Highland Park újratöltve 6. – Sötét eredet
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
Sokan a Highland Park housestyle részének tekintik a sherryhangsúlyos érlelést. Van is benne valami, mert amikor a régebbi piros csíkos tizennyolcasba beletoltam az arcomat, akkor azt hiszem megértettem hogy értik. Az újabb vikinges krikszkrakszos messze elmarad tőle sajnos, és én ezt már nem tudom csak a szükséges változásnak betudni. Mindazonáltal számomra bourbon hordóban is jól elfickándoznak az északi lepárló molekulái. Kár lenne azonban tagadnom, hogy ez az enyhén, tényleg enyhén füstös ital milyen jól kiegészül a sherry hordó tónusaival. A jó sherry hordó tónusaira gondolok. Az említett későbbi vikinges széria már valahogy nem az igazi, egyesek szerint akkora a népszerű főzde gyártási volumenje, hogy azt már nem tudják a korábbi minőségen tartani. Ez meglátszik az örök fokmérő, a másodpiac aukciós árain. Ahogy lépkedünk korban visszafelé, egyre mélyebbre kell túrni a luxuswhiskyre vágyó kezeknek, és ez nem csak a „régebbi drágább”-nak szól.
Ezzel az összegzéssel ültem le, hogy ránézzek egy már kifutott, korjelöletlen Highland Park-ra, a Dark Origins-re. Bíztató, hogy a palack dizájnja még a régebbi sorozatot, a fent említett piros csíkos tizennyolcas idejét mutatja magán. A Dark Origins kifejezésben semmi túlzó nincs, ha elnézzük a földrajzi terület véres viking történelmét, de a címet kettős értelműnek is felfoghatjuk, hisz az alapkiadásoknál jóval több elsőtöltésű sherry hordóval kínálták meg mai jelöltünket. Egyébiránt a sötét múltú illegális szeszfőzőként induló alapító, Magnus Eunson emlékének dedikált a kiadás, a dobozon lévő csuklyás alak is rá utal.
Illatában krémes vaníliás, méz, citrus, mandarin, sherry, sötét gyümölcsök, enyhe peat, föld, tradicionális Highland Park. Lágy, finom, kiegyensúlyozott. Szegfű, mézeskalács.
Az íze is klasszik Highland Park, hangás, mézes mese, az alkoholfok jó, 46.8%, kerek, kielégítő. Száraz, fűszeres, édes, melengető karácsonyi hangulat. Jó minőségű tejcsokoládé csipetnyi csilivel. Ragadós karamell. Olajos dió. Megáll a lábán na.
Lecsengésével fűszeresen, hosszan és kellemesen távozik, egy nagyobb zárókorty jó sokáig melenget, ebbe az érzésbe jól bele tudok még burkolózni a dram távozta után is. Kiválóan elcuppogom rajta.
Méltó a Highland Park sherried hagyományaihoz, egyértelműen a főzde jobb vonulatához tartozik. Masszív, modern sherry, de cseppet sem kellemetlen. Jó minőségű hordókat kapott és teljesen elfogadhatóan össze van rakva, igaz nem véletlenül lehet korjelöletlen, a vastag sherry réteg tán fiatalabb párlatokat is takargat. Állítólag 12 éves, amit mondjuk én azért ráírnék, de nem engem kértek meg a stratégia kiötlésére. Láttunk már sok megközelítést. Ha például van benne valamennyi idősebb is, akkor akár lefokozó is lehet. A találgatások világának csodája ez. Be is fejezem, mert nem vezet sehova.
Mindenesetre nincsenek az italban szédítő mélységek, az leginkább azért mégiscsak csak a korral jön meg, de tisztességes munka, ez elvitathatatlan. Kicsit hatásvadász, kicsit kommersz, viszonylag könnyen értelmezhető, de működik. Jól esik lecsapni magad egy nem túl mély sorozat elé is egy fárasztó hétköznapon nem? Még akkor is, ha egyébként doktor vagy (és esetleg bekamuzol előző estére egy Tarr Bélát), hisz nem lehet állandóan doktorkodni sem. Na ugye. Egy egész jó áron kapható pofásan kinéző, szép fekete palack ez (nyugodtan előmászhatsz a megjelenésével a doki haverjaidhoz is), tarkón csapva jó sok sherryvel. Kommersz popzene, de legalább érezni a minőséget. Jó lesz? Jó! Jöhet? Jöhet! Akkor jólvanakkor.
Viszont ha szeretnél egyet, akkor csipkedd magad, mert rég kifutott, de itt-ott még fellelhető, a 2024-es árakhoz viszonyítva korrekt ellenértéken (mondjuk 2017-ben egész drága lehetett ennyiért egy NAS kiadás). Gondolkodom rajta, hogy meggondolok egy palackot.
Még jövünk néhány fejezettel a sorozatból!
Tölgyesi Norbert