Titánok harca egy SMWS palackban
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
Ha abból indulunk ki, hogy a SMWS (Scotch Malt Whisky Society) palackok egy soros, rövid fantázianevei mindig fején találják a szöget, akkor a Velociraptor vs Xenomorph kiadásukkal érdekes kóstolóélménynek nézhetünk elébe, bár a filmek világában előre összeszorul a gyomrom a versus beharangozókat látva (elég a szerencsétlenül sikeredett Alien vs. Predator sorozatra gondolni, ha már Xenomorph), mint ahogy egy marhapörköltes lángosra is ferdén tudok nézni, pedig a lángos jó és a marhapörkölt is jó. De ez itt most szerencsére a whiskyk világa, nem várok semmi ízléstelen merényletet (bár van arra is példa), a párlat és hordó harca pedig legtöbbször egy szükséges megmérettetés.
14 éves Bunnahabhain, refill sherry butt. Nemhogy merényletnek, inkább közhelyes kombinációnak tűnhet. Bár a 61.1-es alkoholfok azért némileg rendhagyóbb kategóriába emeli alanyunkat. Nem is kerülgetem sokat, ráugrom.
Titkon számítottam rá, hogy füstös lesz, mert a tizenéves Bunnák jól működnek ezekkel a paraméterekkel, csak ritkák. Inkább fiatalabban, hat-hét-nyolc évesen keríthetőek kézre a független palackozóknál jobbára Stoisha néven vagy alcímen, de van pár korjelöletlen hivatalos kiadás is egzotikus (kimondhatatlan) nyelven például a Toiteach A Dhá (ami szerintem nagyon jó bőr).
Szögezzük le: füst sehol. Sima Bunnahabhain. Illatában nyers tészta, almás pite. Mazsola. Fehér szőlő. Aszú. Kicsit rohadt, ami nálam mindig pozitívum.
Ízében elsőre édes és bódító. Alaphangon sem szedi le a fejem a magas alkoholtartalom. Dícséretes, vannak whiskyk, amik emészthetően muzsikálnak hatvan felett is. Dió. Szirup. Szörp. Követi egy köteg erős refill keserűség (én annak tudom be), oda-odacsíp a fa. Harapós kissé. Tanninok dögivel, de mégis kellemes ez a sherry réteg. Narancs. Szegfűszeg, talán ez utóbbi túl sok is. A víz szelidít rajta, mégsem lesz jobb tőle. Az SMWS hosszabb leírása szerint a a párlat és a hordó harca (innen a rövid vs cím), nekem mégis inkább utóbbiról marad emlékezetes, inkább a hangos fa dominál. Talán nem figyelek eléggé?
Lecsengése hosszan tartó, kicsit keserű, mégis melengető alkoholfok. Azért jó ez a fa, velem tart soká. Együtt baktatunk bele az estébe.
Az üveg külleme mutatós, nagyon kedvelem az SMWS palackjait, egyszerre klasszikus és friss a dizájn, egyedi a forma. Emellett egészen informatív, el lehet csemegézni a részleteken, azt leszámítva, hogy a lepárló nevét sosem írják rá, igaz könnyen kideríthető. Mostanában sok eladó keringett belőlük a magyar whisky közösségben, magam is rátettem a mancsomat egy-kettőre. Biztonsági okokból.
Kedvelhető, minőségi kiadás, nem okoz csalódást, ahogy általában a Bunnahabhainok vagy SMWS-ek, igaz ez most a fellegekbe sem repít. Egy kiegyensúlyozott palackozó és egy stabil lepárló kettőse hozta a tőle elvárt színvonalat. Nem több, nem kevesebb. Az, hogy nem is nagyon tudok többet mondani, talán az mond a legtöbbet róla (vagy rólam). Kérem a következőt! Mely kérés egyébként nem is alaptalan, hiszen kis túlzással tele a padlás Bunna mintákkal. Elképesztő mennyiségben hozzáférhető a különböző eredeti és független kiadásokon keresztül (ahogy az SMWS is ontja a single cask whiskyket), mondtatni több jön be, mint amit fel tud emészteni az egészséges életmód és az enyhe alkoholizmus vékony határmezsgyéjén imbolygó whiskykalandor (nem mintha kötelező lenne az összesre rátenyerelni). Na csak kitódult még ez a hosszú mondat. Uff.
Tölgyesi Norbert
Borítókép: Whiskystats