Panel Jethro Tull, viszlát!

2023. április 18. Úgy indult, mint bármely más keddi nap. Bár a sok nyomasztó hír miatt igyekszem kevesebbet tájékozódni, de azon a reggelen csak felcsaptam egy híroldalt, és megdöbbenve láttam: “Meghalt Török Ádám, a Mini-együttes alapító frontembere”. Ádám, baszod. Hány éves voltál? 75. Ó. Az nem lehet. Kizárt. Rajtad nem fogott az idő. Bár a hajad időközben elfogyott, de mindig ott voltál valahol. Így nőttem fel. Időnként egy-egy plakát elém került az utcákon, hogy itt vagy ott lépsz fel. “Jól van, rendben van a világ…” – gondoltam ilyenkor. Ez most megütött. Immár Török Ádám koncertre sem jutok el. Ahogy Cseh Tamással is jártam. Szegedi egyetemista éveimben számolatlanul láttam a fellépéseket hirdető plakátokat. Majd. Majd. Most nem. Most fáradt vagyok, most depresszálok. Most iszunk a haverokkal. Most tanulni kell. Aztán meghalt. Elment, elfüstölt. Fogta a tigriscsíkos szofiját és egyszerűen elfüstölt. Gyerekkorom. Nem várt rám tovább ő sem.

“Egyre messzebb a vidék, hol annyit időztünk. Jól tudtam, hogy az útról mi egyszer letértünk.”

Imádtam az első lemezetek borítóját a parányi rajzokkal, már gyerekként elidőztem rajta. A lemezek tesz-vesz városa (Gross Arnold rézkarca alapján készült). Vissza a városba. Menjünk persze. Bukdácsoljunk részegen. Kapaszkodjunk egymás lehányt bőrdzsekijébe. Valahová az éjszakába.

Egy válogatás kazetta, amit apámmal ronggyá hallgattunk gyerekkoromban. Amin disznófejek lógtak. Szoci, de bravúros magyar hangulat. Pomázi mészáros. Kicsit tahón énekeltél tudod? De imádtuk. Olyan jól tahón. Apám egy kocertedre is eljutott, beszéltetek is pár szót, talán alá is írtál neki valamit. Sosem találtam…

Emlékszem, hogy egyszer kapcsolatunk hajnalán feltettem egy Mini lemezt a feleségemnek, amikor még nem volt a feleségem. “Olyan, mintha egy ötvenes fickóval randiznék.” – mondta. Akkor még messzebb voltam ettől. Már akkor is milyen old school, proli hangzás volt. Szerettem. Szerettük.

Mini. A magyar panel Jethro Tull. Bem Rakpart. Fuvola. Némi jazz, némi romlottság. Olcsó szesz, cigarettafüst, zsír, szalonna, hús, könnyű szex. Kockás presszó abroszok és keserű feketék.

Egy kicsit üresebb lesz nélküled. Toljuk tovább, de most megállok egy pillanatra és iszunk együtt egy kilépő dramot. Jó? Jó.

Gemenc. Kiszámítható választás lenne pusztán a malacfejek vagy a magyarsága miatt. Nem. Most nem.

Inkább egy Kilkerran 16. Jó lesz Ádi bácsi? Jó lesz. Hogy a viharba ne lenne jó… 75% bourbon, hozza is a tipikus vaníliás jegyeket, campbeltowni buké alig, de egy kis parasztság azért benne ólálkodik. Ádám. A 16 év egy kis fűrészporos hordó feelinget rak alá, a 25% sherry pedig egy édes, elegáns és könnyű suhintással zárja a tetejét. Idő kellett hozzá, elméláztunk mellette, de összeállt, mint egy jól kigondolt ötéves terv. Csak ez tizenhat. Elment egynek… kicsit faragatlan, mégis kiemelkedik a tömegből. Meg nem is volt ennél jobbunk.

Török Ádám! Vigyázz magadra bárhová is tartasz és kösz mindent! Majd jövök. Addig üljetek le apámmal, igyatok valamit és beszélgessetek a régi időkről. Könnyűek vagytok megint.

(Kilkerran 16y, 46%, Batch2, 2021, 75% bourbon, 25% sherry)

Tölgyesi Norbert

Borítókép fotó: Fortepan