Hordóvihar

Cragganmore csók

A Scotch Malt Whisky Society független palackozó tömör leírásai legalább annyira jók, mint mondjuk a Wemyss palackok összefoglalói. Tulajdonképp nincs is mit mondanom, a meló elvégezve. De persze jó ócska cikk volna, ha eddig volna. Szóval azért röviden nézzünk csak rá ma egy 14 és 18 éves Cragganmore-ra a patinás cégtől (úgy amúgy a születési évünk megegyezik).

Intense as a passionate kiss (Intenzív, mint egy szenvedélyes csók). Így szól a címke. Egy 14 éves Cragganmore. Az alap 12 éves kiadás, egy nagyon alap whisky, az alapabbnál is alapabb, de annak viszont egészen jó, hozza a skót whisky belépő szintű követelményeit. A helyén van, úgy gondolom. De mit ad a SMWS ehhez képest? New Heavy Toast, Medium Char Oak, Hogshead – írják. Égetni azért égetnek, hogy a szesz hozzáférjen az égetés során fából keletkező aromákhoz és kinyerje onnan azokat. Valóban jó fűszeres a barátunk. Édes, borsos, kicsit savanykás-malátás is, kevés füst. Vibráló találkozás, ennek megfelelően nyeli is a vizet, de nem rossz, nem rossz, odaver. Élvezem.

Ginger bittersweet dark chocolate marzipan (gyömbéres keserédes étcsokoldé marcipán)– így a 18 éves. Egy ex-bourbon-ben kezdő, két évig PX sherry hordóban finishelt, ennek megfelelően egy tisztességes, sherrys, édes szöttyenet, jó erővel megáldva. Itt is fér a víz, hát persze. A seasoned sherry íz tolakszik, igyekszem figyelmen kívül hagyni, lassan meg is szokom. Klasszikus whisky alapvetéseket döngető, nagykorú és teljes természetességében profi készítmény, kicsit tán kevesebb izgalommal, de kiváló iparos munka, ezt nem lehet elvenni tőle.

Jól meghordózott, fűszeres görgeteg mindkettő, igazi robbanócukorkák a szájban, tulajdonképp sok minden lehetne a Cragganmore párlat helyett is úgy, hogy a mondanivaló megmaradna. Az elsőt jobban kedvelem, mert minden vadsága ellenére rendhagyóbb, önálóbb egyéniség, amivel fájdalmasabb is az együttlét, mégis érzed, hogy élsz, így inkább bevállalod.

Lagatánc

Undisclosed független palackok a Brühler Whiskyhaus-tól, de hagytak nyomokat a címkéken: 1816. A Lagavulin alapításának éve.

Manapság a Palo Cortado sherry érlelés nagyot megy, talán maga a bor véletlenszerű, különleges keletkezési mivolta is gerjeszti a népszerűséget, de a kellemes, édes, lágy profil, ami a whiskyre rétegződik, könnyedén hódít a rajongók körében. Írtunk ís róla egy giga sherry kóstoló kapcsán. Szóval lassan félreugrani sem lehet a jelenség elől, én sem próbálom meg. Ide vele! Megyünk mindenre.

Volt már szerencsém független, tizenéves, undisclosed, marsalás Lagavulinhoz, ami egy tömény, szirupos, füstös dög volt és egész jól működött. Ennél a 12 évesnél sincs ez másként, a vastag füst jól eltáncikál egy dió parkettán a Palo Cortado zamatos édességével. Hi, hu, há.

Ugrom is a 14 éves Manzanilla sherrys változathoz; aztamindenit, de penetráns, rohadt, sült almás édesség, együtt itt is a diós-kesudiós alappal és a dögerős füsttel. Igazán kedvemre való perverzitás, sőt, jobb, tömörebb, mélyebb az előzőnél. Komoly, hájas, émelyítő testként hullámzik. Mi lenne az SMWS leírásom? Hamutálba forgatott, buggyant, karamellás sültalma, darált dióval. El is tudnék szopogatni egy palackkal, de az ára simán meg fog akadályozni ebben. Az aukciókon többnyire nagyot mennek ezek a különleges, színes címkéjű Brühler palackok. Nagyobbat, mint szeretném. Tényezők ezek a Lagavulinok ebben a masszínvan meghordózott formában is, simán felülénekelték a fűszeres Cragganmore-okat, igaz komoly füst előnnyel… és talán valahol perverzebbek is kicsit, ami nálam a legtöbbször előny.

Szép alkalom volt, hordóbehatásokkal a főszerepben; érdekes operációk, harsány ízorgiák. Kösszép!

Tölgyesi Norbert