Tanyasi időgép
Húsos, vastag, sherry érlelt dög, tele azzal az élesztős, kicsit rothadt tanyasi bukéval, amit alig tudtam hova tenni az első Springbank 15 szippantásnál. Egy lepárló, ahol megállt az idő, vagyis inkább ők álltak meg egy flegma vállrándítással, kicsit igénytelenül, maradva a beidegződött manuális folyamatoknál és mennyiségeknél, a kézműves divathullámra csupán véletlenül felkeveredve. Az idő pedig haladt tovább a maga útján, csak úgy otthagyva őket. A kissé fafejű múltban élés, az egykori nagyság megszépült dicsőségének újraélése, a szokásokban ragadás egyébként sem idegen a Brit-szigetek lakosainak gondolkodásától. A régi, a kézi, az egyszeri és megismételhetetlen utáni vágyódás miatt könnyen érthető, hogy miért igyekszünk sokan ennyire hisztérikusan a korunk szellemiségének betonkeményen ellenálló Springbanken keresztül még egy kicsit megkaparintani valami régi világ utolsó fellelhető morzsáiból… sokkal nagyobb volt minden, tágasabb, talán nem is éltünk akkor. A dús, fekete hajú nagyapád csapta a szelet a feszes bőrű nagyanyádnak… hol voltál még akkor… te, a klímaváltozás, a mobiltelefon, az ipad, a felhő… csak valami titokzatos, ismeretlen jövő volt az egész, esetleg a sci fi könyvek mára megsárgult lapjai. Most itt vagyunk és vágyunk vissza. Legalább egy kortyban, a pillanat erejéig. Itt van hát. Szépen le lehet ereszteni az 57.8 fokról, miközben változik, áttűnik valami kicsit másba. Lekvár, ragacs, szirup, tehénlepény, trágyakupac, dongó vastag legyek, vidék. A rum show-n kóstoltam először. Akkor, ahogy lenni szokott, túllöttyintettem a vizet egy árgus szemekkel figyelő kolléga előtt: “Sok lesz” – kommentálta. Sok lett. Mindig így van. De még úgy is átjött. Viszont itthon, nyugodtan, szép lassan. Nem cseszem el, élmény együtt ereszkedni, együtt alakulni, hosszan, ráérősen. Elnyúlni. Hordóerőn és vízzel is ott a szeretnivaló. Sokan szulfurra panaszkodnak, értem is tényleg, de nekem jó. Sár, kosz, eső, szél és napsütés és cserzett, vastag bőr. Szilárd tenyér és kemény ujjak. Beszarnék, ha minden egyes nap, folyton az ásót kéne forgatni reggeltől estig. Vagy egy fegyvert? Igazi huszonegyedik századi pojáca vagyok, marad nekem a dram. Elég abban emelkedni a régi időkbe. Csak kényelmesen. Most egy közeli barbár háború hozza vissza azokat, ha a földbe dugott fejünket nem is, de a kilógó seggünket már meglegyintette. De most hagyj, hadd lebegjek még. Csak egy kicsit.
(Longrow 14 Year Old Limited Edition Sherry Cask 57.8%)
Tölgyesi Norbert