Impressziók VIII. – Tűz és víz

Az Impressziók, azaz Barman’s Choice whisky ajánló rovata általában úgy kezdődik, hogy a napi sajtóból vagy közéletből felbukkan egy hír, egy kiállítás, egy évforduló, és az adja a szikrát, hogy mi legyen az ajánlás. Tudod, a napba épp belekezdő hotel délelőtti bárjában, a friss napilapot a bárpulton lapozva jön a “egy presszót és.. Barman’s choice” rendelés. Vagy valamikor az éjszakában, a helyszín ugyanaz, a rendelésből kimarad a kávé és a hírek a bár túloldaláról érkeznek. Na, ez ma picit máshogy lesz, lévén Highland Park Napok futnak a Dramazinon, és minden rovat ennek a tematikának van rendelve. Legyen az a Tölgyesi Galéria képtára, a Szkeccs, azaz a rövidebb kóstoló jegyzetek kerete, a Villámverdikt, vagyis az egymondatos ítéletek oldalsávja. Így az Impresszióknak is helyt kell állnia.

Vagyis ezúttal borul a meglepetés faktor, mert nyilvánvalóan Highland Park single maltok lesznek alább ajánlva. Így aztán arra jutottam, hogy a rovat alapjait valamiképp megtartva, nem a Highland Park maltokhoz keresek híreket, annak ellenére, hogy ez lesz az ajánlott márka, hanem ugyanúgy átlapozom az engem érdeklő felületeket, és ha ott akad valami amiről a Highland Park jut eszembe, hát hadd menjen!

Az élet pedig tálcán kínált olyan dolgokat amiket nehéz mással magyarázni, mint az elme alkotó ereje. Ugyanis olyan dolgok kerültek a szemem elé, amikről részben vagy akár konkrétan is beszélgettünk a Dramazin szerkesztőségi chit-chat alatt, whiskytől függetlenül is. Miről is van szó?

A hírek közt nem találtam túl kreatív ötleteket adó eseményeket, se az egyéb kulturális felületeken. Aztán valahogy elém keveredett a ‘ma született – ma hunyt el’ típusú infó oldal, és megakadt a szemem a február 6.-ai dátumon. Ezen a napon született Radics Béla és Snétberger Ferenc is. Két gitáros legenda! Na ez jó is lesz!

És miért is lesz jó? A Highland Park Napok keretében Tölgyesi Norbi a napokban Teljes hangerőn címmel épp egy zenei vonatkozású palackozást kóstolt, a Highland Park Full Volume nevűt, amihez Jimmy Hendrix-et idézte meg. Radics, a magyar Hendrix, ahogy emlegetik, így adta magát. Snétberger meg pont az ezzel kapcsolatos beszélgetések során jött fel, és mindketten meglepődtünk, hogy egy napon született Radiccsal.

Mit is lehetne levezetni Radics Béla emlékéből, ami whisky? Leszámítva azt, hogy hősünket igencsak megpróbálta az alkohol. Le is győzte. Lehetne kerekíteni egy önálló ajánlást csak a zenekarok neveinek felemlegtéséből, amikben játszott, hiszen a Sakk-Matt hozná mondjuk a Chess Malt nevű project-bottler Chess Malt Collection nevű szériájának bármelyik maltját. Ez a sorozat a sakkfigurák mentén halad, időről-időre megjelenik hol egy fehér, hol egy fekete figura számára címkézett palackozás. A Taurus, ami a latin bika szó eredetileg, adhatja a Duncan Taylor Black Bull blendjeit. Az Aligátor nevű bandájához egyértelmű az Ardbeg Alligator, az Atlantis nevű korai korszakának együtteséhez kapcsolhatnánk Isle of Mull majdnem eltűnt lepárlóját, a Tobermory-t, és vele a reneszánszát élő Ledaig bármelyik kiadását. (Apropó, eltűnt sziget! A GlenAllachie posztból kinőtt nyereményjátékon résztvettél?) A szintén korai korszakhoz tartozó Pannónia zenekar pedig ötletet adna az első pannon whisky klub palackozáshoz, a Budapest Whisky Társaság Benriach Asta Morris által kihozott single cask cucchoz.

Mégis a Tűzkerék volt az igazi Radics band, így ehhez kerestem whiskyt. És a Highland Park Fire több mint jól passzol ide. Ez a whisky egy páros kiadás tagja, a párja Ice néven futott. 2016-ban jött ki, a Fire-Ice relációban jóval megelőzve a Diageo későbbi Game of Thrones tematikát. De ennél sokkal fontosabb, hogy a HP Fire egy történelmi jelentőségű Highland Park, lévén ez az első Port cask érlelt OB kiadás. Ennek megfelelően kapott is egy az akkori időkben jól ismert túldizájnolt megjelenést. A whisky 15 éves, egészen pontosan refill Port wine seasoned cask érlelt, közel 28 000 dekanterrel jelent meg, 45.2 % abv-vel. Illatában erős küzdelmet véltem felfedezni a földes-herbális orcadian jegyek és a hordó adta karakterek közt, amit az íz később kiegyensúlyozott. Ott már döntetlenben egyezett ki a gyümölcsös és a klasszik tőzeges jellegzetesség. Egyáltalán nem volt az a gejl cucc mint aminek az ember anno hitte a bejelentésekor. Abszolút jó kis ujjgyakorlat mind a ház számára, mind a whisky rajongóknak. Epres, füstös, fűszeres.

De Radics mellé eszembe jutott még egy OB kiadás, a Highland Park Cask Strength Batch 1. Ez szintén kis túlzással történelmi palackozás, hiszen a főzde nagyon hosszú ideje nem tartott az alapsorában hordóerősségű verziót. Ezt kompenzálandó, belekezdtek egy Single Cask Series sorozatba, amiben boldog-boldogtalan, shopok, klubok, bárok, stb “kapott” saját, dedikált single cask cuccot. Jól indult, remek gyűjtési tematika, de aztán a sorozat mennyiségi része kissé kinyírta a kollektorok hajlandóságát. Több száz változatról beszélünk, ehhez már fizikai értelemben is nagy hely kell, ha az ember mindet meg akarná szerezni. És akkor a széria csúcsán túl a HP bejelentette, hogy beemeli az alapsorba batch release-ként a Cask Strength kiadást. Jelenleg a Batch 4 az aktuális változat. A Batch 1 megjelenésekor már volt tapasztalatom a modern cask strength Park cuccokról az említett SC széria alapján. És meg kell mondanom, megbizonyosodott, hogy nem minden lepárlónak áll jól a naturális erő. Vannak olyan főzdék és párlatok ahol még a 60 fok feletti italok is könnyen fogyaszthatóak, meg vannak ahol nem. Elsőre példa mondjuk a Caol Ila vagy az Aberlour, utóbbira a Benromach és a Highland Park. 60 fok tűnik a választó vonalnak valamiért.. A HP CS B1 egy brutális, nehezen befogadható párlat, 63.3 % abv-vel sherry seasoned american oak érleléssel. Robust and Intense, hirdeti magáról a csomagolásán, és ez helytálló. Annak ellenére, hogy érezni, hogy ez egy remek distillate, a karaktereket még vízzel is nehéz kihámozni.

Pont olyan, mint Radics Béla. Nehezen érthető, intenzív, hangos. Radicsról az emlékek megoszlanak. Van aki szerint gitárkirály, van, aki szerint voltak nála sokkal jobbak is. De ami tény, hogy megkerülhetetlen és legendás. Ahogy egy Highland Park Distillery is, amelyik ha OB alapsor Cask Strength cuccot ad ki, arra odafigyelnek az emberek. Radics élete legalább annyira nehéz és sok, mint ez a Batch 1. Nyers, erős, nem tudod, hogy hagyd a fenébe vagy próbálkozz közel kerülni hozzá. Talán a zsenialitást az adja, hogy nem találja a többség az utat a mássághoz? Nem tudom. De a Batch 1 tényleg nem önmagáért jó. Maradjunk ennyiben. {h}

Snétberger Ferenc? Ő meg úgy jött szóba, hogy pont a Full Volume és a Hendrix kapcsolásból alakult ki beszélgetés a szerkesztőségben. A cigány és zsidó gyökerű gitárművész indulása Salgótarjánból nagyjából az a közeg vidéken, mint Radics szülőföldje, Angyalföld Tripolisz nevű negyede Pesten. Sok jót nem ígér, még tehetségeinek sem. Amíg Radics a szabad rock vadsága felé indult, Snétberger a klasszikus vonalat tanulta. Mindketten nagyon improvizatív előadók, nyilván Snétberger sokoldalúbb a maga jazz-flamenco-klezmer-klasszikus vonalával, mint Radics a Budai Ifipark vagy a Danuvia Művelődési Ház színpadán, foggal tépett húrjaival. Milyen Highland Park passzol Snétbergerhez, mivel köszöntsük születésnapján? Ha már volt Tűz és Jég, akkor legyen Sötétség és Világosság! Tölgyesi Norbi úgyis a Highland Park Dark-ot kóstolta a már emlegetett Teljes hangerőn című posztjában, akkor itt a Highland Park Light 17 Year Old 52.9 % refill american oak cask érlelt OB kiadás, a Dark párja.

Na ez igen! A coastal szóval leírható jegyek, citromok, egy kis mészköves-rizlinges frissesség, kiváló grapefruit és mentol kombó, üde, erős, friss. Eszedbe se jut a sherry cask, nem kell ide, ilyen párlathoz! Bár földrajzilag nem helytálló megfigyelés de ez a distillate a kapocs valahol a Western Highland és a Northern Highland közt. Előbbit a coastal és vegetális jegyek, utóbbit a zöldalmás-citrusos-kesernyés füves karakterek hozzák. Mindehhez jön az a kellemes grapefruit és egy kis mentolos fuvallat. Hanga és Hobbister? Elbújtak. De nélkülük is kiváló single malt, sőt kiváló Highland Park!

És amikor idáig értem, jött a meglepetés. Mert a két gitárzseni mellett van még egy évfordulósunk! 1828.február 8.-án született Jules Verne, nekünk csak Verne Gyula, a nagy francia író, akit talán nevezhetünk a tudományos-fantasztikus regények megalapozójának. Sőt, talán a kortárs steampunk stílus inspirálójának, egy steampunk prófétára is tekinthető. A pesti Kraken bár jut eszembe, meg Tipsy, aki először ott…kóstolt Laphroaig single maltot. És Tölgyesi Norbi a legutóbbi posztjában, a Magnus álma címűben épp egy Verne kötetet talált a békéscsabai bolhapiacon a whiskyjei mellé olvasnivalónak. Szóval igencsak bejött nekünk ez az elme teremtő ereje! Írunk valamit és élet (vagy az elme?) dobja az apropót, a visszajelzést, a furcsa és jókor jövő meglepetéseket. Na de én, aki soha nem volt Verne rajongó, szemben Tölgyesi Norbival, milyen Highland Park maltot tudok Gyulánkhoz igazítani? Lehetne a Grant kapitány gyermekei után szabadon akár bármilyen Glen Grant, de a nyáron Tipsy is, Tölgyesi is és magam is írtam már Glen Grant posztot. Na de Radics, aki a Tűzkerékben érte el karrierje csúcsát, és kapott tőlem egy HP Fire-t, és Snétberger, aki ezt a tüzet pusztító erőből fényességgé formálta, és kiérdemelte tőlem a HP Light-ot, nos ők minden tüzességük ellenére a Vízöntő jegyében születtek.

Ha pedig víz és Verne, akkor irány a víz alá! Ott vannak azok a furcsa kreatúrák és elveszett világok (Atlantis utalás befigyel Béla!), amikről sokáig azt hitték csak Verne fantáziájában létezik. Mert igenis vannak ott a mélyben dolgok. Van amiről tudunk már, van amiről talán soha nem fogunk. Viszont vannak ott, amikről tudunk, de azért lehet jobb lenne, ha nem lenne ott dolguk. Mondjuk tengeralattjárók. Nem feltétlenül a verne-i elképzelésnek megfelelőek, sokkal inkább erőszakosabbak. És ha most ez nem Highland Park Napok tematika lenne, akkor itt most jöhetne egy Bruichladdich Yellow Submarine nevű palackozás. De mivel Orkney a téma, ezért legyen a Highland Park Dolphins nevű fekete palack. Ha már a világ egyik legismertebb tengeralattjárója, a Nautilus Verne Gyula tolla alatt született meg..

A Dolphins a brit haditengerészet tengeralattjárós egységeinek lett palackozva, és igen érdekes utat járt be a gyűjtők világában. A legelső kiadása csak kimondottan a Submarine Service kantinjaiban volt elérhető, és ezért a gyűjtők számára izgalmas kiadás. Aztán jött a második verzió, ami gyakorlatilag mindenben megegyezik az elsővel, egyetlen nagyon apró színárnyalat eltéréssel a palackon. Természetesen volt ebből keveredés, félreértés, követhetetlenség és érthetetlenség. Dehát nem az egy tengeralattjáró dolga, hogy megtévessze az ellenséget, és ne lássa senki az erejét csak amikor lecsap? Na a Dolphins nem csak nem csap le, de meg sem legyint. Egy 40 % abv-s igazi utálatos NAS palackozás, aminek karaktere nem sok. Egy kis sós, citrusos, vérnarancsos vonal, erő semmi. Ahogy megértem, hogy sokan az alapján legyintenek a Highland Parkra, amit a 12 éves OB hoz, a maga gyenge fokolásával és az idők során elbújt jellegzetességek hiányával, a Dolphins ezt még inkább megtestesíti.

Mint említettem nem vagyok Verne rajongó, de abban biztos vagyok, hogy bármelyik könyve jobb szórakozás lenne, mint ez az amúgy érdekesnek tűnő HP.

Bár rengeteg fless jött még be, miket lenne érdemes egy ilyen posztban felemlegetni, akár whisky akár mondanivaló tekintetében, azt javaslom, hagyjuk meg máskorra.

Bármikor beugorhatsz hozzám egy ajánlásra. Impresszió mindig akad.