Normális esetben az ember egy lepárló alapkiadásaival ismerkedik meg először, majd onnan mászik tovább felfelé és oldalirányba az idősebb vagy csak más kombinációk felé. De egyfelől nem ihatunk végig mindent a-tól z-ig, másfelől a világ is kizökkenni látszik abból a normalitásból, amilyennek ismertük, így megengedtem magamnak, hogy a Wilson & Morgan független palackozó 25 éves refill oloroso Glen Grant kiadása legyen az első, amit megkóstolok. Kellemes emlékeket hagyott maga után. Előbb egy minta, majd egy bontott palack 2 decije is elsüllyedt bennem. Masszív, karakteres párlat, második töltésű olorozós kesernyével a tetején, az egyik kóstolásnál csipetnyi hamuval és füsttel. Több, mint meggyőző volt.

Az első second fill olorózós glen grant-om bevetésen

A következő egy Cárn Mór Celebration Of The Cask 27 éves ex-bourbon kiadás picike mintája lett. Addig nem különösebben költözött élet belém bourbon hordós dolgok láttán, unott pofával görgettem tovább a palackok felett, de ez alapjaiban változtatta meg a hozzáállásom és elkezdtem idősebb csak bourbon hordóban érlelt skótokat, azon belül is Glen Grantokat keresni.

Sok elköltött forint felelőse látható a képen

Előbb egy 28 éves Adelphi palackozást gurítottam feneketlen bendőjű bevásárlókosaramba, majd egy akció keretében egy 23 éves, fantasztikus külsejű (az Artist Collection soroza darabjait kortárs festők művei díszítik) La Maison Du Whisky független palackozótól érkező, 6 ex-bourbon hordóból háziasított Glen Grant whiskyt hoztam haza. A fent említett 27 éves Cárn Mór-ból sikerült egy bontott és egy bontatlan palackot is beszereznem, utóbbit egy egész kalandos rendeléssel Hollandiából. Így alakult ki a hármas mezőny. Idősebb, sima ex-bourbon hordóban érlelt Glen Grantok különböző függeten palackozóktól (az egyszerűség kedvéért az évszámokkal fogok rájuk hivatkozni a továbbiakban, 23, 27, 28), mind a kilencvenes évek elején-közepén desztillált. Wow! Hol van az már! Gyerekként pecabottal rohangáltam az öntözőcsatornák partján és üldöztem a csukákat az eldugott, növényzettel benőtt kanyarokban.

Az árak alakulását látva egyre nagyobb luxus lesz ilyen italokba meríteni a nyelvünket. Az idősebb párlatok ellenértéke egyre inkább a sztratoszférában találja meg az életfeltételeit (az ob kiadások biztosan, az ib-k még csak-csak elérhetőek). 

A stáb

Adelphi Glen Grant 28 éves, 1992, 52.5%, single ex-bourbon cask

5 decilitert nyitáskor ki is mintáztam ebből a palackból a szomjas sorstársaknak, így hárítva át a beszerzési költség tetemes részét, majd több este töltögettem belőle és fetrengtem vele a kanapén. Az illata eszméletlen finom, csábító. Parfümös, mogyorós, fűrészporos egy tonna vaníliával és frissen vágott sárgadinnyével, citrusokkal. Kivételes, ragyogó. Mélyen, hosszan szippantva fémes eperlekvár illata. Az íze a 25 éves sherrys W&M kiadáshoz hasonlóan brutális és masszív, kesernyés és hatalmas, erős központi maggal. Robosztus, férfias párlat, bár érdekes módon volt olyan kóstolás, amikor nem éreztem ennyire tömörnek. Nem minden nap ugyanolyan. A lecsengése főleg a többedik próba után jó hosszan kísér. Határozottan igényli azt a bizonyos jótékony következő kortyot. Csukott szemmel élvezem. Nálam egy pár csepp víztől nem lett jobb, mondjuk rosszabb sem. Rendkívül izgalmas darab, majdnem beszereztem egy második palackot, de az utolsó utáni pillanatban lebeszéltem magam róla. Valami még hiányzik, de nem tudom pontosan mi. Megvan: a pénz! A mai árak mellett egy elveszett whisky rajongónak nem is olyan drága, de józan számítás szerint, ahh… kurva drága. Ezen túl az illata tényleg elképesztő, de az íze valahogy nem követi ugyanazon a színvonalon. Ez a két dolog a gubanc. Van még belőle egy löketnyi, talán az elmozdít a beszerzés felé, pont ránéztem és van még két elérhető palack. Megint. Sajnos. Remélem az utolsó dram nem jön be és akkor nem ér utol a jól ismert gyötrődés.

Cárn Mór Glen Grant 27 éves, 1993, 49.5%, single ex-bourbon cask

Izgalommal és kicsit félve álltam neki, az egekbe magasztaltam és most itt állunk megint egymással szemben. A minta gyönyörű emlékei után érkezési oldalon a bontott és bontatlan palack, a távozásin egy jelentős köteg pénz. Ne legyen már csalódás, fizettem a nagy zsét, vesződtem a beszerzéssel, nem lehet rossz! Pár estét erre a kóstolásra is rászántam. A többivel együtt és külön is. A 28 évesnél sokkal úriasabb, könnyedebb, elegánsabb. Visszafogott parfüm, ex-bourbon érlelésre jellemző savanykás-édes hatás, mázsányi vanília, mi más? Fűrészpor és jégkrém. Nagymama édes eperlekvárja itt még erősebben tódul egy kis fémes illattal, ez mindenképp közös vonás a 28-assal. A 27 eltöltött év a tökéletes hordóban szépen kisimította, az előzőnek barbárabb íze van, igaz az abv is több. Itt nem annyira nyilvánvaló a glen grantos masszív belső mag, sokkal tökéletesebb olajos egyensúlyban lebeg a szájban. Nem mondom, hogy mindig ez a lágyság kell, de itt és most körbevesz és átölel, gondoskodik rólam. Fehér szőlő, enyhe fémes íz. Malátás és kevésbé kesernyés. Ah, kifinomult, csodás. Mesés. Talán nem volt akkora a katarzis, mint az első mintánál (az mégiscsak egy új világba repített akkor, az első szerelem pedig rendhagyó, azóta pedig pár elég szép ex-bourbon tapasztalaton vagyok túl), de a teli palack helye biztos a polcon. A mutatós üveg centinyi maradékát még elteszem egy elmélyült estére.

La Maison Du Whisky Glen Grant 23 éves, 1995, 48%, 6 ex-bourbon casks

A külcsíny nálam számít és itt sincs másként. A szürke üveg az egyetlen, ami taszít. A címkén üres napozószék. Fogd a dramot és ülj bele – mondja a palack. Hát jó. Megadom magam. Első kóstolásnál nagyon tetszett, édes volt, könnyed, simogatott és itatta magát. Az újabb találkozón a 28-ashoz hasonló parfümösség az illatában. Vanília, vanília, mondanom sem kell. A többi után kóstolva egészen meglepő hamu tolong az ízében. Nicsak. Egyenesen Islay, Laphroaig 10 utánérzés, jellegzetes hamu és édesség karöltve. Nahát. Elsőre egyáltalán nem éreztem ezt. Úgy tűnik a két közvetlenül előtte fogyasztott 27-es és 28-as dram máshová kalibrálta az érzékelésemet és új ízeket fedezek fel. Itt is nagyon határozott a glen grantos alapkarakter, a jelentős, kesernyés, bombasztikus mag, amire ráépül a párlat. A Glen Grant név szinte sugallja ezt a határozott erőt: grandiózus. A 27-esnél vadabb ez is. Többedik kortyra visszalágyul és az utóízében a hamunak nyoma is veszett, mintha sosem lett volna. A sokadik újraszippantásra az illata ragasztós és édes. Csalfa és érdekes kaméleon, szinte minden alkalommal adott valami mást. Talán a hat hordó játszadozott velem skizoid módon. Haha. Vagy az alkohol dolgozott meg. Nem rossz, nem rossz, de nem kellene még egy palackkal, elég az a két deci, ami maradt nekem az üvegben, inkább átadom a helyét az új kalandoknak. Persze ne feledjük, hogy az ára is nagyjából a fele a másik két versenyzőének.

Azért nézegetni is olyan jó a készletet az ereszkedő nap fényében

Nálam a Glen Grant határozottan bevágódott, legalábbis az itt említett koros kiadások izgalmasak. Azért gondolkodom egy 10 év körüli alapkiadáson is, kíváncsi vagyok abban mit fedezek fel az itt megismert illatokból és ízekből.

Maradt még mindhárom palackban egy-egy estére való dram. Elmélázok majd velük a csendben. Az elmúlt hét a víz alá nyomott, végre talán előbukkanok, de bőven van mit feldolgoznom, végigfuttatnom magamon. Glen Granték jó társak lesznek hozzá.

Tölgyesi Norbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük