Highland Park újratöltve 4. – Időutazás

Újfent Békéscsabára vetett az utam. Egy kényelmes vasárnap délelőtt utaztam le a pici autónkkal. A kis ezres motorral szerelt Toyota visítva teljesítette a távot. Az elmúlt esztendőkben a navigáció minduntalan más utakon hozott le szeretett-gyűlölt szülővárosomba, köszönhetően az útfejlesztéseknek, a fizetőssé bevont pályaszakaszoknak és a különböző években különböző hangulatban megvásárolt autópálya matricáknak. Az utóbbi néhány alkalommal a 44-es úton jöttem, ahol bő húsz évvel ezelőtt egy étteremben dolgoztam. Az út minősége a felismerhetetlenségig leromlott, a toldozott-foldozott aszfalton jobbra-balra, föl-alá zötykölődve haladtam előre. Többször elsuhantam már egykori munkahelyem mellett, mindig szomorúan láttam, hogy az elhagyatott, tönkremenő, szétrabolt, kifosztott épületet újra a birtokába veszi a természet. Legalább jó kezekben van. Az autós forgalom másfelé terelődött, úgy tűnik senki nem lát fantáziát a hihetetlenül idős épületben. A Kondoros és Csaba között félúton fekvő csárda már az első katonai felmérés 1785-ös térképén is szerepel. Sokszor meg akartam már állni, de sajnáltam rá az időt. Most ezen a lassú vasárnap délelőttön megsegített a húgyhólyagom, így bekanyarodtam az elhanyagolt épület mellé. Időbeli átlapolódás. Úgy 24 évnyi. Mennyi emlék. Tizenhét éves lehettem, amikor itt kezdtem dolgozni. Főleg török kamionosok voltak a vendégek. Az egykori parkoló már elzárva, felverte a sűrű, magas dudva. Sokszor a szakácsok mellett keringtem, megtanultam marha-és pacalpörköltet főzni. Volt olyan este, hogy én adtam ki a rántott ételeket, mert nem volt bent a séf. Az egykori motel fa épületének jobbára már csak a váza van meg, a fedett terasz eltűnt. Az épület belseje hajléktalanok által tönkretéve, egy Kincskereső kisködmönre emlékeztető csodálatos kályha teljesen szétverve. Kár érte. Az emlékeimben még mindig régi fényében ragyog az egykor betyárok búvóhelyéül is szolgáló épület.

Ha van kedved, akkor az alábbi galériára kattintva virtuálisan végigsétálhatsz velem a romos épületen.

Ha már időbeli utazás, akkor Békéscsabára érve előkaptam egy tizenkét éves Highland Park sort, tavasziról nyárira átkeresztelt Orkney hadjáratunkat folytatandó. Egy körülbelül 2000 környéki és egy kicsit újabb, már a narancssárga csíkos kiadást szerettem volna már régóta összehasonlítani. Lépkedjünk az időben visszafelé néhányat. Vajon változott a lepárló által kínált alaptétel? Végezetül a sort egy 12 éves SMWS bourbon érlelt darab zárja. Csak úgy.

Highland Park, régi 12y OB, 40%, 2000 körüli palackozás

Mély, kulturált illat. Bourbon és sherry hordók keveréke lehet. De csak találgatok. Édeskés, ragasztós. Mélyen szippantva a torlódó savanykás édesség mögött a maláta kellemes illata lebeg. Fenomenális. Van valami ódon régi hangulata – talán csak beleképzelem -, mindemellett frissítő is egyben. Valahol ezért érdemes ezzel az egésszel foglalkozni.

Ízében nagyon halvány peat, ami vízzel még egyértelműbb. Azt hiszem ráismerek a hangavirág delejes édességére is. Mellette nagyon masszív fás, fűszeres mag. A desztillátum alkoholosan, likőrösen feszíti meg a közepét, nem bánt, csak karaktert, keretet ad. Kellemes íve van, ebben is ott van az erős uszodaíz, amit a legutóbb a Berry Bros & Rudd kiadásban találtam. Érdekes összefüggés. Ez párlat személyisége volna? Ez nagyon karakteressé és felismerhetővé teszi. Jó anyag. Baráti anyag.

Lecsengésében kesernyés, fűszeres, égetett fa, nem túl hosszú. Nem ez az erőssége.

Nem rossz, nem rossz. Számomra leginkább az illata imponáló. Az igazság azonban az, hogy nem vennék egy palackkal, főleg amilyen áron ezek a régebbiek mennek. Szerencse, hogy egy ilyen minit jó áron ki lehet fogni az aukciókon, ha kíváncsi vagy hogyan muzsikált a Highland Park zászlóshajója az ezredfordulón.

Újabb, narancssárga csíkos Highland Park 12y OB, 40%, kb. 2010-es évek palackozása

Érezhetően tekertek rajta az eltelt tizenegynéhány év alatt. Megvan a dns, a hangaméz, az uszodaíz (bár jóval gyengébben), egy kis karamell, sherry. Kevésbé barbár, leheletnyit halványabb fénymásolat az előzőnél, Valamilyen szempontból kellemesebb, máshonnan nézve vékonyabb. Szolid fás lecsengés. Itt-ott búvópatakként egy kis peat. Egy kommerszebb karakter. Nem mondom, hogy rosszabb az előzőnél. Más. Nekem ez is tetszik. A korábbinak az illata egészen elementáris. Ez kicsit soványabb azon a fronton. De mindent egybevetve nem kell emiatt sem szégyenkezni, még ha főleg illatban el is marad a korábbi kiadástól. Ízében viszont egy modernebb, kellemesebb, könnyebben emészthető, poposabb darab, máshogy fogalmazva kicsit eltérő értelmezése a párlatnak. A régebbi naturálisabb, bárdolatlanabb jelenség, ha lehet ilyet mondani, mindenesetre kellemes találkozás volt ez is. Ha kéne, ezt venném, már csak az ára miatt is. Ez még az emberi tartományban elérhető az aukciókat böngészve.

SMWS (Scotch Malt Whisky Society) 4.270, 12y, Highland Park, From heather moor to sea shore, 61.3%, 1st fill ex-bourbon barrel

A két negyvenfokos OB után valósággal kimetsz egy darabot az orromból az első pár szippantásnál. Iszonyatosan erős és vibráló ez a 61.3 fok. Illik a bourbon érlelt Highland Parkok sorába, még ha masszívabb és éretlenebb hatást is kelt a korábban kóstoltaknál. Mondjuk dedikáltan first fill bourbon érlelés, de 12 évnél még nem szokott nagyon elmenni az egyensúly (15, 18 évnél nekem már sokszor túl sok a hordó elsőtöltésű bourbonnél). Zabolátlan északi vadló. Haragos, száguldó szél és éles sziklák, szilaj habok. Elbírja a vizet, úgy simul, finom, krémes, vaníliás-édes szépséggé szelídül, malátás-mandulás belsővel. Keresem itt is az uszodaízt, de nem igazán sejlik fel, talán egy-két múló pillanatig, de inkább csak nagyon szerettem volna megtalálni a kapcsolatot a korábbiakhoz. Kiemelkedően szép bourbon érlelt Highland Park. Az SMWS eddig nagyot ment nálam a minőségi holmijaival. Kiemelkedő lepárló, fantasztikus palackozó. Mi baj lehet, igaz? Nincs is.

Gond nincs az OB kiadásokkal sem. Célszerű lett volna a legújabb 12 éves hivatalos, vikinges kiadást is melléjük kóstolni, de pont nem akadt a kezeim közé. Egykoron nem nyűgözött le, bár úgy emlékszem, hogy az illata kiemelkedő volt, mégis erős csalódást hozott az íze. Ez majdnem most is hasonlóképp volt, de sokkal elfogadóbb, türelmesebb és megértőbb lettem. Talán a lepárló nyelvét is jobban értem, van hova bekötnöm. Van még vissza a Highland Park újratöltés sorozatból, nem szpoilerezek, tartsatok majd velünk.

Tölgyesi Norbert