Útinapló – Orkney 2.fejezet – “A templom nem jó”

A tőzegföldről Orphir felé haladunk. A község kapcsolata a történelemmel egészen egyedi. Sok helyen jártam már, olyan helyeken is amiket bátran lehet az emberiség történelmi-történeti múltjának fontos helyszínei közé sorolni, de kevés olyat láttam, ahol ennyire benne lenne a levegőben az, hogy bizony itt ezredévekkel ezelőtt is emberek éltek és a többszáz éves krónikák eseményei valóban megtörténtek. A dolgot az teszi furcsává, hogy ehhez kézzelfogható emlék tényleg csak kőmaradék formájában van. Semmi nem indokolja, hogy az egyik legfontosabb látogatásomként értékeljem, de valami mégis…A környezet, a látvány, az ahogy megérti az ember a titkokzatos viking világ hétköznapi logikáját, borzongatóan élővé teszi a helyet.

A község belseje felé haladva a Scapa Flow partjaira néző (lesz még szó az öbölről) zöldellő mezők és a helyi túravezető szavai teljesen érthetővé és egyszerre hétköznapivá formálják a legendákat. A modern kor által vérszomjas tengeri rablónak leírt vikingek, vagy inkább nevezzük őket északi embereknek, tavasszal miután bevégezték a földeken a munkát, elvetették a gabonát, az európai kontinens legnagyobb természetes tengeri kikötöjeként is ismert Scapa Flow partjainál gyülekeztek. Jöttek a hajók a környező szigetekről, rajtuk az ezeken a szigeteken élő családok férfitagjaival, hogy egyeztessenek arról, hogy merre hajózzanak ki és kit sarcoljanak meg. Mire visszatértek a tavaszi hadjáratból, a termés csak aratásra várt. A kalózokból automatikusan ismét földművessé váltak a férfiak, majd a betakarítás után, még a tél előtt mégegyszer kihajóztak, hogy a hideg hónapokra feltöltsék a készleteiket. Azt csak valószínüleg az adott partvidék vagy sziget ellenállása döntötte el, hogy kereskedtek-e velük, behódoltatták őket éves adóért vagy lemészárolták őket a javaikért. Ehhez adott a Scapa Flow olyan tökéletes gyülekezőhelyet, ahol biztonsággal fel tudtak készülni, egyeztetni. A közös megegyezés utal arra a félig hierarchikus, félig közösségi viszonyra ami ezeket a családokat, törzseket összekötötte. A túravezetőnk következetesen a közösség szót használja rájuk, így a már akkor a fejemben megfogalmazott írás vezérfonala az út elejétől kísér. A vikingek kalandozásai a földmunkák idejéhez kötve még a magyar kalandozásoknak is könnyen értelmezhetővé teszik. Valami hasonló módon állhattak össze a magyar törzsek is kalandozás előtt. Erre abból következtetek, hogy az adatok szerint a magyarok például az adóval kiváltott béke idejét nem szegték meg, nincsenek adataink olyan vállalkozásokról, amik egy adott területre egy adott időben, béke – adózási évek alatt történtek. Ez arra utal, hogy a törzsi tagoltság ellenére mindenki tartotta magát egy közös döntéshez, a legyőzöttnek adott szóhoz, az adóért békét megállapodáshoz. Ez pedig nyilván előzőleg igényelt gyülekezést, egyeztetést, aztán az itteni döntések követésével ez szervezett fegyelmet jelentett. Ahogy a vikingek összehajóztak a Scapa Flow vizein indulás előtt, valahogy úgy gyűlhettek össze őseink is, hogy vállalkozásokba kezdjenek, hol észak-itáliai, hol nyugati irányokba. Hajók helyett lóháton.

Tovább erősíti Orphir jelentőségét -nem csak történelmileg hanem magamban is-, hogy megérkezünk az úgynevezett Orkneyinga Saga Centre nevű látogatóközpontba. Ez tulajdonképpen egy kis ház, egy falusi Visitor Centre. A pár lépéssel feljebb lévő örökséget őrzi, magyarázza, látogatásom alatt zárva volt. Nem is olyan régen a Highland Park kiadott egy whiskyt, Highland Park Orkneyinga Legacy néven, mert a látogatóközpontnak egy viharban megsérült a teteje, a bevételt pedig ennek javítására ajánlották fel. Számoljátok a közösségi kapcsolatokat? Ez egy újabb utalás. Egy újabb whisky. Újabb Highland Park..

A látvány maga egy ezeréves majorság alig látható kő alapja, ami az Orkneyinga Saga alapján (Izlandon írt krónika Orkney történetéről), a sziget hatalmi központjaként jelenik meg. A saga 1200 körül íródott, az itt történt eseményeket így szinte kortársként írja le. Ez az a hely, ahol a később szentté avatott Magnust meggyilkoltató unokatestvér, Earl Haakon élt, és pár lépésre a majorságtól azt a körtemplomot építtette, amire a gyilkosság miatt kirótt jeruzsélemi zarándoklata után fogadalma kötelezte. A kis körtemplomnak nagyjából a negyede maradt meg, ezek az eredeti részek lettek a mai időkben kiegészítve az eredeti alaprajzot kiemelő kavicsággyal. Szépen gondozott. Ott áll az ember, ott van kis körtemplom a maga emberi méreteivel, lefelé tekintve a Scapa Flow, a háta mögött a hatalmi központ – a Bu – maradványai, és mindez egy a rendezetlenségében is súlyos valóságot sugalló temetőben. 

Orphir jelentősége az is, hogy a Scapa Flow partjai előtt a sekély víz segítette a hajók partrahúzását, így ismét csak győz rajtam a historikus vizualista és látom, és értem, miért itt és miért ennyi eleme volt itt az életnek.. Merthogy a Bu-nak nevezett hely, a majorság romjai, az adatok szerint egyfajta közösségi térként is funkcionáltak. Mondjuk ki, konkrétan ivóként is funkcionált egy része. Hiszen leírták a kortársak. Megérkezett a hajóval a brigád, felkaptattak a dombra, meggyóntak -ha épp…- a kis templomban, majd az uradalom ivójában folytatták. Ha meg esetleg valakinek beverték a fejét és őszre már csak a testét hozta vissza a sárkányhajó, akkor ugyanitt el is temették. Persze a kronológia nem feltétlenül a klasszikus vikingeket idézi, hiszen temetés helyett ők inkább állítólag a gályamáglya formában búcsúztak holtjaiktól, de legalábbis gyakrabban hamvasztottak mint temettek, egyáltalán nem gyóntak és inkább templomokat romboltak, mint építettek. Ezért úgy pontos ha a korai kereszténnyé lett északiakról beszélek. Megjegyzem, a Sagaban fennmaradtak Olaf király szavai, aki Orkney fölötti hatalmat mint norvég király gyakorolta , és állítólag azzal intézte el a keresztelését Orkney grófjának, mint Norvégia behódoltjának és a szigetlakóknak, hogy közölte: “Megparancsolom, hogy keresztelkedj meg, és ha ezt nem tennéd, akkor tudd meg, hogy megfoglak ölni és esküszöm, hogy szigeteid tűzzel-vassal elpusztítom.” Hát így. Az emberben felmerül a gyanú, hogy mivel Olaf kortársa volt a mi Szent István királyunk és mindig azt tanultuk, hogy számottevő ellenállás nélkül tért át a Kárpát-medence a kereszténységre, akkor lehet valami hasonló királyi meggyőzés lehetett a békés átmenet generátora. Mondjuk nekem, mint somogyinak, Koppány földjéről származónak kicsit máshogy maradt meg ez a sztori meg,de borítsa homály az egyéni fájdalmakat a közösség miatt…(Ja igen, mielőtt elfelejtenék..ismételjük..közösség)

Orkney vezetője a mindenkori Earl Of Orkney volt, helyi dialektusban Jarl. A Jarl pedig az egyik sokszoros skót bajnok ale típusú sör, egészen pontosan citra session blonde, de nem a szigeteken készül, hanem a mainlanden a Fyne Ales Brewery-nél. Orkney sörfőzdéinek is megvan a maga lokális-kulturális bekötése, de erről majd később ha jut rá idő(nem jutott, így itt egy link a kedvenc Orkney sörfőzdémhez, a Swannay Brewery-hez, akiknek a címkéi jórésze szintén a helyi emlékeket hivatottak idézni). 

Szóval, itt ez a kis templom, aminek az 1700-as évek végén a köveit felhasználva új templom épült, ami azóta már nincs meg, csak ezen a fotón, ahol látható a ma is álló apszis, a formájában a szentföldi templomokra hajaz, és erőszakosságnak köszönheti a létét. Ez utóbbi a sziget legfontosabb története, sőt, megtörtént eseménye. 

Orkney az 1100-as évek elején két vezetővel is bírt, unokatestvérek voltak. Earl Magnus és Earl Haakon. Utóbbi fészkelt Orphir környékén, konkrétan a Bu-ban, ebben a fenti fejezetben tárgyalt egykori viking udvarházban. A testvérgyilkosságról bő tíz évvel ezelőtt írtam már a Barman’s Choice blogon, a Highland Park az egész Magnus Saga-t feldolgozta egy háromtagú sorozatban. A whiskyk a történet kronlógiáját követik. Valójában a gyilkosságot a krónika szerint Haakon szakácsa követte el, aki a mártír története szerint sírva hasította egy ütéssel szét Magnus koponyáját. A történet 800 évvel később kisebb fordulatot vett, mert 1919-ben a kirkwalli katedrális falában egy felújítás során találtak egy fadobozt, benne emberi csontokat. A helyiek számára nem volt kérdés, hogy ezek Magnus csontjai ám az antropógiai vizsgálat megállapította, hogy a szemmel is jól látható koponyasérülések nem egy, hanem két csapástól származnak. Ezért vagy a krónika pontatlan kissé, vagy ezek nem Magnus csontjai. Azért azt nem szabad elhallgatni, hogy az antropológus a sérülések keletkezését kimondottan egy olyan helyzetben tudta rekonstruálni csak, amilyen helyzetben a krónika leírja Magnus halálát. Talán csak egy kicsit véresebb volt mint azt a jámbor saga-rovó illető elbírta képzelni. Nekem gyanús a Saga azon része, ami azt írja le, hogy Magnus egyetlen kérése az volt, hogy ne úgy végezzenek vele mint a tolvajokkal, hanem egyetlen csapással, ahogyan nemeshez illik. Namost ha a csontok Magnus csontjai, és két lék van a koponyán, akkor arra tudok csak gondolni, hogy a kivégzés feladatát kapó ember mégsem nemeshez illő módon végzett a mártírral. Talán mert barmok letaglózásához szokott szakács volt? Talán mert nem is kért ilyet Magnus, csak “simán” meggyilkolták de mivel még belátható időn belül történt az eset, a Saga írója úgy gondolhatta, az utókornak, de főleg a jámbor anyaszentegyháznak szüksége van egy a halálában is elveszejtőjét vigasztaló, nemes mártírra. Ezért gondolom beleszőhette a magnusi kérést az egy csapásról. Meg ugye alig száz évvel később bőven lehetnek még rokonok, akik magukra veszik ha valami barbár gyilkost emlegetnek fel a családfájukban…Ennyi tévedés talán bele is férhetne az ezeréves krónikákba, de javaslom a téma iránt érdeklődőknek a magyar Béla macsói herceg meggyilkolásának leírását a magyar krónikákból és az 1915-ben a Margit-sziget kolostorának sekrestyéjében talált csontok antropógiai leírását. Gyakorlatilag a mai bűnűgyi helyszínelők a TV sorozatokból sem tudták volna szebben bizonyítani, hogy bizony a krónikáink nagyon is pontosan írták le Béla herceg lemészárlását. Vagyis igenis lehet bízni a krónikákban. Attól, hogy régen éltek még nem voltak feltétlenül mesevilágban élő hazudozók. Főleg ha a közösség életét megfordító eseményeket kellett kortársként leírni. Szinte látod magad előtt, pláne ha előkerülnek erre vonatkozó bizonyítékok… 

Na de vissza Orkneyra! Mert azért a helyiek szintén nem mentek a szomszédba ha fej beveréséről volt szó, hiszen ennek a majorságnak, ennek az ivónak a falai közt lelte erőszakos halálát egy balta által Sveinn Brestrope is. Ezt külön ki is emeli az Orkneyinga központ. Hogy ki volt Sveinn azt nem tudom, mindesetre a Highland Park Warriors Series palackjai közt szerepelt egy Svein nevű palack, de ezt nemcsak, hogy nem a bevert fejű Sveinnről nevezték el, sokkal inkább arról aki beverte a fejét.

A Highland Park Warriors Series hat NAS Highland Park kiadás sorozata volt a duty-free piacra. A hat harcos mindegyike valós szereplője volt Orkney történetének, némelyek történelmének is (számolja még valaki a HP-közösség kapcsolat palackokat? Lesz még, mondtam, hogy a cikk végére bizonyítom, hogy a marketing nem mindig öncélú dolog). Mivel hosszú lenne minden viking életét leírni, maradjunk annyiban, hogy a HP Svein-je nem más mint egy Sveinn Asleiffson nevű harcos, egy helyi törzsfő fia, aki ebben a bizonyos udvarháznak az ivójában megbaltázta ezt a Brestrope nevű másikat. Na, szóval ezen a pár lépésnyi helyen több mészárlás és történelem zajlott, mint amire az egész Vikingek sorozat forgatókönyvírónak fantáziája képes. Mielőtt elbúcsúznánk Orphir véres-hiteles-legendás földjétől, még elmondom, megadva egyben ennek az útinapló fejezetnek az általam legerősebb hangulati elemét, hogy amikor a régészek a ma kaviccsal kirakott templom alapját feltárták, találtak egy követ amire rúnékkal az volt róva: “A templom nem jó(rossz). “ Vajon egy, az Olaf király fenyegetései ellenére még a múlt isteneiben hívő viking rejthette oda? Vagy az eleve a Haakon gyilkosságát holmi álszent templomépítéssel nem mentve érző másik kortárs mondott kritikát a hipokrita éppítettőről? Vagy pont az zavarta, hogy miért kell ilyen butasággal foglalkozni mint valami fura hit által elvárt vezeklés? Vagy csak tele volt a fókabőr csizmája az egész kurva ásással? Esetleg pont a szomszédos ivóban időről időre előforduló baltázások miatt érezték sokkal inkább átkozottnak ezt a brutálisan egyszerű, ám gyönyörű helyet a templomépítők? Ki tudja…(folyt.köv.)