Zsoldért jött a tizenéves igásló

Mannochmore 2010 11 years old 47.5% Cárn Mór MSD Bourbon hogshead 1215 bottles

De az mi az, ami a pohárban úszkál? Csak a fotón vettem észre, szóval mindegy, már bent van, jó helyen van!

Bourbon érlelés? Az meg mi az? Az nem kell, sherry vagy bármi más extra nélkül nem kell – gondolhatod. Rosszul gondolod. Érdemes esélyt adni ennek a könnyed , ropogós, 11 éves Mannochmore-nak. Meghálálja. Szép, tiszta, egyszerű, mégis nemes. Vaníliás, malátás, édes, füves. Olykor jó a legtisztább cuccokért kaparni, na ez pont egy olyan. Nem életed maltja lesz persze, de nem lehet állandóan nagy pillanatokban létezni, köztük is kell valaminek lennie, ráadásul ezekből a közökből van sokkal több (a Ponyvaregény nagy mondandója számomra ez). Az 1971-ben alapított, párszor bezárásra kerülő lepárló ma a Diageo egyik hátaslova a sok közül, blendelésre teremtve. Sorsszerűen, jól eldugva a Glenlossie háta mögé. Igazi ipari főzde, ami a Black Whisky, a Loch Dhu kiadásával került térképre a kilencvenes években, és bár olykor-olykor kikerül hivatalosan, például a Flora & Fauna sorozatban vagy egy fantasztikus 25 éves darab formájában, inkább a független palackozóknál találkozhatsz a nevével. Ezúttal a Cárn Mór (vagy hát Morrisons Scotch Whisky Distillers) kapott fel pár darab bourbon hogsheadet és porciózta ki a közönségnek. Nem tette rosszul. Persze a 28 éves Celebration of the Cask kiadás valószínűleg parádésabb (két alkalommal is elhalászták az orrom elől), de nem is ugyanennyi pénzedet kell bedobjad cserébe. Szóval vegyed, vigyed, ne rettegj, ha nincs sherry. Túl fogod élni. Sőt.

A mester elfeledett cipője

Braeval (Braes of Glenlivet) 23 years old Batch 3. 44.6% That Boutique-y Whisky Company 600 bottles

Illa, berek, nádak, erek, itt vannak a gyümölcshegyek. Speyside interpretációban. Alma, ananász. Látatlanban bourbon érlelt Glenlivetnek tippelné az ember, mindenesetre a régiót nem tagadhatja le. Elsőre intenzív gyömbérkarddal csapkod, rúg és harap össze-vissza. Az illatában kenyeres maláta imádnivaló illata suhan át, ez a gyengém, kicsit megbékélek vele. Vízzel ő is szelídül, lehajtja a fejét és leül. Kisimul. 23 éves, ex-bourbon hordós, eleve blendelésre nyílott (1973, Chivas Brothers), kissé arctalan teremtmény. 23 évig csináltál valamit, vártuk, hogy mivel rukkolsz elő, te végre előmászol, és ez minden? Aha. El lehet szivornyázgatni, de nem fogsz leülni tőle. Mester van még cipő? Szétnézek fiam, de már csak ez van itt hátul, de nem csak így eladásra, valamire használni akartam, már nem is tudom mire, és… nem is tudom milyen. Viszed? Viszem. Jó lesz? Jó lesz. Majdnem indokolatlanul édes, viszont meglepetésemre az alkoholfok elég neki, sőt, a hígítással határozottan méltóbb lesz a 23 évre. A régészkalapácsodat nem kell előkeressed, hogy feltörögesd a komplexitás megszámlálhatatlan rétegét. Az ocsmány címkét pedig megszokni lehet, megszeretni nem, de sokféle ember van, biztos egyből tudsz olyat mutatni, aki megveszik érte és meg is tudja magyarázni, de nem is baj, ha sokfélék vagyunk. Csak fél litert kapsz a pénzedért, fel tudod majd dolgozni ezt a kissé halovány jelenséget. Csendben az orra alá mormol valamit. Mit beszélsz? Mit mondasz? Nem hallom. Mindegy, péntek esti túlóra mellé tökéletes, nem zavar össze.

Tölgyesi Norbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük