Szleng Grant

Ritka konyhai aktivitásom hangulatát a háttérben futó online rádió zenei válogatása adja. Általában addig keresgetem a tökéletest, hogy a hosszú válogatás végén hagyom a francba az egészet, és simán elíndítok valami szemetet. Tökéletes választás? Turandot vagy Bohémélet? Anouar Brahem vagy Dave Brubeck? Túl jók, legyen valami agymosás, mainstream pop a nagyvilágból. Legalább elhiszem, hogy értem mi zajlik pár generációval lejjebb. Igaz, ebben pont akkor szoktam elbizonytalanodni amikor kortárs popzene szól körülöttem. A számok közül kiugrik egy szerb dal. Mókás, vicces hangzása van, jó a csaj hangja (de legalábbis megjegyzem). A szöveg épp csak annyira baráti a fülemnek mint amennyire a Kárpát-medence adta eklektikus nyelvi rugalmasság engedi. Felismerek pár balkáni szót, igyekszem kitalálni miről szólhat a dal. A refrén mindenesetre beakad.

Rohadt idegesítő. Mindenkinek ismerős a helyzet, amikor az a szám, az a szöveg megy a fejedben napokig, hetekig, amitől menekülnél. Zakatol a fejemben a refrén..zla riba..zla zla riba..Napokkal később annyira nem hagy nyugodni, hogy utána nézek mit jelent. Szerb kortárs szleng. Lefordítva döglött halat jelent. Az igazi értelmezése pedig: jó(rossz) csaj. Vagyis egy vagány rosszlány, aki rosszasága miatt is annyira jóóóó…Ok, értem. De miért hal? Keresem a közép-európai megfelelőjét az általam ismert nyelvekben. Sokkal kedvesebb a cica, macska, még a tyúk is mint a döglött hal. Furák ezek a szerbek. De annyira benne van a Balkán, hogy hol máshol neveznék a legdögösebb csajokat halott halnak, ha nem a Szávától délre? A legnagyobb gondom, hogy annyira beakad a fejembe, hogy akármikor hal kerül a szemem elé, boltban, reklámújságban, bárhol, vagy csak a hal szót hallom, a fejemben elindul a verkli. Zla riba,zla riba..

És akkor leülök az elmúlt időszak egyik legjobban várt, leginkább ”geeky” kóstolójára, ahol az unikornist a címkéjén viselő malt még hagyján, de a whisky amire kíváncsi vagyok ezt a megjelenést kapta:

A riba..vagyis a hal..bazzzzmeg…hogy lehet úgy kóstolni, hogy egy egy szerb ”nemazalánykiezalány-tóthandi” vagy ilyesmi csaj hangja zakatol a fejemben? Bízom a Glen Grant klasszikus karakterisztikájában. Bízok a palackozó választásában. Bízok magamban.

Glen Grant 1998 24 Year Old 51.4 % 1/207 Thompson Brothers UK Exclusive

A megújult koncepció jegyében, fair módon árazott maltok (és egy kiváló blended malt) bemutató kóstolója. A dizájn maradt a művészi vonal, vicces, könnyed, fiatalos. A szelekció megfelel a kortárs kis független palackozók irányának. Fiatal másodvonalas maltok, néha pár korosabb nagynevű, ahogy a büdzsé engedi..

Glen Grant, koros, bourbon hordó. Ez szinte klasszikus. Annyira klasszikus, hogy gyakran átsiklik felette az ember. Annyira mainstream a név, hogy inkább választ a fogyasztó valami kóla-sötétségű sherry bombát vagy valami hívogató brand nevet, esetleg mindegy mit csak furcsa legyen a címkéje és lehetőleg minél kevesebben ismerjék a palackozót, mert tök jó képeket lehet majd flexelni a fórumba’..

És akkor itt van a Glen Grant, ami valóban mainstream márka lett (de akár nevezhetjük sikeres terméknek is) és aminek az olasz és a francia piac megfelelő alapot ad ahhoz, hogy stabilan ismert skót whisky márkaként akkor is hozza az eredményeket amikor a többiek marketingkampányból marketingkampányba szédelegnek. Mondjuk nem kerülhetett sokkal kevesebbe az sem, hogy Jim Murray ki tudja hány éven keresztül választotta a világ legjobbjának a 18 évesüket. Ami ugyan szép kis whisky, de azért nem a világ legjobbja. Ami viszont a világ egyik legjobbja, valóban, az a Glen Grant párlata. Stabil, konzisztens, tiszta, fatty, kiegyensúlyozott. Ez pedig a legjobban a független koros bourbon cask érlelt formában jön ki. Amiért pedig a világ egyik legjobb párlata a Glen Grant, az az, hogy ugyanezt hozza a másik klasszik, a sherry hordó kapcsán is. Van még három-négy ilyen karakter amelyik annak ellenére alapvetés a skót maláta whisky történetben minőség tekintetében, hogy vagy a nevük lett akkora, hogy ”nem illik” jónak tartani, vagy nem képes rá a nevekbe beleszédült közeg, hogy felismerje bennük azt, hogy nem véletlen kapott figyelmet a termék a marketingesektől, és lett belőle szuper-produktum. Meg persze vannak olyanok is, amelyek kiválóak, de egyre nehezebb megfogni ezt a kiválóságot bennük.

A Thompson tesók szelekciója tökéletes formája annak, amiért egy 20+ éves Glen Grant maltot a legjobbak között kell említeni. Friss, tiszta párlat. A hordó pazar hátteret ad ehhez a finoman krétás, lágyan citrusos alaphoz. A citrusos párlatra remekül húz a tölgy krémes, feketebors jegyekkel dominált karaktere. A friss faforgács illata és a vaniliakrém simogató édeskés élménye teszi élvezetessé. Az egész alatt pedig egy jellegzetes, már-már housestyle jegy, a frissen tört aszpirin kesernyéssége, a babérlevél, a herbális karakterek, kikerülhetetlen fundamentumként. A primer jegyek gyümölcsös aromákká emelkednek, de a fanyar, gyógynövényes-tölgyes lágy keserűség marad. Ugyancsak jellegzetesen rövid, gyors lecsengés. Elúszik mint egy hal. Marad az emléke, mint egy dögös balkáni picsának.

Jöhet a következő.

N.-Barman’s Choice