Hetedik fejezet a Mateo’s-ban

Vizitkártya rovatunkban rendezvényekről és utazásainkról írunk.

Sokadjára fordul elő, hogy elmegyek egy rendezvényre, és bár nem tervezek róla beszámolót írni, tesz rám akkora benyomást, hogy mégiscsak tollat ragadok. Egy közösségi platformon lettem figyelmes arra, hogy a Mateo’s-ban újraindulnak a whisky estek, ezúttal egy Chapter 7 sor a Noble Nectars tolmácsolásában.

A Chapter 7-nel már megismerkedtem egy kóstolóesten, akkor nagyon tetszett a kínálat, azóta pedig érkeztek új palackok, amikre nagyon kíváncsi lettem (Marsalás Macduff, 25 éves Ben Nevis, Rumos-sherrys hordós Highland Park, ésatöbbi), így felütöttem a fejem a rendezvényen. Mióta fut a Dramazin és előbukkanok valahol, akkor mindig felmerül a gyanú azokban, akik ismernek a whisky klubokból, hogy írni fogok róla. Nem alaptalanul. Bár sokszor tényleg nem tervezem, még fotókat sem készítek (ahogy most sem), végül az írás, a whisky szeretete és az esemény hangulata magukkal ragadnak, így a végén nem tudok ellenállni. Ilyen vagyok. A whiskyzés, úgy tűnik, végérvényesen összekötődött az írással.

Voltam már korábban a Mateo’s drink bárban, és nagyon kellemes emlékek maradtak meg. Pici, de hangulatos hely. Máté József, a tulajdonos és a felesége, Gabi nagyon kedves emberek, igazán családias hangulatot teremtenek. A kínálat óriási, Józsi a legújabb kiadásokat is azonnal begyűjti és kínálja. Szenvedélyesen szereti ezt az italt, sokat tud róla, folyamatosan tanul, rendezvényekre jár, és ez mind hozzátesz a hely szellemiségéhez. Talán ettől is sokkal több, mint egy átlagos „fizet, fogyaszt, takarodik” (FFT) vendéglátóipari egység. Érdekesség még, hogy a bár művészeti klubot is szervezett, színházi előadásokkal. Már csak emiatt is közel áll ahhoz a szellemiséghez, amit a Dramazin is a magáénak vall.

Kicsit hamarabb a környékre értem, ezért (bár furcsa ezt így leírni közvetlenül a színházi előadások és szellemiség után) az utcán sétálgatva még a fejembe tömtem egy röfi ropit, aminek mostanában valósággal a függőjévé váltam. Már mindenki a startvonalon ült, amikor beléptem, így utolsóként préseltem magam a helyemre, ahol a kitöltött sor már ugrásra készen várakozott. Minden whisky-vakond (WV) legszentebb pillanata ez az első egymásra meredés a portékával.

A Noble Nectars-os srácokon, Gergőn és Ricsin, illetve vendéglátónkon kívül számomra minden résztvevő új arc volt, ami egészen fissítő.

A Chapter 7 független palackozó nevét Shakespeare Az ember hét kora című monológja ihlette az Ahogy tetszik című színdarabjából. A beszédben Jacques elmagyarázza, hogy egy férfi élete során hét fő fejezeten megy keresztül:

Csecsemő – A síró, tehetetlen gyermek. Iskolás fiú – A vonakodva iskolába járó gyerek. Szerelmes ifjú – A boldog és szomorkás, szerelmes életet élő fiatal. Katona – A becsvágyó, lobbanékony felnőtt, aki dicsőséget keres. Bíró – Az érett férfi, aki már tapasztalt, komoly és bölcs. Öregember – A testi erejét vesztő idős ember. Második gyermekség – Az élet utolsó szakasza, amikor az ember újra tehetetlenné válik.

Az emberhez hasonlóan a whisky is öregszik és változik, ahogy érik. A palackozó neve arra utal, hogy a whisky készítése során hasonlóan fázisokat él meg, csúcsokra ér. Ennek szellemében igyekszik a palackozó tulajdonosa, Selim Evin minél jobb, minél inkább a legjobb időszakukat élő whisky-ket összeválogatni. Eddigi tapasztalataim alapján kiváló munkát végez. A bizalmam a plafon környékén.

„Színpad az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép, s mindenkit sok szerep vár
Életében…” – Shakespeare – Az ember hét kora (részlet)

Gergő mesélt egy kicsit a független palackozókról, a hordózásokról és egyéb alapvető információkról, ami szükséges a kóstoló mélyebb megértéséhez és követéséhez. Az este alatt érkező kérdések nyilvánvalóvá tették, hogy a magyarázatok nagyon jól illeszkedtek a közönség felkészültségéhez és tapasztalataihoz, nem mindenki a legelvetemültebb whisky geekek soraiból érkezett. Élvezhető előadás kerekedett, én is tanultam újat.

A hat elemű kóstolósor első tétele egy 10 éves Inchgower Pedro Ximénez hordóban finishelve. Egészen kellemes élmény: édes, krémes, vajas, tejszínes hangulat. Nagyon szép felvezetés. Ez az ipari, főként blendekbe szállító igásló lepárló nagyon szépen szokott működni a sherry hordókkal, korábban egy vérbeli sherrybombát kóstoltam az Adelphi gondozásában (és egy Palo Cortado-sat a Noble Nectars korábbi kóstolóján), azonban ez a Chapter 7-es kiadás sokkal szebben megkomponált, vagy legalábbis kiegyensúlyozottabb darab lett, igaz, csak utóérlelést kapott, nem a teljes életét töltötte a spanyol bor hordójában.

Gergő, Ricsi és Józsi is sok személyes történettel gazdagította az estét, például megtudhattuk, hogy Gergőt hogyan szippantotta be a single maltok világa egy hosszú, rideg kiküldetésen Finnországban. De mindent nem jegyeztem meg és írok le, egyébként is maradjanak meg a szaftos részletek az elkövetkező Noble Nectars és a Mateo’s kóstolóalkalmakra. Nagyon kedvemre való volt a beszélgetős, interaktív este, szép nyugdíjas tempóban hömpölyögtünk, mintha csak a legjobb barátainkkal iszogatnánk és múlatnánk az időt. Egyébként a bár hangulata is kiválóan alkalmas erre, igazi fészek.

A második tétel egy vérbeli vaddisznó volt. Egy 16 éves Highland Park PX sherry finishhel és még rumos hordóval is megbolondítva. Igazán egzotikus, végtelenül mélysötét, tartalmas és fűszeres darab. Szinte megáll benne az idő. Józsit a gyerekkori kis patronos pisztoly kénes illatára emlékezteti. Engem is. Ez később még az üres pohárból is ömlik. A Highland Park nagyon szépen működik a sherry hordókkal, mondhatjuk, hogy a housestyle része, bár magam a bourbon hordós kiadványokon is élvezettel elcuppogok. Nekem egy kicsit túl erőszakos lett ez az érlelésarmageddon, ami a pohárban végül kikerekedett, kellett hozzá a víz bőven, és valahogy érződött, hogy a hagyományos hordózás mellett még húzódik valami a háttérben, de nem sikerült egyértelműen kiválasztanom a rumos jegyeket, lévén nem vagyok nagy szakértője. A párlat alapkarakteréből mindenesetre kevés maradt, annyi bizonyos. Ez is egy irány, érdekes kirándulás volt, de maradok imádott bourbon hordós Highland Parkjaimnál. A tizenhat éves Chapter 7 bourbon hordóból. Az passzolt hozzám.

A kóstoló sorrendjét Gergő álmodta meg, az első két édesség után egy 26 éves grain whisky érkezett az Invergordon lepárlóból, azzal a céllal, hogy kicsit visszavegyen a töménységből és átvezessen az est utána következő nagyágyújára. Szimpla bourbon érlelés, tekintélyes kor. Mondhatjuk, hogy a grain whiskyt nem túl nagy becsben tartók táborába tartozom, de azt kell mondjam, hogy ez az ital kicsit tudott szépíteni a képen. Kukoricás hangulatú, édes, kicsit azért olcsóbbnak ható gabonás ital, mégsem mondhatom, hogy kellemetlen. A bourbon hordó egészen jól sáfárkodott a számára rendelkezésre álló évekkel és alapanyaggal. Szép munka. Nem mondom, hogy láncaimat eltépve rohanok felpolcolni belőle, de sokkal kellemesebb lett végül, mint azt vártam előzetesen. A grain whisky elég jó alternatíva születésnapi, évjáratos, koros vásárlásra, akár ajándéknak, mert jóval kedvezőbb áron elérhető, mint single malt társai.

És akkor az a bizonyos nagyágyú, részben ennek köszönhetően érkeztem a kóstolóra. Az egyik kedvenc lepárlóm a Ben Nevis, egy apró személyes kötődés miatt is. 25 év, bourbon hogshead. 1998-as desztillálás. A legendás időszak: az 1996-tal kezdődő évek termése. Ezekből az esztendőkből igazán fess cuccokat lehet előkotorni, mert változtattak valamit az élesztő adagoláson (sajnos a piac is felismerte a dolog különleges mivoltát, ami az árakban manifesztálódott). A Ben Nevis maga egy meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő főzde, a Suntory Beam japán tulajdonos nem fejleszt, valamire való alapsort sem tart, csak viszi nagy mennyiségben a párlatot japánba a blendjeikhez: állítólag a Nikka from the Barrel is tartalmazza. Talán ez a szerencse a szerencsétlenségben és a Ben Nevis megmaradhatott olyannak, amilyen. Egy kicsit piszkos, karakteres párlat, ami felveszi a versenyt akár a legerőszakosabb hordókkal is. Lassan, nehezen nyílik ez a negyedszázados a poharamban. Idővel elképesztő illatok kezdenek kialakulni. Van otthon egy 18 éves refill bourbon hordós Ben Nevisem. Annak a ragasztós, olajos, gépzsíros és élesztős karcossága itt sokkal szebben lekerekedett, és az egész bele van zuttyantva egy gyönyörű lédús gyümölcskosárba: mangó, ananász, barack. Egészen káprázatos harmónia. Órák itt sincsenek rá, de a kóstoló szerethető nyugodsága bőven hagy szaglászni és nyammogni rajta. Imádom. Sajnos, ahogy említettem, a főzde nagyobb legenda lett, mint kellene, így az ára is a legendákhoz mérhető. Így nem leszek egy egész palack tulajdonosa, de azért az az otthoni 18 éves jó lesz gyógyítgatni a sebeket. Egy igazi dög ez a Ben Nevis. Utálom. Szeretem.

Most hogy a vélt csúcson túl vagyunk, a kóstoló hátralévő két eleme két erősen megboroshordózott kiadás. Az első a szintén igásló Macduff distillery párlata a szicíliai Marsala boroshordóban utóérett. Nagyon szoktam kedvelni ezeket, úton-útfélen megemlítem a Glenrothes 18 éves Wilson & Morgan kiadását, ami az egyik kedvenc diós hangulatú desszerwhiskym. Így ez volt a másik tétel, amire nagyon kíváncsi voltam az egyedülálló sorból. Sajnos azt a diós lebegést ez a palack kevésbé tudta hozni, talán mert nagyon sokféle Marsala van: száraz, félédes, édes. Arról nincs információ, hogy mai alanyunk miben töltötte ideje egy részét. Nem tragédia, szép darab, és a résztvevők többségének ez volt az este csúcsa, aminek a legmegkérdőjelezhetetlenebb bizonyítéka az volt, hogy meg is vásárolták a kedvezménnyel elérhető bontatlan palackokat ott helyben. Meg tudom érteni. A boros érlelések nagyon szerethetőek, talán könnyebben értelmezhetőek, kezdőbbek számára is azonnal tudnak élményeket adni, egyfajta slágerré tudnak válni a szakértő kezek által, megfelelő hordózással és tapasztalattal. Ez a Macduff egy nagyon ékes példa erre.

A záródarab egy nyolc éves vörösboros ital Orkney szigetéről (Highland Park ezúttal is). Kóstoltam korábban is. Érdekes, hogy az előző marsalás Macduff áthatóbb, erőteljesebb darab volt, de ez a Highland Park is jól megborozódott. Savanykás, édesded jegyek egy adag kénnel karöltve. Nem lesz a kedvencem, bár záródarabnak kitűnő volt a végére. Talán nem is kellett már ennél több tüzijáték. Egy kóstolósor sokszor több, mint a részek összessége. Egy malt, amit magában nem annyira iszogatnánk, jó helyre beillesztve mégiscsak tud jól működni és megtalálja a helyét.

Gergő nagyon jól felépítette a sort, ami nem volt könnyű, hiszen nem egy lepárlót vagy érleléstípust jártunk körül, hanem csak a palackozó volt közös és több főzde sokféle érlelését kellett egy értelmezhető vonulatba pakolni. Mégis nagyon szépen működő ív lett, együtt a magyarázatokkal és a kóstolásra szánt bőséges idővel, senki sem panaszkodhatott. Úgy láttam mindenki megtalálta a kedvencét és élvezte a sor összes elemét, mind tanultunk valamit. Még az is lehet, hogy új utak és kalandok indultak el az estén. És még egy nagyon fontos dolgot majd elfelejtettem: a pogácsa fantasztikus volt. Az utcabeli vállalkozások segítik egymást, amiben tudják, így ez a rágcsálnivaló is egy közeli pékségből érkezett frissen, ropogósan.

Nem bánom, hogy nem fotóztam, kár lett volna folyamatos kattintgatással megtörni az esemény bensőséges hangulatát (mindössze egyet lőttem, azzal fogom a cikket turnéztatni). Amúgy pedig nem baj, ha hagyjuk dolgozni a fantáziát is a szöveg alapján, ezzel az érzékszereveket egyébként is túlterhelő világban. Na ezt végül jól kimagyaráztam, pedig legtöbbször elég (vagy legalábbis célszerű) a legegyszerűbb magyarázatot választani. Ez esetben a lustaságot.

Maradtunk még beszélgetni egy-két sör társaságában, izgalmas viccek, sztorik, nevetés, ahogy az lenni szokott. Józsi is közénk ült. Nagyon kellemesen, családiasan telt az este, emelkedett hangulatban távoztam az utolsó villamos-busz kettőssel, a whisky show után látott Red Dragonok pedig lecserélődtek szilvapáleszre a buszmegállóban elhagyatott lambériás kiskocsma kitört ablaka mögött. Dolgoznak a vesék, dolgoznak a májak. Az iparnak mennie kell.

Nem célom reklámozni sem a Noble Nectars-t, sem a Mateo’s drink bárt, de a véleményem nem alaptalanul ilyen pozitív. Ezek a srácok imádják, amit csinálnak, szívvel-lélekkel beleteszik magukat, közösséget építenek. Hitelesek. Igazán jó szívvel ajánlom minden whisky rajongónak mindkét cég rendezvényeit, lesz belőlük a közeljövőben bőven. Igényes, tartalmas, van tudás, befektetett munka és idő mögöttük. És szeretet.

Tölgyesi Norbert

Megjegyzés: a Dramazinnak semmilyen anyagi vagy más érdeke nem fűződik a Noble Nectarsról és a Mateo’s drink bárról való íráshoz.