Az ajtókon innen és túl -Éjjeli Laphroaig csörte

Újfent a Viharsarokban.

Az este éjszakába nyúlt, a mintaiszogatásba belemelegedve az egéren doboltam az ujjaimmal (rossz szokás), a fa lábakon álló retró fotelt olykor megtoltam hangosan a parkettán, amikor felkeltem. Nekem nem tűnt vészesnek, de volt bennem pár dram, másnak lehetett az. Azt hiszem elfeledkeztem róla, hogy nem otthon vagyok a házunkban a dolgozó szobámban, ahol a lőtéri kutyát sem érdekli mit tologatok és a vékony falakkal elválasztott tömbház (ahol két havonta vagyok két estét) szomszéd lakásában nyugodni vágyó szomszédot, most csak nevezzük Teller Edének, igencsak felbosszanthattam, mert reggelre egy ajtóra ragasztott üzenetet találtam, hogy eltöri kezem-lábam, satöbbi, satöbbi. Nem mindent érdemes leírni, mit szeretett volna csinálni velem és hogyan nevezett (némelyiket még izgalmasnak is találnám női fenyegetés esetén). Köszönés, aláírás, lakásszám semmi (megszólítás igen). Az írást eltettem, hátha még egyszer visszakéri, hogy egy pályázati életrajz mellé csatolja vagy ha csak az édesanyjához kíván vele visszatérni, ne menjen üres kézzel. Először felhúztam magam, aztán mégis úgy döntöttem, hogy nem kezdek el nagyon lesüllyedni a kommunikációs mocsárba, végülis valahol igaza volt, nyugalmat szeretne éjjel, úgyhogy a szék alá dobtam egy szőnyeget a következő estére, bár továbbra sem gondolom, hogy évi néhány alkalommal tett látogatásaim késő esti terveit elő kellene terjesztenem nála előzetes jóváhagyásra. Ennyit azonban illik megtennem, sőt meg kell tennem a békés együttélés érdekében. De azért mégis elgondolkodató, hogy amikor első nekiugrásra ilyen színvonalon kötekedni kezd valaki, még ha úgy is érzi, hogy joga van így megnyilvánulni és fenyegetőzni, mégis honnan tudja kivel kezd ki látatlanban? Még sosem láttuk egymást. Öreg! Lehet, hogy kifogod a karate bajnokság múlt évi területi döntősét vagy egy maffiatagot vagy csak egy rendőrt. Vered a szomszéd ajtaját, hogy most aztán gyomorszájon rúgod, majd egy kétméteres szörny előbukkan az odújából, te összébb mész, ő képen basz és összecsomagol, arról nem is beszélve, hogy egy feleakkora ember is úgy megcsinálhat, hogy tálcán visznek el. Vagy csak élete legrosszabb napján fogod ki, amikor nincs vesztenivalója és megforgat benned egy konyhakést. Persze jobb esetben, ha ismerjük is a világ statisztikai-valószínűségi természetét, hirtelen felpaprikázva kevésbé szoktunk döntéseink alappillérjeként támaszkodni rá. Balesetveszélyes büntetőfékezésbe sem józan, higgadt megfontolásból szoktak belekezdeni. Azon túl, hogy nem szólnék ilyen minősíthetetlenül senkihez, főleg kezdésként, nekem ezek is át szoktak futni az agyamon, mielőtt felfújom magam nagyobbra és lábujjhegyre pipiskedek. A szomszéd Tellernek nem mentek ezek végig a tekervényein, nem mintha karate bajnok vagy maffiózó lennék, de még ha igaza is volt, kezdetnek egy alacsony homlokú gorilla szintjénél kicsit feljebb is kezdhette volna a kapcsolatunkat. Tény, hogy hallottam valami kiabálást éjjel, de családi perpatvarra gondoltam, nem arra, hogy nekem szól. Sokféle albérlő váltja egymást a szomszéd lakásokban, nem ez lett volna az első veszekedés. Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy a levél tartalmát személyesen is ugyanebben a formában felmondja-e, de arra nem volt érkezése, hogy felkeressen. Lehet másnapra azért csak átszaladt benne, hogy mi van, ha mégis egy vérre szomjazó vadállat vagyok (nem vagyok). Egy ilyen szintű levél után értelmes megbeszélést aligha várhat az ember, így nagy kedvem nekem sem volt a helyzetet tovább eszkalálni (óhatatlanul eszembe jut az Eszeveszett mesék című spanyol film két sofőrje. Zseniálisan, megunhatatlanul festi le, hova vezethet, ha senki sem tud engedni). Baj így is van elég, hogy ki mit érez soknak vagy elfogadhatatlannak, az szubjektív. De mi lenne ha házibulit tartanék? Olyat is szoktak az emberek hébehóba. Mindenesetre inkább meglepett volna, ha a véleményét ugyanígy tálalja élőben (többnyire szemtől-szemben azért összébb mennek az emberek). Whatever.

Hét órával korábban:

Laphroaig Lore-ral nyitottam az estét.

Érett, mély, édes, bódító. Nem túl erős füst. Nagyon jól integrált, komoly párlat. Hordós fűrészpor parfümmel. Enyhe jódosság. Nagyon enyhe. Nagyon finom Laphroaig DNS. Napokig szagolgatnám. Egyensúly, nem tolakodó. Ragacsos cukorka. Újra kell a füst. Ahh. Egy kis jódos kötés és sajtos sonka.

Az ízében érkezik a hamu, de nem overkill. Kellően erős. Bourbonben ért Laphroaig hívő vagyok, de most komolyan megbillentem. Jó a sherry, jó a hamu, jó a 48 fok. Jó a Laphroaig, jó minden…

Nem végtelen lecsengés, de jó elcuppogni vele, megnézném 50 felett is.

Jöjjön a Cárn Mór 17 éves Laphroaig kiadása!

Jóval világosabb, halvány szín.  Egyszerűbb, magától értetődőbb, kifinomult, könnyed illat. Egy pillanatra valami elsőtöltésű bourbon nyersség is megüti az orrom. Erős füst az illatban nem jön, bár már a második maltom, talán életlenebb vagyok. 

Ízében hamu, hamu. Kicsit kesernyés Laphroaig. Sós. Az alkohol kiugrik elsőre. Jobban esett a Lore sherryje, de szép lassan ez is közelebb kerül. Bőséges vacsorával kell megküzdenie. 17 éves Laphroaig, illenék valami szépet írni róla. Mégis kicsit unalmasnak hat a Lore töménysége után. Tán eltoltam a sorrendet. A második korty édesebb valamivel, de még mindig átjár a kesernyésség. Mindig az első töltet a legfrissebb, aztán ereszkedésbe kezd az érzékelés. A Lore-ba visszadugva az orrom tömény ragacsos cukorkaillat fogad. Lassan kalibrálódunk egymáshoz ezzel a bourbon-össel, egyre jobb. Nincs hova kapkodni, már rendesen benne ülök az éjszakában. Egyre finomabb. Füstölt bacon virágokkal leszórva. Rendben van ez, ha van is egy Kilchomanos érzésem, amit annyira nem kedveltem korábban. Talán ideje lenne visszanézni rá. 

A Laphroaig gázpedálon a lábadat rajta tartani félned nem kell! Jöjjön a következő, mohó lendületben vagyok és csak minták vannak nálam. Let it be. 

A frissen megjelent 150 darabos Cárn Mór Williamson palackozást ide! Kilenc év sherry cask. A szokásos 47.5 fok. Kell! A Lore-hoz hasonló ragacsosság, de mennyivel fiatalosabb, ércesebb illat, kicsit hiányzik a komplexitás. Nyers gesztenye. Így a harmadik dramnál füst már sehol. Néhány receptor ájultan az orrom egyik kerítésének tövében. Vigyázzon rátok az alkohol védőszentje! Fájni fog holnap a receptor fejetek. Én megyek tovább. Az íze a Lore halvány kiadása. Fekete-fehér fénymásolat. Nagyon erős jódos hatás. Fiatal, aki szeretne felnőni a feladathoz, de még pelyhes a szakálla. Az egyensúlyt valahogy nem lelem. Sok belőle a teli palack, szerencséje, hogy szép, mint általában a Cárn Mór kiadások.

És akkor egy Port hogshead Sansibar Secret Islay Single Malt 53.7 fokon. Alakulunk.. Azt írják, hogy ez is Laphroaig. Fekete címke, élénk, színes tigris néz róla vissza nyugodtan, magabiztosan.

A Sansibar már alapból is izgalmasan hangzik. Talán a földrajzi elhelyezkedés, az egzotikum, így képzeled el a földi paradicsomot. A port cask és Laphroaig házasságról jó emlékeim vannak, amit a Brodir hozott el. Negyedik mintaként rossz esélyekkel indul, de nézzük. Hasonló, de kevesebb nyers íz, több édesség. Mélyebbre szippantva cukrozott gesztenyepüré körvonalazódik az agyamban. Wow, erőteljes, harapós, édes Laphroaig. Sokkal jobb a kilenc éves Cárn Mór-nál. Izgalmasabb hordó jutott neki. Megesik az ilyen. Jön egy jó adag dió. Egy kis vízzel barátságosabb, nem káromkodik annyira. Csúnyán beszél, de mégis látod, hogy egy művelt, értelmes fazon. Fantasztikus. Ez a három cent nevetségesen nem elég, annyira jó. Simán vállalnék egy palackot.

A szomszédról meg? A feleségem ilyen esetekben azt mondja, hogy biztos rossz napja volt, fájt a foga, kirúgták, ésatöbbi. Ha a forgalomban egy tapló épp sorsának engedelmeskedve taplóskodik, akkor „Biztosan szülni mennek” – mondja ilyenkor az asszony. Van is benne valami valahol, el is szégyellem magam egy pillanatra, amikor azt gondolom, hogy csak egy faszfej. Egy Teller Edének is fájhat a foga, a fizika és a biológia törvényeit a különleges emberek sem ugorhatják át. Engedjük el, keressük a hibát először magunkban. Nehezen aludt el, erre én felvertem. Előbb-utóbb majd biztos összefutunk a lépcsőházban és ha monoklival láttok, akkor kifogtam a helyi keményembert, aki három lábon manőverezik végig az élet útveszőin. Kellett nekem a Viharsarokba tévednem. Az ország tele szeretettel és türelemmel, központilag erre nevelve. Nincs itt gond. Ugye? A mintákat véletlenül pont egy Jim Morrison életrajzra pakolva fotóztam. Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl. Keresve sem találhattam volna jobb címet ennek az írásnak és tulajdonképp az ismeretlen szomszédnak is hálás lehetek, nélküle ez a cikk nem született volna meg, legalábbis nem ebben a formában. Ez a kozmikus szál örökre összeköt minket (hogy örülne, ha ezt olvasná), mert ami egyszer az internetre kerül, az ott is marad.

De lendüljünk túl ezen, előbb vagy utóbb rendezzük a nézeteltéréseket (ha lesznek fejlemények, beszámolok róla, ha már belekezdtem), a Laphroaig kóstoló pedig remek volt, a Lore és a Sansibar vitték el az első két helyet.

(A kóstolt italok sorrendben: Laphroaig Lore OB 48% – Laphroaig 17 Year Old 2004-2021 48.6% MSWD Carn Mor Celebration of the Cask bourbon barrel No.:50084 190 bottles – Williamson 9 Year Old 2013 Cárn Mór 47.5% refill sherry hogshead Exclusive for Whiskynet Hungary 150 bottles – Secret South Islay 10 Year Old 53.7 % Sansibar Colourful Wildlife Series 2011 – 2021 Port Hogshead 1/340)

Tölgyesi Norbert