Idős női arc – golyóstoll, papír, c. 2010. Az emberi arc mindig is kedvenc témám volt, tollal pedig különösen szeretek firkálgatni. Könyvből, internetről vagy televízióból is sok arcot rajzoltam vagy festettem le. Ez a kép is így készült. tolgyesinorbert.huTölgyesi Norbert: Balatoni sétahajón – pasztell, papír, 2013 augusztus. A 2013-as nyaralásom alkalmával készült pasztellsorozat egy darabja. Néhány napot eltöltöttem a Balatonon, utána pedig Somogyvámoson végre megnéztem a Krishna-völgyet. Tervek nélkül, amerre sodort a kedvem és a lehetőségek. A tolgyesinorbert.hu-n a teljes sorozat és egy rövid írás is látható, olasható.Tölgyesi Norbert: Hová tűntek el az évek? – olaj, farost, 2005. Már gyerekkoromtól kezdve sokat foglalkoztatott az elmúlás témája. Talán ezért készült abban a nagyon termékeny és mozgalmas 2005-ös évben, amikor rengeteget festettem ezzel a pixeles, csempés technikával, a sárga pedig a kedvenc színem lett, így rengeteg képemre odacsempésztem. Itt talán kissé túlzásba is estem. Tölgyesi Norbert: Firkák, toll, papír, 2004 (ránézésre a diszkrét matek könyvemből, a számok valamiféle csoportbontások) – azt hiszem a Szkeccs rovat galériabeli megfelelője. Rengeteget firkáltam a tankönyveimbe és mindenféle papírdarabokra. Pár jól teletarjzolt tankönyvemet eltettem emlékbe is. A nyolcadikos törikönyben Göncz Árpi bát sem kíméltem. Ki gondolná, hogy a papír sem volt mindig triviális. Pieter Bruegel életrajzában olvasható, hogy gyerekkorában mindenre rajzolt, amit ért, mert nem volt papírja. Jó kis könyv olyan fejezetekkel, mint „A kövérek” vagy „A soványak”.Tölgyesi Norbert: Pár IV., olaj, karton, kb. 2007 – a figurák maguk a tollrajzaimban alkalmazott elnagyoltabb vázlatok, a háttér pedig a szinte 3D-s festékrétegekből, térbeli textúrából áll. Szeretem ennek a képnek a vibrálását, fényhatásait, kontrasztját. Különösebben mély mondanivalót annak idején nem gondoltam mögé. Most nézve, 2023-ban az jut eszembe, hogy a körülöttünk lévő világ mennyire színes, vibráló, túltöltött, mi pedig ennek ellentéteként belül lassan kiürülhetünk a mindennapi ritmusunk és szokásaink mentén…Tölgyesi Norbert: Salvador Dali, 2004, olaj, farost – kedvelem a munkásságát, bár inkább a korai szakaszát, a végére kissé elborult, minden bizonnyal gigantomániában szenvedett, de korszakos művész volt. 2003-ban apámmal elmentünk a londoni kiállítására (én kétszer is, mert akkora volt, hogy egy szuszra lehetetlen volt végignézni). Szép emlék, talán csak az marad meg keserűségként, hogy a mellette lévő McDonaldshoz és a London Eye óriáskerékhez kígyózó sorokban álltak az emberek, viszont a kiállításra fennakadás nélkül be lehetett rongyolni…Tölgyesi Norbert: Utcazenész, 2008, papír, zselés toll, – még nem volt okostelefonom, jobban körbenéztem merre járok, mit látok. Imádtam az utcazenészeket hallgatni és rajzolni is. Hogy hol készült a kép, már nem emlékszem, az évszámból kiindulva valószínűleg Szegeden, ahol egyik lábammal még az egyetem végét tapostam, a másikkal már imádott munkehelyemen dolgoztam, ahol mindenféle izgalmas kütyüket programozunk. Varázslatos év volt, sok más miatt is.Tölgyesi Norbert: Firka, 2008, – Már említettem, hogy sok embert rajzoltam, festettem, akit csak úgy az utcán vagy az utazásim során láttam. Ez is egy ilyen rajz. A tenyeréből fölszálló golyók emlékeztetnek egy régi-régi filmre, ahol egy fickónak a tenyerében volt pár golyó és életet tudott vele visszaadni (csak persze fogyott). Például egy motorháztetőre kötözött, lelőtt szarvasét. Már nem emlékeszem mi ez a film, de majd utánajárok, illetve, ha valaki tudja, írja meg.Tölgyesi Norbert: Kollégiumi rendezvényre dekoráció, 2002, – A szegedi koleszban a zenészek szintjén laktunk, és volt egy szintek közt rendezett egy hetes verseny, ahová én készítettem festést az előtérbe (a piros felületekhez volt segítségem). A tematikánk a Moulin Rouge volt. Ez a kép maradt meg róla. A másik oldalon is volt három ilyen ablak, de abból csak egy lett befestve. A szobatársam vélelenül kitörte az egyik nem festettet, majd utána azon lépett át mindenki. Szintén ő egy este eggyel eltévesztette a járatot, a másik nem festetten akart átlépni, na onnantól már kettő lyuk volt.Tölgyesi Norbert: Leddel világított, lefestett plexire karcolva, ötlet: Sz. László, 2004, – László megkeresett az ötletével, felutaztam Budapestre, még régi, nagy térképet kihajtogatva kerestem a megadott budai címet. Kaptam két teszt plexi lapot, amire felkarcoltam két próbarajzot. Az egyik fent látható. Én nagyon élveztem, de végül ennyi marad, mert László úgy döntött, hogy géppel gravírozza inkább a lapokat, úgy több lehetőséget látott benne. Így maradt meg a két elkészült demó, mi pedig soha többet nem találkoztunk, és nem is tudom jutott-e végül valamire az ötletével. Majd húsz év telt el azóta.Tölgyesi Norbert: Csomagot cipelő idős nő, ~2006 (olaj, farost) – Budapesten láttam egy idős nőt a zebrán átcipelni a csomagját, szinte derékszögbe hajolva haladt. Többen láttuk, de senki nem segített neki, én sem.Tölgyesi Norbert: Vonaton skicc, 2008 (papír, zselés toll) – Rengeteget vonatoztam egyetemistaként, nem volt még okostelefonom, így olvastam, rajzoltam, írtam vagy csak a lassan elhúzó tájat bámultam. Ezúttal egy ismeretlen fickót rajzoltam le. Talán észre sem vette. Meglehet, hogy túlzóak a formái, de így adta ki jobban a karakter jellegét, ami amúgy kicsit tényleg fura, mesébe illő volt.
