Mit keres Skócia lelke Németországban?

1
Kép forrása: anamnahalba.com

Megismerkedésem az Anam na h-Alba német palackozóval mondhatni sablonos történet. Jó ötletnek tűnt tavaly (vagyis ó… már tavaly előtt) utánanézni egy whiskynek, amit a születési évemben desztilláltak. Felemelő lesz majd az ünnepi asztalnál szürcsölni a velem nagyjából egy idős párlatot és osztani az észt a családnak – vélekedtem. Bánatomra igencsak kellemetlen árakat találtam, ami összefüggésben lehet azzal, hogy hányszor utazta körül azóta a Föld naprendszerünk középpontját. Lesz ez még rosszabb is – gondoltam és kitartóan bújtam tovább a világhálót (azóta már kevésbé tartom ezt a vintage vadászatot fontosnak). Glenfarclas Family Cask már akkor is kilőve. Azóta szavak sincsenek rá. Persze, akkor kellett volna venni. Persze. Most meg most kellene. Elég annyi, hogy végül ráakadtam egy Dailuaine 27 évesre, amit egy német top menedzsertől hoztam el egy kis hajkurászás után, mert elsőre csak nem akart megkerülni. Biztos dolgozott vagy mi. Végül a polcomon landolt a megmosolyogtató, közelről pixeles címkéjű, így valamelyest fél-amatőrnek ható palack.

A vintage palackom

Anam na h-Alba. Nekem arabosan hangzott elsőre a kelta név, jelentése Soul of Scotland, Skócia lelke.  Kicsit utánajártam a palackozónak, a cég honlapján és webshopján túl német youtube videókban, amit WhiskyJason készített (1 (német), 2 (német), 3 (angol)) és pár cikkben, amikből főleg egy angol nyelvű 2019-es cikk bizonyult érdekesnek. 2011-ben indította egy német fickó, Thomas Skowronek, aki a hobbijából alakította professzionális megélhetéssé ezt a céget, amikor elveszítette a biztosítási munkáját a gazdasági válság gyűrűző hullámaiban. A kapcsolatrendszere egy whisky fórumban épült fel, ahol a neve Anam Cara (soul mate – lelki társ) volt, innen jött a palackozó névötlete is. Az oberhauseni székhelyű csapat (Tom mellé Christian Priess, egy barát is csatlakozott idővel) azóta kinőtte magát, rengeteg palackot jelentet meg és egy családias whisky fesztivált is szervez: Just Whisky Oberhausen. Annyira megtetszettek a kiadásai, hogy összeharácsoltam hat üveget aukciókról, illetve a whiskybase-ről és bedobtam a Budapest Whisky Társaság Malting Floor on-line tagozatára egy kóstolóötletnek. Szerencsére kedvező fogadtatásra talált a kíváncsi és szomjas sorstársak közt. Szerettem volna Tomot elhívni az eseményre, felvettem vele a kapcsolatot (egyébként mindketten aktívak a palackozó nyilvános facebook csoportjában, ahol nagyon sok részletet és információt osztanak meg), egy ideig jól is alakult, miatta választottunk egy céges partikkal terhelt decemberi pénteket, azonban végül mégsem tudott jönni. 

Christian Priess és Thomas Skowronek az Anam na h-Alba, címkére kívánkozó arcok – képek forrása: anamnahalba.com

„Kedves Norbert, sajnálattal értesítelek, hogy nem tudok holnap csatlakozni, tekintve, hogy két nagy kóstolót tartunk ezen a hétvégén, mindkettőt körülbelül 100 fővel… egy horrorisztikus év végén egy lehetőség, hogy keressünk egy kis pénzt. Örömmel vennék részt egy másik alkalmon, talán a következő évben?”

Viszont legalább levélben válaszolt a sebtében összeírt kérdéseimre, amivel végső soron elegáns kibúvási lehetőséget biztosítottam és amit a cikk során folyamatosan, nagyjából a kóstolás ritmusának megfelelően teszek közzé dőlt betűvel (a fentebb hivatkozott 2019-es angol nyelvű cikkből vagy a cég honlapjáról is beollóztam néhány adott helyre kívánkozó kérdést-választ és részletet).

Kérdés: Hogyan indult a palackozó cég története?

Válasz: A hobbimból lett a hivatásom. Húsz évig dolgoztam egy biztosító társaságnak, majd elbocsájtottak. Mivel nem találtam másik munkát az iparágban és nem akartam munkanélküliként végezni, így elindítottam az Anam na h-Albát, a Ruhr-vidék első független single cask palackozóját.

Az összehalászott Anam na h-Alba sor, amiből négyet szavaztunk be a kóstolóra

A négy megszavazott palack kóstolási sorrendben:

  1. The Speyside distillery, 1995-2015, 20 years old, bourbon hogshead. 54.4%, 84 bottles. 
  1. Bród Aontroma, Irish Single Malt, 2006-2018, 12 years old, 1st fill bourbon barrel, 58.1%, 120 bottles
  1. Ardmore, 2009-2020, 11 years old, PX Sherry cask, 55.8%, 277 bottles
  1. Tempting Tanya, Islay, 2008-2020 12 years old, ex-bourbon, marsala barrique finish, 54.9%, 269 bottles

A kiesők (róluk is esik még szó a cikkben érintőlegesen):

  1. Tumbling Tom, 2010-2021, 10 years old, Islay PX Sherry Hogshead, 55.1%, 268 bottles
  1. Tomfarclas 2003-2018, 15 years old, 1st fill sherry hogshead, 57.9%, 317 bottles
A megszavazott palackok itt már a kóstolás sorrendjében, a minták kiosztogatása után

K: Emlékszel még az első palackozásodra? Milyen whisky volt?

V: Az első palackozásom egyfajta „dupla csomag” volt: egy Bunnahabhain húsz éves elsőtöltésű ex-sherrys (a bunny from heaven) és egy Dailuaine 27 éves, szintén ex-sherry, de ez újratöltött még 2011-ben. Habár előtte is választottam a whisky fórumnak egy 27 éves Caol Ila palackozást még privát vásárlóként.

K: A kiválasztott hordó egyenesen megy a palackba vagy elteszitek még érni későbbre?

V: Mindkettő. Körülbelül 280 – 300  hordónk érik Skóciában.

K: Kevertek össze hordókat (vatting)?

V: Nem. 😉

K: Hogyan választjátok a hordókat? Csak postázott mintákkal vagy elmentek a tárolóházakba is a lepárlókhoz?

V: Postázott mintákkal, brókerek hordólistáiról, privát hordó vásárlásokkal magánszemélyektől. Szóval kapok mintákat az általam érdekesnek talált hordókból, megnézem az illatát, ízét, mindkettőnek meg kell győznie. A feleségem a cég „orra” (aki nem iszik whisky-t), ő csinálja az előválogatást. Aztán Christian Priess is megnézi őket, visszaellenőrzésként. Megbeszéljük a benyomásainkat, aztán meghozzuk a végső döntést. Soha nem vásárolok hordót anélkül, hogy megkóstolnám.

K: Mint független palackozó, milyen a kapcsolatod a lepárló menedzserekkel?

V: Valójában nincs sok kapcsolat, legalábbis a régi lepárlókkal. Csak brókereken keresztül tudok hordót venni tőlük. Ezzel szemben az újabb, mondjuk úgy kézműves lepárlókkal másnak, közvetlenebbnek tűnik a dolog.

Közben kezdjek már el iszogatni, a csapattal együtt is végigkóstoltam múlt decemberben, de most nyugodtabban tudok csoszogni a sorral a januári késő éjszakában. A szomszéd a szomszédban lapul. Az a szomszéd…

Speyside

K: Tudod milyen lepárló van a Speyside 20 mögött?

V: A The Speyside Distillery (a termékei a The Spey néven ismertek most).

A fenti kérdés annyiban okafogyott, hogy rá van írva a palackra, hogy The Speyside distillery, valamiért a kérdés elküldésekor azt hittem, hogy secret Speyside.

A fotón még a földhöz vágott pohár

Nyers, citrusos, karcos illat. Markáns, savanykás maláta. Természetes őserő. Egy jó ideje az első dramom. Hetek óta tartó whisky-szárazságom mit számít, még az első korty előtt kib*szom a poharat a parkettára az egész töltettel. Szétreccsen és peregnek a szilánkok mindenfelé. Már alig maradt a palackban, de nincs mit tenni, azzal kell beérnem. Tiszta, őszinte buké. Gyönyörű illatok. 20 év bourbon hogshead. Odavert. 84 palack mindössze. Sokáig elvagyok az illatával, de persze idős ex-bourbon érlelt rajongásom soká repít. Az íze elsőre kevésbé barátságos, az 54.4 fok rumlit csinál a számban. Karcol, verekszik a neveletlen 20 éves. Találkoztam már szebben integrálódott whiskyvel. Nem rossz, de határozottan nem vennék még egy palackkal. A második korty sokkal szelídebb egy kis kesernyés lecsengéssel. Elbír egy kis vizet, csodaszép fátyol az italban a belecsúszó víz, lassan keveredik. Édes kenyér illat, kicsit más arcát mutatja a párlat. Fehérbor távoli árnyéka, borsos odacsípés. Vízzel jobb na, az íze végtelenül édes, a keserűség tova lett. De pont még az a végső kifinomultság, talán egy igazán jó hordó vagy egy igazán jó párlat hiányzott a tökéletesség utolsó pár centijéhez. Indiana Jones nem érte el a kalapot. Ugorjunk.

Bród Aontroma

K: Tudod milyen lepárló van a Bród Aontróma mögött? A whiskybase-n valaki azt mondja Bushmills.

V: Igen, Bushmills.

K: Mi a Bród Aontroma név története?

V: Ez könnyű, a legtöbb lepárlónak nem mutatjuk a nevét a címkéken (sok nem akarja), a Bród Aontroma kelta, azt jelenti, hogy Antrim gyöngye (abban a megyében van a Bushmills…)

First fill bourbon hordóban érlelődött, tizenkét éves Bushmills. Barackos parfümillat, a maláta finom savanykájával a háttérben. Már-már émelyítő. Iszonyat erős, de kellemes. Ír whiskey-ben nem vagyok igazán otthon, de ez szép és tartalmas érlelés. A hordóerő jól áll nekik, ez már egy Teeling kóstolón is kiviláglott, ahol a bő hatvanfokos, kizárólag a lepárlóban árult kiadás vitte a prímet. Soul of Scotland felirat alatt Irish Single Malt Whiskey. Pofás. Vízzel a marha jó, malátás-édes íze még jobban kidomborodik. Klassz. Egy kis hordós fűrészpor is vegyül. Tán nem a legösszetettebb, de határozottan barátságos darab. Nyers és őszinte. Ez általában jellemző a palackozóra. Single caskok, nem hűtve szűrt, nem színezett. Hordóból palackba. Pont.

K: Mi a helyzet a Strathearn-nel, miután a Douglas Laing megvásárolta 2019-ben? Még ti vagytok a német forgalmazója? Mit gondolsz a párlatról és a termékeikről?

V: A Strathearn teljesen el van cseszve. Nincs kommunikáció, mint ügyfél le vagy tojva. Mostanáig azt sem tudom mi vagyunk-e még a forgalmazók. A párlat fantasztikus, úgy tűnik elérik a céljukat, hogy a hatvanas-hetvenes évek stílusához hasonló italt készítsenek.

A Strathearn lepárló

Ardmore 

Itt nincs nagy sztori. A lepárló adott. Sherrys, kicsit highlandi füstös illat, amolyan Ardmore-osan unalmasnak hat. Az Ardmore-i un-alom egy fog-alom. Háhhá. Kezd a fejembe szállni az anyag. Az enyhe peat sherrys édességgel fogja össze az alkotmányt. Eltéveszthetetlen. Highland és füst. Az íze perverz, kicsit gombás. Mit kicsit, rohadt gombás. Élesztős, túlzóan édes. Fantasztikusan érdekes. Nagyon sok Ardmore-t kóstoltam, de mindig meg tud lepni ez az egyhangúnak gondolt lepárló. Nyammogok-csámcsogok rajta. Víz után jótékony tehéntrágya is vegyül az illatába.

Annó két palackra licitáltam, de csak az egyiket tudtam elhozni. Most sajnálom kicsit ezt a sziruposan édes, furcsa szörnyeteget. El tudnék éldegélni még egy palackon. PX persze. Ragad. Beteg egy kiadás. Imádom. Lekvár. Hmm. El is tudok vele telni. Mint egy aszú bor. Túltölt nagyon hamar és eleged lesz belőle. Mennyi bajom van ma te. Mate.

Kép forrása: anamnahalba.com

K: Mondanál pár szót az oberhauseni Whisky fesztiválotokról és jövőbeli terveitekről?

V: 2015-ben kezdtük. A Covid miatt elmaradt 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben, a következő 2023 június 2/3.

A Just Whisky Oberhausen alapötlete valójában igen egyszerű: tudatosan ellentétes oldalra helyezzük a fókuszt, messze az egyéb ital fesztiválok „több, nagyobb, hosszabb” felfogástól és az alapokra koncentrálunk. Az eseményt egy otthonos házi környezetbe helyezzük, azzal a céllal, hogy egy nagyobb kerti whisky parti érzését hozzuk.

K: Hány eseményen vesztek részt évente (mint palackozó, nem mint fesztivál)?

V: Körülbelül 15-20 nagyobb rendezvény egy évben.

K: Kedvenc saját palackozás?

V: Kedvenc:  Glenglassaugh 1978 Port Cask, the actual Glencadam 11y, Caol Ila 27y 2011-ből

K: Melyik kiadás volt a legnehezebb és miért?

V: A 2021-es és 2022-es palackozások a Covid és a Brexit miatt.

K: Hogyan látod, nehezebb idősebb párlatokat tartalmazó hordókhoz jutni? Hogyan érinti ez a palackozásaitokat?

V: Nem, még mindig majdnem minden elérhető, habár nem akarom megfizetni az idősebbeket, mivel a vásárlóim kilencven százaléka sem tenné. Egy példa: az első 27 éves Caol Ila hordóm 6000 font volt, most 80000 fontot kellene fizetni érte.

Érdekes mód a Maltbarnos fickó azt mondta, hogy nehéz idős hordót szerezni. Bár nekem a 80k fontban már a nehézség szinonímája. De ha nem is sok ilyen korú hordó lehet, viszont azokat kevesen fizetik meg, akkor így az a kevés elérhető marad. Így tudom feloldani a két palackozó véleménye közti látszólagos ellentétet.

K: Kedvenc lepárlód (vagy a kedvenc három)?

V: Glenglassaugh, Glenfarclas, Laphroaig, Highland Park

Tempting Tanya

K: Tudod melyik lepárló van a Tempting Tanya és a Tumbling Tom mögött?

V: Igen, egy lepárló Islay déli partvidékéről (nem Laphroaig vagy Ardbeg……)

K: Mi a sztori a nevek mögött? Tempting Tanya, Tumbling Tom?

V: Tempting Tanya, Tumbling Tom, Ravishing Rosie és más futó gag-ek. Egy híres lepárlót takarnak Islay déli partjáról, ez van a nevek mögött.

Szóval akkor Islay déli partvidéke, de nem Laphroaig és nem Ardbeg…. és híres lepárló. 2008-as desztillálással nem lesz Port Ellen. A Lagavulin marad. Iszonyat határozott, ragacsos tömény illat. Tőzeg. Nagyon elegáns. Diót itt sem találok, a Marsalás Laphroaignál sem igazán volt a Scyfion sorban. Szép füstös, erős, boros édesség. Víz nélkül azért harap. Tosszunk hát bele, ha kéri. Visszább is fogja magát. Normálisabb, nem olyan beteges, mint az Ardmore. Amikor összeakadsz egy félőrülttel, utána milyen jól esik egy ideig egy értelmes beszélgetést folytatni, csak úgy bármiről.

Szép ez a Laga füst. A dió inkább a PX dió, nem a Marsalás, de most tényleg PX-re voksolnék, nem Marsalára, azt a bizonyos diós bejglit pont nem találom benne. Egyszerű vagyok na, bejglit ide oszt támasszatok a sarokba. Nem rossz, nem rossz, sőt, de a lagavulini zsenialitás mégsem kerekedett ki teljes szépségében. Persze hálátlan dolog kicsit a sor végére kerülni (nálam legalábbis biztosan), de a legfüstösebbként ez jutott Tanyának (és még előtte egy ismerősnél is vendégeskedtem ma pár dram erejéig – forgalmas napok).

K: Hogyan jött a Tomfarclas név?

V: Nos én Tom vagyok, a whisky Glenfarclas, csak tilos említenünk a címkén és a Tomfarclas Wood egy kis erdő nem messze a Glenfarclas lepárlótól, szóval földrajzi név.

K: Milyen kiadások várhatóak?

V: Számos:

Dumbarton Single Grain 20y

Kentucky Straight Bourbon

Glenallachie 1st Fill Sherry, 11y

Ben Nevis, 12y

Ruad Maòr (peated Glenturret) 10y

Glengoyne Oloroso, 12y

Glengoyne Amontillado, 12y

Strathearn, two Sherry QC, 8y

K: A legemlékezetesebb whisky? Nem csak saját. Miért?

V: Talisker 10, Highland Park 18 a korai nyolcvanas évekből…ezek vittek a single malt whisky felé

Ben Wyvis, Kinclaith, Glenugie,  mind bezárt lepárlók

A legtöbb hatvanas évekbeli palackozás (az idős palack aromák).

Avonside-Glenlivet 1938 (a legidősebb whisky, amit kóstoltam).

A Kinclaith wolt az utolsó Malt Whisky lepárló, ami Glasgow-ban épült a Starthcyde Grain Lepárló komplexumon belül 1958-ban. A Kinclaith 1975-ben zárt be. A Glenugie lepárló 1831 és 1983 között üzemelt, a Ben Wyvis pedig 1965 és 1977 között működött. 1977-ben lett leszerelve, a lepárló berendezések megmentésre kerültek és mentek a Glengyle-hez, onnan potyognak a Kilkerran palackok.

Itt a végére értünk és a szomszédot sem hergeltem fel (bár épp hörgésbe forduló női üvöltözést és ajtócsapkodást hallok, de most tényleg néma csendben világítja be a monitor fénye az arcom). Tom legalább levélben válaszolt, még ha némelyik válasz sietősen, néha bosszantóan le is lett rövidítve. Érdekes kóstoló volt, mindegyik eleme más pofa, annyira kiemelkedőnek a sort és azon belül egyik párlatot sem éreztem, hogy évekig erről beszéljünk, hogy A Sor. Emlékszel? Kicsit annyira nem. Jók voltak így együtt, mindegyik a maga erősségével, érdekességével vagy épp valami hiányérzettel, viszont mélyebb emlékeket vájt belém a a minták zsibbasztó logisztikája vagy a Tommal való emailes kergetőzés és az általános aggodalom, hogy jól sikerüljön minden, illetve hogy a sokat látott csapat találjon valami izgalmasat a választott kiadásokban. Talán az Ardmore gombás-ragacsos perverzitása marad meg leginkább. Egyértelműen abból vennék még, bár a Bród Aontroma kellemes parfümössége is ínycsiklandozó volt, sőt a Speyside és a Tanya is hozták a kötelezőt, de épp irracionálisan Ardmore őrült vagyok. Még egy Anam na h-Alba sor? Leküzdhetetlen vágyat most rövid időn belül nem érzek, bár ott van még a Tomfarclas és a Tumbling Tom alapnak. Egy 15 éves Glenfarclas Family Cask és egy 10 éves sherrys Lagavulin hordóerőn. Az olykor túl nagy hangsúlyt kapó, de mégiscsak kiindulási alapot biztosító whiskybase-n ez a 15 éves Tomfarclas igencsak előkelő helyet foglal el az Anam na h-Alba értékelési listáján, bár az első töltésű sherryknél, a whisky érlelés Szent Gráljánál, a biztosra utazás szinonímájánál, a professzionális hollywoodi sikerreceptnél olykor mégis aggodalom fog el. Na de mi baj lehet? Ennyi légy nem tévedhet.

Tölgyesi Norbert

1 thought on “Mit keres Skócia lelke Németországban?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük