Highland Park Napok 4. – Teljes hangerőn

Mega Highland Park kóstolóm következő állomása a Full Volume kiadás, ami egy Marshall erősítőre emlékeztető dizájnt kapott. Nem sok kell általában sem, hogy a whisky és a zene között asszociációkat hozzon létre az agyam, így most aztán pláne ez történik.

A fekete erősítőről túlvezérelt gitár és határozott basszus ugranak be. Ez még sokféle zene lehet, de nekem most Jimi Hendrix jön. Tudom, olcsó dolog lecsapni ezt a magas labdát. Erősítő meg Jimi Hendrix. Nagy koponya vagy. Pháá… Lehetnék elegánsabb, irodalmibb, kozmikusabb… de nem vagyok. Frappáns lenne azt mondani, hogy a fiatalon 27-esek klubjába lépő (a saját hányásába fulladó), korszakalkotó gitáros Skóciában jött a világra, de ennyire azért nem adja ki. Abban a Seattle-ben született 1942-ben Amerika nyugati partján, ahol később Kurt Cobain rótta az utcákat bő pulloverében, fájós gyomrának kínját heroinnal enyhítve. Hendrix a zenetörténet azon kevés (ha nem egyetlen) gitárosa közé tartozott, akit Miles Davis is nagyra tartott (róla hamarosan külön is meg fogok emlékezni). Még egyetemista koromban vásároltam meg egy dupla koncertlemezt, a Live at Berkeley-t, amire megannyiszor csápoltam jól berúgva az olcsó koccintós bortól vagy pár liter kőbányitól (a kettő keverékétől meg pláne). Ezekre valahogy a legnagyobb csóróság közepette is futotta, de mentségemre szóljon, hogy a kollégiumban nem én voltam az egyetlen ilyen csodatevő, akinek mindig termett a zsebében piára meg cigire.

Live at Berkeley. Brutális, dinamikus, erőteljes, tökéletlen és tökéletes. Kőkemény. Szerintem sokkal jobban húz, mint a stúdió lemezek, bár azok sem kutyák. Engem számtalanszor elragadott. Tényleg el tud kapni a flow, ha ezt hallgatom, bár akkoriban még nem a mai testemmel kellett hullámoznom.

Ha már keménység és brutalitás, akkor repüljünk vissza Hendrix húrjai közül egy kicsit Orkney-ra (biztos ott is akad, aki pörgeti a lemezeit). Nem csak a könyörtelen időjárás, az eső vagy az orkánerejű szél vihet kegyetlenséget a szigetre. Az egymást olykor hivatásszerűen lemészároló vikingeken túl a korai huszadik század szűnni nem akaró birodalmi étvágyú nagyhatalmai is itt süllyesztették egymást vagy épp magukat a Scapa flow hullámsírjába. A vikingek kegyetlen játékainak részletesebb megismeréséhez ajánlom Orkney útinaplójának második fejezetét, ahol egészen a meggyilkolt Béla macsói herceg csontjainak régészeti és kriminológiai vizsgálatáig is eljuthattok Barman’s Choice tárlatvezetésével. És talán az is kiderül, hogy a templom miért nem jó. Azt pedig, hogy hogyan és miért süllyesztette el magát a német császári flotta a Scapa flow-nál az első világháborút lezáró béketárgyalások alatt 1919-ben, az Orkney útinapló harmadik fejezetének lapjairól tudhatjátok meg.

Elmélkedek egy ideje, de szóljatok rám, hogy talán magunkhoz kellene venni valami whisky-t is, mégiscsak inni vagyunk itt. És ha már itt van, és itt vagyunk mi is, jöjjön a Full Volume. 47.2%. Érdekesek ezek a pont valami százalékok, pedig nem is hordóerőről beszélünk, ami úgy jön ahogy kiadja. Bújkálhat valami elfeledett, kibukott matematikus a Highland Park soraiban, mert nem ez az egyetlen ilyen furcsára beállított alkoholfok.

A Highland Park nem színez, ha már az Edrington Group istállójában van (ahogy az odatartozó Macallan és Glenrothes sem). Malátás, sós, friss bourbon. Füst? Halvány, de ezt már kezdjük Highland Parkéknál megszokni. Aromás, parfüm és vanília, sós karamella. Másodjára édes cukorka, ragacs (tudom mindig a ragaccsal jövök, na de hát ha az?). A bourbon érlelés kissé túl keserű oldala. Az alkoholfok oké. Az íze messze elmarad az illatól, ez gyakran előfordul. Jó nyers, ropogós elsőtöltésű bourbon. Hozza a kötelezőt, szinte szikrázik, 17 év ide vagy oda. A Highland Park DNS-t nem igazán lelem, hiányzik a barátom, hiányzik a sherry. Üssetek le, majd pofozzatok vissza, de 3 centiliter elég is. Lépjünk ezen most tova Hendrix dallamain száguldva.

Dark 17

Mielőtt a whiskyre térnék, valami következő lemezt is felteszek. Új whisky, új zene. De maradjuk Hendrixnél. Legyen az Electric Ladyland eredeti borítós első kiadása (UK, Track Records), amely magát a zenészt is meglepte , nem tetszett neki elsőre, és amelyet sok helyen pornográfiára hivatkozva betiltottak (ezek a laza angolok), így a későbbi (ahogy a más országbeli) kiadások más borítóval jelentek meg vagy kifelé fordítva árulták, esetleg barna papírba csomagolva. Idővel a megbotránkoztató csoda azonban elmúlt és ma már megint kapni ezt a kivitelt. A sötét borító végülis passzol a Highland Park Darkjához, a nőket pedig biztosan szerették a vikingek is. Kaja, pia, nő. Kell ennél több? Jó lesz. De hol a kaja? Hol a krémes?

Szólj már rám, hogy whisky! Kezdjünk a marketinggel: az őszt és a telet ünneplő kiadás, amikor a nehéz időjárás elől elbújva a család körében lehet beszélgetni a tűz mellett. A Highland Park dizájnerei igazán kitettek magukért. Fekete, dombornyomott üveg, amelyen a kígyósárkány dizájn a nagy skandináv mondákból merített ihletet, és magába foglalja a nyári napforduló magas-és a téli alacsonyan haladó égitestjét. Orkney évszakainak ellentéte (a Dark mellett ott a Light is) – míg a rovásírás a viking ősök ősi faragványait tükrözi, amelyek ma is láthatóak a szigeten. Nos, kijelenthető, hogy kipréselik a témából, amit lehet, de mind ezt tennénk nem igaz?

Sherry, fa, nagyon szép dió. Az íze az 50% feletti alkohol (52.9%) dacára selymes, puha, kényeztet. Édes, pici kesernye, pont annyi, hogy ne legyen unalmas. Füst nagyon enyhén a nyelvemen az utóízben, de ezt már szinte le sem kell írnom. Most inkább a hordós fa jön. Édes fűszeres lágy csípősség (na ezzel kezdj valamit). Vízzel még több dió, mogyoró, törökméz. Hordó megint, enyhe savanyúság, annyi, hogy izgalmas legyen újfent. Modern európai sherry oak érlelés, egy idő után kicsit unalmas kezd lenni, faszák ezek a seasoned hordók, de bele tudok fáradni a futószalag zamatukba. Második körben ott a füst, bár nem erős, de átjárja. Édes, ragacs. Cukorka, mi más? Intenzív elsőtöltésű sherry, valahol a Highland Park karakter is megvan, főleg az ízében és lecsengésében. Nem volt rossz na. Ma mindenképp nyert, de különösebben nagyot ezért sem fogok rohanni, hogy hazavonszoljam valahonnan. Közben rám eset az éj, Hendrix megy vissza a polcra, a kis Highland Park minták pedig az emléktárba. Hamarosan folytatjuk új kalandokkal.

Tölgyesi Norbert

(A kóstolt single maltok: Highland Park Full Volume 47.2 % 1999-2017 first fill bourbon – Highland Park 17 Year Old The Dark 52.9 % european oak first fill sherry-bottler 2017 total 28000)