Impressziók II. – Milánói klasszikusok

A hír:

A világhírű milánói Teatro alla Scala új évadát Modeszt Muszorgszkij Borisz Godunov című művével nyitja – jelentette az ANSA olasz hírügynökség az operaház főigazgatója, Dominique Meyer által hétfőn nyilvánosságra hozott programra hivatkozva. “Nem veszek részt a boszorkányüldözésben, nem vagyok hajlandó orosz operákat törölni, és nem tagadom meg, hogy Puskint olvasok.-idézte a Scala főigazgatóját a hírügynökség. A programban szerepel még Pjotr Csajkovszkij A diótörő és a Hattyúk tava című balettje, valamint Szergej Prokofjev Rómeó és Júlia című operája. A Scala december 7-én, Milánó védőszentjének, Szent Ambrusnak az ünnepén nyitja meg az új évadot.

Mi lehet a milánói Scala 2022-es évadának azon része, amiről whisky jut eszembe? Rengeteg minden! De nem az a – szerintem – természetes dolog, hogy világhíres orosz műveket játszanak. Túl evidens lenne az olasz piac meghatározó maltjaitól beszélni. Nyilván mégis van olasz kapcsolat. Olasz palackozók maltjai lesznek a mai Barman’s Choice? Igen. De mi benne a csavar? Egyszerű. De előtte még gyorsan mutatom mi az ami elsőre beugrott a hírt olvasva.

Milánó. Az európaiság egyik fontos városa. Mennyi minden önti el az embert, amikor meghallja e város nevét! Van akinek a divatházak nevei jutnak eszébe, van aki választ a két hatalmas helyi futball klub közül, van aki a keresztény kultúra vagy az itáliai reneszánsz remekeit idézi fel. A Dóm, a Giuseppe Meazza stadion, a Scala, a Visconti hercegek vagy a Sforza család, Versace, Armani, sorolni is sok. Miért pont whisky ne lenne Milánóban? A Milano Whisky Company egy helyi kereskedőcég, saját neve alatt ezen cikk megírásáig három skót single maltot palackoztatott. Egy 8 éves Longmorn, egy 11 éves Glenrothes és egy 13 éves Craigellachie alkotja a kínálatot. Igazán kiváló képviselői az agyonhajszolt Speyside utolsó, rejtett kis kincseinek. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy maltok, amikben ezerszer több van, mint amit a kortárs whisky rajongók közege ismer és igényel.

De az impressziót mégsem ők adják, hanem egy pár kilóméterrel arrébb fekvő város neves itáliai independent whisky bottler márkája. A helyszín Modena. Ha Milánó divat, és Versace és Dolce Gabbana és Armani, akkor Modena autó és Ferrari, Lamborghini, Pagani és Maserati. És itt van a Silver Seal nevezetű olasz független palackozó brand is. Ma már. 2010-ben került egy modenai whisky fanatikus, Max Righi tulajdonába a brand, együtt a szellemi előzményének is tartott, 1979-es alapítású Sestante márkával. A Sestante egyike a legendás nagy itáliai független whisky pioníroknak. Nevét együtt emlegetik az ikonikus Samaroli vagy Moon Import palackozásokkal. Alapítása egy másik észak-itáliai kultúrhelyhez (van ott más?) kötődik, a Sestante “szülőhelye” Parma, alapítója Ernesto Mainardi. A pármai kolostor és Stendhal mostanában amúgy is aktuális a blogon…

2016-ban a Silver Seal kiadott egy tematizált label series-t, a Silver Seal The Whisky is Class_ical Collection név alatt. A név nyilván játék a class és classical szavakkal, lévén a címke tematika a világ nagy opera műveinek állít emléket, történetesen mind olasz szerző műve. Ez a sorozat jutott eszembe a Scala bejelentése kapcsán.

A sorozat két Pluscarden Valley nevű malttal nyitott, ami tulajdonképpen Miltonduff. Az egyik egy 1977-es 38 éves sherry hordós változat, a címkéjén Rossini A sevillai borbély művére való utalással. A másik egy fiatalabb volt, 1994-es, 21 évesen palackozva, Vivaldi A négy évszak művének dedikálva.

A következő, talán a legnagyobb név egy Bowmore 25 éves, ami Leoncavallo operáját, a Pagliacci-t, vagy ahogy a magyar opera kedvelők ismerik, a Bajazzók jellegzetes figuráját viseli. Nem kevésbé kis név volt egy 28 éves 1987-es Highland Park, ami legalább akkora legendát visel a címkéjén mint amekkora ikon a kirkwall-i főzde. Verdi Aida című műve ékesíti az orcadian maltot.

A Speyside vidékét egy Glen Elgin 1995 20 éves, címkéjén Puccini Pillangókisasszony művére való utalással és egy Glenburgie 1989 26 éves, Pietro Mascagni Cavalleria Rusticana című alkotása előtt tisztelegve képviseli. Utóbbi magyarul Parasztbecsület cím alatt ismert.

A Highland képviseletében két classy cucc, egy Clynelish 1993 22 Year Old, Donizetti Elixir d’amore azaz a Szerelmi bájital művének ajánlva, míg a Glen Garioch 1990 25 Year Old Bellini Norma című szerzeményét képviseli.

Persze a hírben van még a magamfajtának egy csomó olyan dolog amiről whisky jut eszembe. Például a Hattyúk tava, amiről természetesen a Linkwood Flora & Fauna palackozása idéződik fel. A Linkwoodról meg mindig egy lány emléke bukkan fel Milánóból, akinek alabástromfehér volt a bőre és kecses a nyaka. Mint egy hattyúé. De ez már egy másik történet…

N.-Barman’s Choice