Port Charlotte 10
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
Port Charlotte. A Bruichladdich distillery füstösség szempontjából középtájra, 40 ppm-re kalibrált márkája. A sima Bruichladdich a füstmentes változat, az Octomore pedig az extrém. Mindkettőhöz volt már szerencsém. A Bruichladdich sima Classic Laddie-ját szerethető karakternek találtam, csúszott, mint a dög, a Bere Barley bár érdekes, de a hétköznapi fogyasztáshoz nekem kissé túl karakteres, fűszeres volt, nem nagyon kívántam újra az első kóstolás után, meg is váltam a palacktól, talán kissé türelmetlenül, de nem lehet mindent meginni. Volt egy Brühler Whiskyhaus független kilenc éves füstös Bruichladdich, amit csak Bruchtomore-nak neveztem el, olyan perverz egy kiadás sok füsttel és két boroshordóval is megkínálva: Château Pétrus (BL) & Sauternes Cask (OM). De egynek ez is jó volt. Az Octomore-tól annyira nem voltam eddig oda, bár ideális körülmények közt még nem kóstoltam, csak megfáradtan, hosszú esték, események végén.
A lepárlót 2000-ben megvásároló befektetők vezetői Mark Reynier és Jim McEwan. Reynier egyébként boros háttérrel érkezett, ami meglátszik a hordóstratégiában, szinte mindenbe belekevernek egy kis boros érlelést, de legalábbis nagy kedvvel kísérleteznek ezzel az iránnyal. McEwan tősgyökeres Islay lakos (ileach), a Bowmore-tól érkezett.
2001 januárja és májusa között az egész szeszfőzdét leszerelték és újra össze, megtartva az eredeti viktoriánus dekorációt és berendezést. A modernizációt elkerülve az eredeti Harvey gépek nagy része ma is használatban van (a Harvey testvérek 1881-ben építették a főzdét). A gyártás során nem használnak számítógépeket, minden folyamatot szakképzett mesterek csoportja irányít, akik szóban adják át az információkat, és nagyrészt mérőpálcákkal és egyszerű eszközökkel mérnek. 2012-ben a céget a Rémy Cointreau vásárolta meg, Reynier most az ír Waterford tulaja, ahol szintén nagy hangsúlyt kap a boros hordózás.
A boros világból hozott „Terroir” szemlélet (sziklákat, a talajt, az éghajlatot és a kitettséget jelenti, azaz a helyi adottságokat) megmutatkozik a közösségekkel való együttműködésben is: például helyi, azaz skót árpát használnak, amelyekkel előszeretettel kísérleteznek (Bere Barley, Organic Barley, stb.), sőt az információkat a palackokon is transzparenssé teszik, sokszor az adott területet és farmot is megnevezik, és ez egyre fontosabb szerepet tölt be a marketingben. Az viszont érdekes, hogy ez az ízig-vérig Islay termék nem ottani tőzeggel dolgozik.
Nade Port Charlotte mintából rengeteg gyűlt fel otthon (akárcsak Bruichladdichból és Octomoreból), úgyhogy ideje volt nekimenni és hol kezdhetném máshol, mint az alap 10 évesnél.
A hordóleosztás a Bruichladdich honlapjáról: 65% first fill American whiskey casks, 10% second fill American whiskey casks, 25% second fill French wine casks (a boros gyökerek ugye…).
Illatában rengeteg füstöt várok, de érdekes módon először gyümölcs robban, mellette vanília és parfüm. Csak utána érkezik a jóféle, várva-várt füst: trágya, rohadt szalma, lovak. Sárban cuppogás. Vasvilla. Borzasztó szép nyersség. Gyönyörű. Mélyen hosszan szippantva pörkölt mogyorót savanyúság követ, előbb nyers, majd sült gesztenye. Szép lebegő gyümölcsös párlat. Almával, körtével. Valószínűleg a francia boroshordók is dolgoztak az összképen, amennyit tudtak.
Ízében édes, vaníliás, mondhatni klasszikus bourbon érlelésből származó alapok. Jó az 50 fok. Édes hamu. Alma, gyümölcsök itt is. Kiegyensúlyozott, átgondolt, pofás darab.
Lecsengése közepes, jó fűszeres. Borsos feherszőlővel távozik, egy darabig kitart.
Borzasztó jó alapkiadás… hivatkozási pont, tényleg egy alapvetés. A füstös origó. Ha valakinek ajánlanom kellene tiszta füstös whiskyket kategóriabelépőnek, akkor a Laphroaig vagy az Ardbeg tíz évese után nem sokkal eszembe jutna ez is. Bár ezzel is csak óvatosan. Valamelyik nap egy kolléga mondta, hogy kóstoltak egy füstös whisky-t és hogy az milyen borzalmas volt mindenkinek a társaságban. Előkotorta a képet. Egy Ardbeg An Oa virított rajta. Nem a lepárló legfényesebb csillaga, az tény, de itt nem is ez volt a gond. A legtöbbeknek pár megelőző lépcsőfokra még rá kell tenni a bakancsot, mielőtt a tőzeges lápvidékre merészkednek. Ha már ajánlgatás, milyen jó alapáthidaló lépcsőfok lehet egy Ardmore Legacy a maga lágy highlandi tőzegimplementációjával.
Apropó, nekem a Lagavulin 8 volt még ilyen jó és emlékzetes találkozás, abból elkoptattam egy palackkal, annak is imádtam a nyers egyszerűségét és tisztaságát. Semmivel nem marad el mögötte a Port Charlotte tíz évese!
Amúgy pedig a prezentáció, a sötétszürke, tömzsi palack nálam működik. Egyedi, szép, kellően bumfordi, de mégis férfias. Kell még valami egyáltalán? Persze! Színezékmentes és nem hűtve szűrt. Na most már tényleg megvagyunk. Jó étvágyat!
Tölgyesi Norbert
Borítókép: Dram1.com