15% Rum, 2023
Időnként előkerülnek érdekes hordókombinációk a Springbank műhelyből. Inkább az az érzése az embernek, hogy épp ezeket gurították elő, és kész. Ezek voltak elöl, amit könnyen lekap a targonca, olyan Springet iszunk. Ilyen érvek, semmit tudományos blendelő mesterkurzus vagy patikamérlegen kimért ízvilág, legalábbis keringenek ilyen pletykák a főzdéről. Egyik kedvencem, ami egyébként jól is sikerült, az a 12 éves hordóerős legendás frankenstein vattja: 45% Sherry, 25% Bourbon, 25% Burgundy, 5% Port. Egy ragacsos, cukorkás szörnyeteg volt. De vissza a mai alanyhoz, négyeskéhez. Nagyon hasonló az előzőhöz, ha lehet még sötétebb, a sherry nagyipari abroncskarakterisztikája itt is felüti a fejét. Van az ízében valami extra szúrósság, az előző kerekebb, lágyabb, simább volt. Mondanám, hogy a rum kért szót, de ki tudja? Jobb magyarázatom nincs. Van az egészben valami kaotikus piszkosság. A Springbank funk és füst sem tűnt el, kicsit többet kénytelen engedni a kakofón hordótáncnak. Nehéz, sűrű, masszív téli itóka. Az előző nekem kiegyensúlyozottabb, derűsebb, könnyebben értelmezhető volt, de mind csodás italok, valamiért mindet tudom szeretni. Például a minőségi hordóhasználat megsüvegelendő (sherrygumi ide vagy oda).
Rávághatnám rutinból, hogy a bourbonös a kedvencem, mégsem hirdetek győztest. Valamiért mind tetszik. A Springbank ház az egyik olyan hely, ahonnan a sherry érleléseket is kedvelem, a sötét tizenöt éves például örök nagy szerelmem (az első nagy szerelem). A negyvenhat fokba sem tudok belekötni, jól van bekalibrálva általános belső felhasználáshoz. Nagy butaságot nem csinálsz, ha rrp-n veszel bármelyikből, és még azzal is nyugtathatod magad, hogy befektettél. Vagy valami ilyesmi.
Tölgyesi Norbert