A Ben Nevis féregjárat

Az egyik nap a rendetlen garázsunkban túrtam-fúrtam, túrkáltam, kerestem. Nyitogattam az elásott dobozokat, hosszú évek hűséges őrzőit. Az egyikben egy halom cd-t találtam, szépen tartókba helyezve. Filmek, zenék, az egyetemi évek szorgos gyűjteménye itt landolt. Ismerős feliratok, karcos felületek. Megakadt a szemem az egyiken és melegség öntött el: APA SKÓCIA 2008. Ilyen nagy öles betűkkel. Apámék küldték akkoriban, én véstem fel rá, talán a későbbi önmagamnak. Egyszer végignéztem a képeket, egy motoros túra emlékeit. Csak zord útmenti tájakra emlékszem, másra nem nagyon, akkoriban nem hoztak lázba. Túl közeli volt minden és mindenki. Viszont eltelt közben tizenöt év, apám már tova. Zsebre vágtam a cd-t, hogy később átnézzem. Tényleg zord skót tájak. A fényképek nem profik, csak egy hétköznapi, Angliába vándorolt magyar és neje kattogtatták össze a motorról leugorva az út mentén. Engem most mégis megérintenek. Másfél évtizeddel ezelőtti pillanatfelvételek valahol a távoli Skóciában. Kőkerítések, zubogó patakok, borús, felhőkkel borított tájak, zöld domboldalakból kitüremkedő kemény kősziklák. Néhol régi várak romos maradványai. Egy-egy képen apám és felesége tűnnek fel a piros-fekete motoros overáljukban. Az öregem kérges kezében tartott, elmaradhatatlan cigarettájával. Képek akkoriból, amikor még futott a szekér, volt egy kis pénzük motorra, utazásra, étteremre, szállásra. Furcsa időutazás. Megállnak, kompoznak, esznek, boldogok azt hiszem. Ez mind oda a tizenöt évvel együtt. De semmi sem örök, szomorú és boldog is vagyok, ahogy lapozom a képtárat. Váratlanul az egyik felvételen sötét hordók bukkannak fel a nem különösebben jól sikerült képkockán. Mögöttük egy épület, rajta felirat: Ben Nevis Distillery. Azon a motoros túrán elmentek mellette, csak úgy érintőleg. A 15 év valahogy összezsugorodik, egy féregjárat összeköt minket az időben és térben. Töltök és odalépek mellé. Cigarettázik, hát persze. Nem szólunk egymáshoz. Nem kell. Két magyar, apa és fia állnak és nézik a lepárlót, a sötétbarna, viharvert hordókat, a parkolóban egy szem zöld kisautót. Minden olyan magától értetődő. Egymásra csúszott két távoli idősík, még akkor is, ha az egyik már csak dokumentumokban és fényképeken létezik. És a fejemben.

Olvastam egyszer egy könyvet, ahol egy magánnyomozót bíztak meg azzal, hogy kutasson egy család története után, ahol az emberek nagy része már meghalt. Mindenféle adatokon, kórházi jelentéseken, leveleken, számlákon, szerződéseken keresztül bontakoztak ki az események. Hátborzongató volt, ahogy a puszta papírokról elevenedtek meg a karakterek. Végül mindannyiunkból ezek maradnak. Sötét boltok utcája. Ajánlanám, de már úgysem olvasunk. Se te, se én. Nem ilyet, nem így, nem most.

Ha már így alakult, akkor megismerkedek a Ben Nevis-szel, még úgysem volt hozzá szerencsém, apámnak pedig egy röpke út menti megálló jutott belőle azon a régi kiránduláson. Én vissza a garázsba, előkotrok négy mintát a készlet mélyéről. Mikor és hol szereztem őket? Nem mind ugrik már be.

A Ben Nevis névadója a Brit szigetek legmagasabb hegye, melynek tövében fekszik a főzde, ami a japán Nikka tulajdona 1989 óta, és azt csiripelik, hogy például a Nikka from the Barrel blendjükben jelentős a hányad a skót cég párlataiból. A hivatalos alapkiadásuk a 10 éves, de bőséggel találkozhatunk vele a független palackozók kínálatában is. Na nézzük, mindkét megközelítésből lesz ma este.

Ben Nevis OB 10 years old,  bottled 2019, 46%

Szinte émelyítően édes, erős gyümölcsillat, mentolos frissességgel. Üdítő fuvallat az arcba, malátaágyon. Nagyon jó, idekevert sherry emlék. Kellemes édes savanyú. Kicsit blend szerű, mintha japán virágos whisky lenne. Érdekes. Csak az agyam játszik velem. Hatalmas, nehéz malátalöket virágos könnyedséggel. Kettősség.

Az íze messze rosszabb elsőre, csípős, keserűbb, mint amit az illata alapján várnék, de kiadós vacsora, nehéz rántotthúsok után vagyok. Többedjére azonban megérkezik ez is, sikerrel kiűzi a kései étel súlyos emlékét. Citrusos gyümölcsösség, borsos suhintásokkal. A fa erőteljesen dolgozik, fantasztikusan karakteres, meg kellett szoknom. Kéne. Drága, de well done. Sajnálom, hogy elfogy a pici minta.

Ben Nevis 10 years old, bottled: 2021, 46%

Gyöngébb, egészen messzi illat. Elsőre enyhe füst az elején? Lehet? De el is tűnik, mielőtt elmerülhetnék a gondolatban. Itt is a maláta hangsúlyos. A sherryt most kevésbé lelem, talán megszoktam. Az előző karaktereinek valamiféle halványabb fénymásolata, de ne legyünk igazságtalanok, azt hallottam, hogy a korábbiban közel 18 éves párlatok voltak, nem fer verseny. Mindenképp történt egysmás a két palackozás közt eltelt két év alatt. De ez a malátaillat nagyon gyöngéd, kényeztet, enyhén graines japános érzetem támad itt is. Csak nem azért, mert japán tulajdonban van a lepárló? Bebeszélem magamnak? A hülye agy még dolgozik, de mindjárt adunk még neki. A Nikka állítólag nem nagyon nyúlt bele a folyamatokba. Kevésbé izgat fel, mint az előző. Enyhe blend érzés kerülget még mindig, itt ólálkodik. Érdekes. Simán meg lehet inni, de ezt inkább nem venném.

Ben Nevis 18 years old Old Particular, 48,4%, cask number: DL 13369, 290 bottles

Hasonlóan erős malátás alapokon fekszik, itt is viharos, édes a gyümölcsösség, kicsit mélyebb, idősebb megfejtése a párlatnak. Refill sherry. Sokkal lágyabb a szájban. Fűszeres, édes. Hmmm. Igen szép egyensúly, mélység, érettség, trópusi gyümölcsök násza. Igazán süppedős. Hátradőlős. Bombajó. Ezzel el lehet kéjelegni. Simán jöhetne egy palack. Elérhető volt a magyar piacon, nézegettem is az utolsó egy-két darabot, aztán nem vettem. Hiba volt.

Ben Nevis 2013-2020, Wilson & Morgan Sherry Finish, 46%, cask 1085 + 1092

Ugyanaz a hűvös, émelyítően édes trópusi gyümölcsvihar, erőteljesen malátás illaton. Hihetetlen, hogy az alapkarakter mindegyiken átmászik, átjön. Húsos, vastag talpazat. Eddig ez a legmasszívabb és a legfiatalabb is, nem mondom, hogy leveri a 18 évest, messze nem, de működik. Ez alapján úgy látom a fiatal változatoktól sem kell rettegni.

A Ben Nevis nem egy arcnélküli párlat. Van karaktere, van tartása, ami mind a négy kiadáson keresztüljött. Elképesztő alap. Bele lehet szeretni. Sajnos rohadtul bele lehet szeretni.

Jó volt találkozni vele. És jó volt találkozni apámmal is. Néha majd megnyitom ezeket a képeket, töltök egy Ben Nevist és odalépek mellé csöndben, hogy nézzük a hordókat. Addig is viszlát Öreg, pattanj fel a motorra és vágj neki megint Skóciának!

Tölgyesi Norbert