Egy könnyített vakkóstoló története

A véletlen játékaként érdekes, igaz erősen könnyített Campbeltown vakkóstolóba keveredtem. A gyógyszertári mintásüvegekből folyt az alkohol postai utazásuk során, így a címkékről leázott a felirat zötykölődés közben, igaz a csomagbontást egészen kellemessé téve a felszabaduló izgalmas aromákkal. Az üvegcsék szagolgatásával igyekeztem újrafeliratozni őket ott helyben, utólag úgy vélem, helyesen, nem mintha különösebben nehéz feladat lett volna, hisz azért eltérő karakterű italokat kaptam és tudtam is melyik két kiadást rejtik. Mindenesetre már akkor elhatároztam, hogy együtt fogom őket kóstolni. Nos eltelt vagy fél év, sőt talán több is, és most végre elém kerültek a minták között kotorászva.

Egyébként érdekes hangok jöhetnek a garázsból, amikor ezeket túrom, ha nem kóstolni készülök, csak úgy passzióból lapozgatom-tologatom őket valahol az alkoholizmus és a bolondság (boldogság) vékony határán egyensúlyozva. Ilyen áttúrások közben olykor elrepedt műanyag kupakra bukkanok, de megtanultam a leckét és mind le van parafilmezve vastagon. Már rég visszahozta az árát a tekercs, jópár értékes kóstolóüvegcsét megmentve az elpárolgástól. Ez az akción kívüli toszogatás-noszogatás azt hiszem gyerekkoromban ragadt rám, amikor szenvedélyes horgászgyerekként télen a felszereléseimet tettem-vettem, tartottam karban, ahogyan azt a horgászkönyveimből tanultam. A horgászok kézikönyvét Antos Zoltántól rongyosra forgattam, annyira, hogy a kék borítóját is elvesztette. Szétszedtem és bezsíroztam az orsóimat, rendezgettem a horgaimat, megragasztottam az elrepedt úszókat, rendet raktam a horgászládában, bár volt, hogy télen is a parton űztem a halakat, de legtöbbször felkészüléssel vártam a tavasz érkeztét, az új szezon kezdetét. Volt rá idő, korán sötétedett, nem volt még mobiltelefonom vagy számítógépem a hosszú, hideg estékre.

Ez a szokás úgy néz ki jól jön most is whisky rajongóként, mert inni nem lehet mindig, de üvegeket rendezgetni-nézegetni és a témáról olvasgatni szabadidő (illetve párunk és családunk türelménenek) függvényében bármikor és bármennyit nyugodtan. Na nézzük!

Kilkerran 8y Cask Strength, 2021, 56.9%, Batch 5. First Fill Oloroso, bottled: 12.01.2021.

Illatában nagyon finom péksüteményes, kesudiós-diós sherry, egy kis pirított szotyimag belének csalogató karaktere, ami egészen csodálatos íz-orgiává kerekedik, ha már sokat az arcodba bontogattál. Ezzel halványan meg is legyint a macallani sherry világ, nem számítottam ilyen utánérzésre. Az átkozott seasoned sherry gumis illat és íz nem nagyon mutatja magát, csak néha érezem, hogy ez bizony a modern whisky ipar terméke. Elsőtöltésű oloroso, igazán aktív hordó. Ízében édes, kesernyés kávé, amit a víz sem képes kordában tartani, mellé a magas alkoholfok is odateszi magát és rombol. Nyeli a vizet. A Glenfarclas Culinaris tökéletes lelki társa, csak az talán nem volt ilyen szomjas. Kissé egyoldalú, kiegyensúlyozatlan, mint általában ezek a dögerős sherry bombák. A Kilkerran 12 és 16 éveséből megismert könnyű párlat eltűnik a vastag, húsos, gyömölcsös és feketeteás sötétségben. Gyermekkorom bolti kávédarálói mellett állok ismét. Drága jó szocializmus. Valamit azért csak adtál. Nem vennék egész palackot, tekintve, hogy a másodpiacon elég borsos. A dobogó első helyén a kategóriában pedig ott a már említett Glenfarclas Culinaris, ami tökéletesen hozza az itt megismert karaktert. Az pedig, hogy mi a párlat alatta, ilyen masszív hordónál majdhogynem mindegy.

Glen Scotia 8y, Campbeltown Malts Festival 2022, 1st fill Bourbon, peated PX finish,  56.5%, bottled: 17.03.2022

Illatában a kisüvegből jött a füst, a pohárban már inkább csak keserűen édes, de campbeltown funkot nem találok, és ezúttal peat-et sem igazán. Az is lehet, hogy az előtte lévő kövér Kilkerran tette be a kaput és a tömény vadságával elállítgatta az érzékelőket. Megint arra jutok, hogy legideálisabb egyvalamit kóstolni egy este. Tudom, van, aki egy megszámlálhatatlanul hosszú sort is kivégez néhány óra leforgása alatt. Számszerű alkoholfokához képest nem túl erős, inkább a keserűség uralja le az egész íztpalettát. Volt egy 11 éves Glendronachom a Hartman Brothers-től, az első hordóerős élményem, és egy 17 éves Sherry Blended Maltom szintén tőlük, viszonylag rossz, keserű, döglött (talán sokadik refill) hordózásokkal, ennek ellenére szerettem mindkettőt, talán enyhe vagy előrehaladott fokú perverzitásom okán. Na azokra emlékeztet ez a nyomakodó kesernye, amit a lapátszámra beletett víz is alig tud megregulázni. A végére végre visszaszelídül, elgyengül és felsejlik az imádott régió stílusa, leginkább egy könnyedebb longrowra emlékeztető funk-mag formájában. Furcsa egy alkotmány. Mást, többet, jobbat vagy talán kevesebbet vártam, ezúttal vélt vagy valós perverzióm sem segít ki. A mintakóstolás hátulütője, hogy nem tudsz visszatérni, újraízlelni egy másik nap, ez az akkor és ott alapján dől el, hol jól, máskor szerencsétlenül, és ez alapján kell képet alkotni. Nehezen helyezem el még mindig a Glen Scotia-t a saját térképemen, a 15 éves nagyon tetszett, a 18 csalódás volt. Most ez megint inkább utóbbi. A mindenféle hordózást bevető divatnak felülve a főzde keresi önmagát, én a főzdét, de van még minta a tárban bőséggel, tudom tesztelni a hányattatott sorsú campbeltown-i másodhegedűs próbálkozásait. Nem lenne korrekt pálcát törnöm felettük alig pár kiadás kóstolása után, de egyelőre ha Campbeltown, akkor úszom az árral és a Springbank-re szavazok, illetve azon belül is a Longrow a legnagyobb szerelem. Bár az utóbbi időben sokat emelkedtek az árai, viszont még mindig kétségtelenül a Glen Scotia mellett szól, hogy sokkal jobban kíméli a pénztárcát, mint a régióbeli nagytesó, így ha nem akarsz Springbankért sorbanállni vagy reszketve kattintgatni a webshopokban a megjelenés napján (vagy inkább 1-2 percében) és az őrült másodpiaci árait sem akarod vagy tudod követni, a Glen Scotia, egyelőre főleg a 15 éves adta élményemet alapul véve, egész jó alternatíva lehet egy kis Campbeltown funk felszippantására.

Nem életem maltjai voltak, de eltelt velük az este. Egy újabb este. Vajon mennyi lehet még?

Tölgyesi Norbert

(borítókép: dramtime, palack képek: whiskybase, horgászkönyv: jófogás)