Highland Park Napok 8. – Magnus álma

Már egészen régen volt, amikor rátettem a kezemet egy Highland Park 12 éves, hivatalos mini kóstolóra. Igényes kis palack. Az illata elbűvölt, de az íze nagyon nem tetszett, nem tudtam hova tenni. Akkor ezt még nem sejtettem, de ez máig megalapozta a Highland Parkkal való kapcsolatomat, mert a legtöbbször erre az alapvetésre futok ki, hogy illat jó, íz nem jó.

Félre is tettem egy darabig a lepárlót, de aztán egy kellemetlenül, sőt bosszantóan jó ajánlatba futottam egy magyar aukciós oldalon. Máig sem értem miért nem vitték el azonnal. De valahogy mégis rám várt az a palack, és hiszem, hogy vannak ilyen kozmikus egymásra találások. Gyötrődtem rajta egy darabig, a 12 éves rossz emléke hátráltatott. Megnéztem Horst Lüning videóit is, ő beválogatta 25 év (számára szubjektíven) legjobb whisky-jei közé egy bő fél órás monológja alkalmával. Végül ez (és a csodaszép dizájn) győzött meg: elhoztam. Kedvelem az öreget, legtöbbször tudok azonosulni a véleményével, és még az egyeseket megbotránkoztató, egyenesen gusztustalannak tartott whisky lögybölgetése sem zavar, sőt úgy vagyok vele, hogy amilyen ritkaságokat kóstolgat olykor, talán még utána is bevállalnám a dramot, ha visszaköpné. De nyugalom! Nem szokta.

A nagy kozmikusság és a kedvező ár szép kéken ragyogó egére a termék csúnyán sérült doboza felrottyantott pár barna pöttyöt (a hirdetésben hibátlan fotók voltak, és nem a postán sérült meg), de mivel fogyasztani vásároltam, ezért el tudtam siklani a dolog felett, és nem kezdtem az aukciós oldal visszajelző rendszerében leminősíteni az eladót. Mondjuk ha ajándékba vásároltam volna, akkor valószínűleg morcosabb hangulatba tudtam volna magam ringatni. Nem gond a sérült doboz, hisz bőven ár alatt volt, de azért legyen már odaírva vagy befotózva nem? De. No sebaj.

{t} A palackot fel is nyitottam, először jött az „öhöm, milyen jó kis cucc”, majd idővel feltűnt, hogy akárhányszor valami dramot akartam válaszani, emellett valahogy mindig továbbmentem: jó, meg minden, de ezt most nem. Ellenben minden alkalommal, ha mintát adtam belőle, valahogy nem bánkódtam. Eddigre a kozmikus egymásra találás már csak egy alig létező, halvány lenyomat maradt a kezdeti izgalmak villanásnyi időablakában. Így kopott el végül a palack, de azért kimentettem egy kicsit, hogy visszatérhessek hozzá, mert máig nehezen fogadom el egy széles körben ünnepelt kiadásról, hogy ennyire nem találtunk egymásra. Így hát most itt vagyunk megint. Kicsit bölcsebben talán. Az illata finom. Szépen komponált, visszafogott. A társasági whisky kategóriába sorolnám. És micsoda érett, elegáns társaság. Sherry. Az valahogy kell a HP-nek, abban fickándozik leginkább – erre jutok most is. Ízében jön a HP funk és egy kis kesernyésség. Elég kiegyensúlyozott. Rövidke, de kifinomult lecsengés. Halovány jelenség. Szerethető amúgy. De én nem szeretem. Na mozogjunk.

Ismerős az, amikor két ember beszélget az utcán a hidegben és épp csak kiugrottak egymáshoz, az egyik a házból, a másik az autójából egy gyors whisky csereberére? Az otthonából kijövő erősen alulöltözve, majdhogynem a futárhoz kiszaladó, zavarosan egymásradobált öltözetet idézve, hiszen csak 20 másodpercre készült. A másik még járatja a kocsit, a közeli lakók nagy örömére, hisz ő is csak egy funkcionális villámtalálkára gondolt. Olykor hátrapillant a pöfögő járműre, az ablakon bevilágító fényszórókra („le kellett volna állítani és rendesen leparkolni” – gondolja), de csak nem tudja abbahagyni, feltör a következő és az azután következő mondat is. Az alulöltözött társalgó mosolya már csak egy furcsa, eltorzult grimasz a jeges szélben, de annyira még neki sem fagyott le a képe, hogy ne érkezzen belőle is minduntalan egy újabb gondolatkör, egy újabb sztori. De rendjén van ez így, a whiskyről ahogyan olvasni, úgy beszélni is jó. Na egy ilyen átadásra mentem egyszer én is, ekkor kaptam a tippet, hogy áhhhh, a 18 évesből Travel Retail, az jó, azt kell venni, az kicsit erősebb is, 46 százalékos! Az elégedettség egész testet átjáró érzésével ültem vissza a kocsiba, és indultam otthonom felé, amint be tudtuk rekeszteni hosszúra nyúlt találkozónkat. Szép lenne úgy folytatni, hogy hazaérve feltéptem a laptop tetejét és fél óra múlva már úton volt egy hatos pakk rendelés, de nem. Jó idő eltelt, mire egy Highland Park mintasor részeként a garázs mélyére került egy ilyen 18 éves Travel Retail minta. Sokáig ott is porosodott, de most a segítségünkre sietett némi alátámasztást adni a Highland Park napoknak.

Az illatában egy nagyon édes, likőrös csík, extra 46% abv. Természetesen nagyon hasonlít az alapverzióra, de egy fokkal erősebb kontúrral van megrajzolva ugyanaz. Hordóillat, ami minduntalan a fűrészporra emlékeztet. A seasoned sherry oakból, a mesterségesen, gyorsan előállított hordókból árad ez a friss buké a legfelismerhetőbben, ezt megint meg kell állapítanom. Fehérszőlő a lecsengésben itt is, ott is. Sokkal többet nem tudok róla elmondani. Bár a fekete átlátszó palack kevésbé tetszik, de mégis ezt venném, ha venném. Tartalmasabb, zamatosabb, hangsúlyosabb. De nem veszem. Az alap 18 halványabb jelenség. Vedd a travelt, ha már mindenképp a el szeretnél költeni egy felesleges pénzköteget. Jobban jársz. Szóval mégis tudtam még valamit mondani. Már majdnem megbillenek, hogy ez tetszik, de továbbra sem tudok mit kezdeni ezzel az arcomat betöltő karamellás HP mézmázzal. Fura. Pedig szeretni akarom.

Még egy kóstoló maradt az estére. Egy különleges darab. Az Inga Saga trilógia második darabja, a 12 éves , hordóerős Szent Magnus kiadás. Csak egy mintához jutottam ebből is, árát nézve látatlanban aligha ruházok be egy teljes töltetbe. Patináns, old school üveg és címke, régi könyvekre emlékeztet, az igényes nyitott fadoboz csak emeli a parádét. Kedvemre való elidőzni rajta, még akkor is, ha a szegény ember kiadását forgatom: a monitoron megjelenő képet.

Milyen könyvet dobnék mellé vajh? Ezen mélázom. Kicsit elcsépelt, whisky, könyv… na de hát ha működik? Mert ez a kinézet kívánja, ehhez nem akármi dukál. Egyszer mászkáltam a bolhapiacon a rozoga épületek között, és egy kisöreg szétterített placcán – színes pokróc a földön – találtam pár régi könyvet, jópár náci ereklyével, útlevéllel, jelvénnyel, katonakönyvvel egyetemben. Ez utóbbiakból nem hoztam, de amúgy is csak feleslegesen dagasztották volna tovább végtelen kacathegyeinket. Pár könyvet viszont vettem. Két 1900-as évek elejéről való Verne és egy Brehm: Az állatok világa album valamely része, fantasztikus tusmetszetekkel. Azt hiszem ezekkel és egy Magnus drammal el tudnék ücsörögni a kanapén ülve, lapozgatva a százéves kiadásokat, kicsit a múltba utazva, az egyik, szőnyegen elterülő tacskónk hengeres testén melengetve fehér frotírzoknis lábaimat. Micsoda whisky magazinba illő kép igaz? Még itt vagy? {b}

Hogy ki Magnus, arról írt Barman’s Choice az Orkney útinaplójának második részében, ahol egy valóságos kriminológiai kalandra vállalkozott a viking történelem brutális fejezeteinek feltárásával.

Na de süllyedjünk alá megint, és ha már meglátogattuk, akkor hagyjuk most egy kicsit Barman’s Choice-t a csontok között kotorászni, neki is kell én idő. Ragacsos, tömény illat, ami hordóerőt sejtet (mintha nem láttam volna a címkén). Kellemes, émelyítő, erős, sherrys illat, több, mint az alapsorban. Eddig a ma esti hármas legizgalmasabbja. Ízében az 55 fok nem tolakodó. Egy kis dió. Egészen kellemes. Nem egy monster. A HP visszafogott. Ez is az. Az úr páncélban is úr, az úr koldusnak is úr. Fűszer, gyömbér. Hosszabb lecsengés, hát persze, hogy repíti az alkohol. Imponáló darab és kellemes, kellemes, de a HP funk, a picit bukés, lágyan füstös, karamelles édesség itt is benne lappang. Igyekszem barátkozni vele és hát lappangjon is, a lepárló sajátja, mi mást kéne csinálnia? A végén oda-oda csíp a hordóerő. Masszív. Bemasszívodott. És egy kis sajtos füst is érkezett. Nem bánom. Egy kis sajtos füstnek mindig van helye a számban.

Ennek a három dramnak a végére csak elkezdtek beválni ezek a Highland Parkok, valahogy megtalálták a beutat, de ez főleg a legutolsónak, a Magnus-nak köszönhető, egy ilyen brutálisan szép palackból csak nem jöhet semmi rossz. Ehh, és az alkohol. Megsegít. Engedékeny leszek. Tetszik a HP. Talán csak idő kell. I’m lovin’ it. A két tizennyolcas? Innen nézve már csak valami álom.

(A kóstolt single maltok: Highland Park 18 Year Old ‘Viking Pride’ OB 43% – Highland Park 18 Year Old ‘Viking Pride – Travel Edition’ 46 % – Highland Park 12 Year Old Saint Magnus-Inga Saga Trilogy Edition Two 1998/2010 55% )

Tölgyesi Norbert