Formabontás Tokajból … itt a Sevenhills

Vizitkártya rovatunkban rendezvényekről és utazásainkról írunk.

A Budapest Whisky Társaság és Malting Floor whisky klubok Szabadfogás összejövetelein általában mindenki hoz magával egy-két bontott palackot, és azok fölött beszélgetünk, elmélkedünk, szakértünk. És részegedünk. Ez az este annyiban volt más, hogy a B.-A.-Z. megyei Seven Hills Distillery elfogadta a meghívást és bemerészkedett a sokat látott szaglószervek birodalmába (Mi történhet? – viccelődött az alapító), hogy bemutassa legelső whisky palackozását, mely a közelmúltban jelent meg és igencsak vegyes fogadtatásra talált a magyar whisky rajongók táborában.

Személyes borsodi kötődésem miatt már első hallásra érdekelni kezdett a gyönyörű tokaji vidéken indított projekt, no meg persze minden magyar whisky rajongó nagyon kíváncsian szokta várni a következő hazai próbálkozást.

Alíz és Dénes érkeztek hozzánk Bodrogkisfaludról, utóbbi a lepárló tulajdonosa és megálmodója, aki Hollandiában tanulta a szeszfőző mesterséget.

Informatív és érdekes előadást kaptunk, ami kellemes hátteret biztosított a kóstoláshoz, az egész elképzelés megértéséhez.

A cég 2020-ban indult és azzal a céllal érkezett Tokaj-hegyaljára, hogy egy a lehető legtöbb szálon a helyhez kötődő, helyi adottságokat kamatoztató, magyar single malt whisky készüljön. Mivel a whisky legalább 3 év és 1 napos kell legyen (ez a hordóban töltött érlelés idejére vonatkozik), hogy annak nevezhessük, így a szokott módon gin és a vodka kiadásokkal indultak, ami teljesen természetes és a legtöbb esetben szükséges lépés az induló lepárlóknál, hogy cashflow-t biztosítson a kezdeti időkben, habár Dénes polgári foglalkozása és háttere biztonságos alapokat nyújt a kisérletező szerelemprojektnek, hogy az olyan lehessen, ahogy azt vízionálja. A gin és vodka készítéssel sikeresek lettek, díjakat nyertek, mégis az első whisky kiadás az, ami miatt ténylegesen elindultak, a munka első igazi gyümölcse. A nagy nap el is jött, kipalackozták az első hordót, ami 250 darabot adott. Ebből kóstolhattunk az estén, de további érdekesség volt, és nagyon izgalmassá tette a dolgot, hogy füstölt malátát és new make spiritet (friss, érleletlen főzet) is kaptunk.

Az üvegben érkező füstölt maláta illata egészen parádés volt, nagyon kellemes, szinte étvágygerjesztően zamatos. Az egyik helyi adottság, úgymond magyar, sőt tokaji jellegzetessége és egyedisége ennek az italnak, hogy helyi aszútörkölyön füstölik meg a magyar árpát. A new make spiriten ebből már nem sokat éreztem, de elképesztően finom, gyümölcsös, szinte pálinkás, annál mégis sokkal szofisztikáltabb párlatot kaptunk. Összehasonlításként a Lagg new make spiritje ennél egy sokkal bárdolatlanabb, durvább jelenség volt. A SevenHills lepárlóberendezése egy modern holland masina, amely pot stillként és column stillként tud működni, az első lépésben előbbi, majd a második, finomítási fázisban az utóbbi beállításokkal. Az amerikai bourbon világból örökölt egyik technológiai részlet az on-grain fermentáció (az árpa héját rajta hagyják, hogy értékes, hangsúlyos vegyületek ne vesszenek el) és ledarálják, nem roppanják. A másik nagyon fontos elem, hogy égetett zempléni tölgyből készült 136 literes, nagyobb folyadék-felszín arányú, erőteljesebb hatású gönczi hordót használnak az érleléshez. Bár a virgin hordók alkalmazása nem könnyű dolog, hiszen nagyon hangsúlyos, erőteljes, mégis emelett tette le a cég a voksát, ezzel erősítette tovább az ital helyi jellegét és szándékosan nem tokaji hordóba töltötték a friss párlatot, ami egyébként sosem látott népszerűségnek örvend a skót whisky iparban (hogy pontosak legyünk, a legtöbbször finishelésre használják, mondjuk egy bourbon hordóban érlelés után).

Az elképzelés tehát egy nagyon szépen finomra csiszolt párlat, egyedi aszútörkölyön történő füstöléssel és friss, égetett zempléni tölgy hordókban érleléssel. Allright! Nézzük!

Az eddigi magyar whisky próbálkozások után én nem sok jóra számítottam, azonban a háttértörténettel együtt azt kell mondjam, hogy kellemes meglepetésben volt részem. Oké, már legurítottam pár dramot a szabadfogás palackjaiból, talán ez (egész pontosan az elfogyasztott alkohol felszabadító ereje) is segített abban, hogy nyitott tudtam maradni, és nem skót whiskyt vártam. Mert nem az. Egy pálinkás hangulatú, hűvös, szinte mentolos szelet árasztó nagyon érdekes ital, ami természetesen nem látott gyümölcsöt. Ami kifejezetten tetszett, hogy bár nagyon erőszakos fát vártam a friss tölgy hordóból, mégis egészen szelídnek éreztem az eredményt. Meglepően jól kiegyensúlyozták. Kivételes élmény volt megtapasztalni, hogy a hordó fás ízei hogyan épülnek rá a new make spirit lágy gyümölcsösségére. Egyáltalán nem kellemetlen, még ha nem is a megszokott whisky élmény. Nagyon nem. De nem is az a cég célja. Egy saját elképzelések és álmai mentén haladó vállalkozó első whiskyje. Ért hozzá, tudja mit akar. Sajátos, akár megosztó, magyar single malt whiskyt, amely az egyedi füstöléssel egyelőre egyedülálló, és a bourbon hordózás plusz tokaji finishelés kliséje helyett bevállalja a sokkal kockázatosabb és nehezebben megszelídíthető friss, zempléni tölgyfa hordós érlelést. Ezekkel akar magyar és tokaji lenni. Bátor dolog, de nagyra értékelem.

Az első kiadást 48 fokon palackozták (nem hordóerős, lehígították), ami azért érdekes, mert hamarosan érkezik a második hordó 50 fok körül, utána valamikor tavasszal a harmadik még magasabb alkoholfokon. A hordózási alkoholfok egyébként eltérő, mert az is egy érdekes hatás, hogy az alacsonyabb vagy magasabb alkohol-és víztartalom milyen vegyületeket, aromákat szed ki a fából. Dénes ezeken a kiadásokon keresztül szeretné bemutatni az elképzelését a whiskyjéről, ez fogja kiadni a sort, sőt akár a kiadások kevergetésével is lehet játszani, ami érdekesnek ígérkezik. Talán a füst kevesebb, mint azt várnánk, jól is esne több, de megnyugtattak, hogy érkezik majd egyszercsak egy duplafüstös. Kíváncsian várjuk!

A cég kézműves, kevés termék előállítására van berendezkedve, egyelőre marad is ez a cél, ami magyarázza is az első kiadás magasabb árát, ez egyébként 2024-ben egy single cask esetében véleményem szerint egyáltalán nem tragikus, igaz csak fél literes kiszerelés.

A palack kinézete egészen rendhagyó, kevésbé döngeti a whisky sztenderdeket, de ez is szándékos, ebben is valami újat akarnak mutatni. Mindenesetre érdekes a hosszas küzdelem árán fából, szinte a véletlennek köszönhetően szintén helyben (belga és olasz cégek megkeresése után végül egy 500 méterre levő hazai cég által) legyártott bumszli kupakok célja: azon túl, hogy jól néz ki, letekerve és beleszagolva a darabos fa és ital kombinációja a whisky hordóba beleszaglás élményét idézi. Nice.

Nem mondom, hogy minden nap fogyasztanám ezt a karakteres, megosztó italt, de kedvet kaptam egy lepárlótúrához és a projekt további figyelemmel követéséhez. A cég kitart az álmai mellett, ez mindenképp becsülendő ezekben a nehéz időkben. Én szurkolok nekik és várom a folytatást.

Vegyes fogadtatásban részesült eddig a bemutatkozó ital, sokak szerint nem is igazán whisky, de az emberi lélektanhoz tartozik, hogy a már jól ismert dolgokhoz viszonyít és az évszázadok alatt kiforrt skót, ír, amerikai vagy épp japán whisky mellett mindenképp egyedi és új karaktert kaptunk. Az egyik cél ez volt, nem pedig egy skót whisky másolat. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni. Persze azért megnéznék egy tradicionálisabb megközelítést is, például egy szimpla bourbon hordóval is kezdhetnének valamit. Csak úgy. Mint ahogy Picasso is megmutatta olykor, hogy azért tud festeni is.

A vállalkozás ereje és potenciálja majd hosszabb távon mutatkozik meg, az idő a legjobb megmérettetés. A whisky gyártás amúgy is inkább maraton. Az, hogy a fogyasztói kritikákat, visszajelzéseket és elvárásokat milyen bölcsen tudják vagy akarják egyáltalán visszaépíteni, mennyire tudják jól kiegyensúlyozni a saját elképzelésekhez való masszív ragaszkodással, jó kérdés. A jövő zenéje, hogy mi lesz a sikeres stratégia. Nehéz előre megítélni, hogy egy vízióhoz történő makacs kapaszkodás vajon jó ötlet-e, de a történelem már számtalanszor bizonyította, hogy olykor a járatlan és nehezebb út vezet előre, valami új felé.

Tölgyesi Norbert

Borítókép palack: sevenhillsdistillery.com, fotó: a szerző

A szabadfogás kóstolóestjén sajnos nem készítettem saját fotókat, így az internetről összehalászott képekkel illusztrálom a cikket, minden esetben a forrás megjelölésével.

A Sevenhills Distilleryről való írásban semmilyen érdekeltségünk nincs, sem tőlük, sem mástól nem kapunk érte semmit, pusztán a saját véleményünket fogalmaztuk meg (ahogy mindig).