.. és elcsapja az Inchgowerből érkező gyorsvonat. Ardmore hurráhangulatban vagyok mostanában. Nagyon megtetszett a highland-peat eleganciája, visszafogottsága, egyszerűsége. Nem cigivel a szájában és borostásan rúgja be az arcomat a sáros csizmájával, hanem csak úgy megérkezik és kész. Nem produkálja magát. Nem bánt. Ahogy nézem, nem is tartják nagyra. Megértem: könnyed, alkalmazkodó, blendelésre hangolva, simulékonyra, valamelyest arctalanra kerekítve, pont annyi füst, hogy ne verjen oda. Kicsit halovány jelenség, de olykor pont ez kell, ez a jó. Azt hiszem ez tetszett meg benne.

A lepárló a vasútvonal születésével indult 1898-ban, a vasúti sín azóta is jellegzetes elem és díszíti a dobozt

A termelés jelentős része megy a Teacher’s Highland Cream kevertbe, annak fő alapját képezi (az Ardmore és a Teacher’s ma a Beam Suntory tulajdona). A William Teacher & Sons eleve a blendjük ellátására építették a lepárlót 1898-ban, amikor a vasút is megépült, a szállítást is jelentősen megkönnyítve. Érdekesség, hogy 2001-ig szénnel fűtötték a lepárlóberendezéseket és készítenek tőzegmentes whisky-t is Culdrain néven. A lepárló után keresgélve összességében kicsit ipari, fapados érzésem támadt. Visitor center nincs, bár egy négy évvel ezelőtti videóban említik, hogy kéne hamarosan, de Skóciában lassan érnek a dolgok. A honlapjukat sebtében végig lehet szántani egy erőteljesebb görgetéssel. Ráférne egy modernizálás. Lefőzdét bemutató videót egyet találtam, ahol egy rázkódó kamerával kommentár nélkül körbement valaki az ipari helyiségekben, viszont meg lehet tekinteni egy szintén komment nélküli teherautós utat is Kennethmont-tól az Ardmore udvaráig. Több, mint százan már láttuk. A végén a gépjármű beáll, látszanak a tárolók piros ajtajai. Wow. Az udvar még egy további videón megtekinthető 1 percben. Ilyesmik, de sebaj. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy hová lehetne felfuttatni az Ardmore-t, ha valaki kicsit befektetne, profibban ráfeküdne és 21. századi terméket kovácsolna belőle. Most viszont a legfontosabb, mint mindig, a whisky.

A korábbi kóstolások tetszettek. A jó kis 12 éves port finish vagy a szinte érthetetlenül magas minőségű, brutális hordóba betolt 5 éves sherry szörny az Asta Morristól (ebből vennék is szívesen, de hiába keresem). Egy jókor érkező 10 éves Wilson & Morgan 60 fok körüli bika, Islay hordóban megforgatva, amit Tipsy is megénekelt és egy hordóerős tizennyolc éves refill bourbon-ös Adelphi kiadás. Mind egész kellemes meglepetés volt a maga nemében. Jöjjön hát az újabb kör az igazi őszre fordulva, sárban, malajban tapickolva.

Ardmore, Gordon & MacPhail, Viking Line, 17 years, 56% distilled: 1998, bottled: 2015, refill American hogshead, cask number: 900658, bottles: 253és..

Kezdésnek Gordon & MacPhail Ardmore 26 éves kiadása. Refill american hoghshead. 50.1 fok. Baj itt nem lehet. Elképesztően intenzív és mély ex-bourbon érlelés. Fűszeres, hordós illat. Fűrészpor, parfüm, vanília. Nagyon baró. Ez pontosan az az egyveleg, ami miatt beleszerettem az idős ex-bourbon érlelésekbe. Annyira intenzívek az aromák, hogy inkább első töltésnek mondanám, de hát az idő ugye, refill hordóban sem telik csak úgy hiába. Édes, enyhén füstös íz, a kora miatt jóval visszafogottabb, mint a fiatalabb kiadásoknál. Az Ardmore lágy, sajtos-sonkás karaktere azért ott húzódik a háttérben, hamu sehol. Kellemes. Nagyon kellemes. Simogató. Túl kellemes. Pont volt egy elérhető példány egy magyar webshopban. Ára? Dagobert McCsip, Gordon és McPain. Mi lett vele? Igen, már a lemezek közt vendégeskedik. Leszurkoltam. Egyre kevesebb az ilyen kaliberű elérhető palack, még akkor is ha ez csak egy Ardmore.

..Ardmore, Gordon & MacPhail, 26 years, 50.1%, distilled: 1994, bottled: 2021, refill bourbon hogshead, cask number: 10889, 222 bottles)

Gordon & MacPhail és a Viking Line házasságából született 17 éves Ardmore, tekerjünk hát meg! Nagyon hasonló karakter, refill ex-bourbon, kicsit több malátás illat jön benne. Talán kevésbé intenzív, vaníliás. Ez is kiváló. A könnyed Ardmore füstöt az illatában egyáltalán nem érzem. Nagyon édes, erőteljes íz, az 56 fok jobban megtolja. Wow, végigmelegíti a nyelőcsövemet. Egyáltalán nincs füst, kicsit hiányolom is, mert pont az nincs benne, ami miatt a lepárlót megszerettem. Vízzel szelidül, most már jön egy kis füstölt sonka íz is. A 26 sokkal jobb, komplexebb, ardmoreabb. Arra megy a voks, vagyis az érme.

Beszúrok valami mást is. A tavalyi Black Friday-en tartottam magam a bevásárlási őrülettől, de végül elcsúsztam egy palackon, ami egy sötét Inchgower, egy 13 éves Adelphi kiadás volt. Azóta a raktárban várja a sorát, de most hozzájutottam egy mintához. Iszonyat minőségi, hordóerős sherry monster. Nagyon finom. Jól melenget, haverkodik az ízleléssel. Hideg estékre kitűnő barát. Hatalmas malt. Az egyik legjobb sherry-s whisky, amit ittam. Bőr, étcsoki, kávé, feketetea. Káprázatos. Micsoda szerencse, hogy ott van a palackom eltéve. A Glenallachie 21 volt hasonlóan nagy, sűrű élmény. Vibráló jelenség. A párlatról magáról mondjuk sokat nem tudtam meg.

Inchgower, Adelphi, 13 years, 58.7% distilled: 2007, bottled: 2021, cask number: 800651, bottles: 525)

Rápihentem pár hetet, közben megkóstoltam egy 21 éves refill hordós Old Particular Ardmore-t a Budapest Whisky Társaság első klubpalackjának megjelenési partiján (arról majd talán külön). Semmi durvulás, egy lágy, érett, visszafogott, ámde aromás kis cumó, jól besimult alkohollal. Több nem rémlik, vagy nem volt átütő erejű vagy csak a sokadik dramnál én már nem mindig tudok igazán komoly játékosként rohangálni a pályán, de legalábbis napfüggő, nem mindig vagyok formában. Mindenesetre azért tudományos arckifejezést öltve szaglászom ilyenkor is a poharamat.

Ardmore, Douglas Laing, Old Particular, 21 years, 51.5%, distilled: 1999, bottled: 2021, refill hogshead, cask number: DL 15058, bottles: 295

Na még egy este az Ardmore-ral. Kevés lepárlónak kóstoltam ennyi kiadását. Érdekes mód most jutottam el az alap Legacy-ig. Így hozta a sors. Egy, a fertőtlenítőtől könyékig felirritálódott bőrű (csak ez jut eszembe róla) orvosnak már ajándékoztam egyet évekkel ezelőtt, amikor csak úgy találomra vettem valamit. Hálawhisky volt. Így utólag nem tettem magasra a lécet, de hát viszonylag tudatlanul választottam. Akkori szemmel drága italnak tűnt. Lágy, bourbon, vanília, enyhe füst. Egész könnyed, negyven fokra beállított malt, korrekt egyensúly, színezett, hűtve szűrt. Illat teljesen rendben. Az íze már egy kicsit tolakodóbb, masszívabb. Az édesség mögött tobzódó kesernyésséget érzek, ami meglep, eléggé hangsúlyos. Férfiasan még meg is vizezem kicsit a 40 fokos erőművet, ettől visszafogottabb, gyümisebb, édesebb lesz. A kesérnyésség hátrébb kullog. De egy hét antibiotikum kúra után lehet, hogy más az érzékelés. Nem kellemetlen, de ez most kevésbé nagy Ardmore élményem, valami nem kerek.

Ardmore Legacy, 40% NAS OB

Gondolkodtam egy teli palackon látatlanban, de azt hiszem másra költöm. A portos érlelésből vettem egyet, ha meg akarnám szemlélni az arany sast a vasutat és a lepárlót sematikusan ábrázoló térkép fölött.

Ardmore, Gordon & MacPhail, ~17 years, 43%, distilled: 1996, bottled: 2014

Na még egy ráadás a Gordon & McPhail-től. Ezek a Gordonék. Ezek jól beköltöztek hozzám. A retró címkét a mintát adó kolléga szépen reprodukálta. Értékelem az ilyesmit. Erről a régi fekete-fehér címkéről is ordít az ipari egyhangúság. 43 fokra beállított 17 éves, talán valami refill sherry? Egy kis ragasztós, hígítós töménység. Édes, émelyítő ragacsosság. Az íze nem rossz, de itt is ez a furcsa kesernyésség. Az antibiotikum kapszulák rémét böffentem vissza. Fűszeres és bántóan masszív magja van. Nem érzem a 17 évet. Tényleg nem kellett volna még innom. Főleg nem újat kóstolnom. Van ilyen. Vagy valami olyat, amit már ismerek, kicsit kalibrálni magam. Nem győzött meg ez sem, talán a halvány párlat, amit nem segítettek ki a gyengébb hordók?

Valamennyire csalódottan zárom most le a sort, kicsit csökkent a csillogás. Az Ardmore kóstoló első helyezettje az Inchgower. Ár-érték arányban mindenképp. Második a 26 éves Ardmore, azért az pazar volt. Nem is tudom egy jó refill borboun hordóban eltöltött bő negyed század után mi az, ami nem pazar. A többiek mögöttük. Van még két Ardmore palackom itthon, sherry-s tizenéves függetlenek, az egyik hordóerőn, egyszercsak előmászatom őket rejtekükből és táncra perdülhetnek azok is. Addig pedig csendben várakoznak a helyükön, várják a jobb időket. Ahhoz ért a whisky. A várakozáshoz.

Tölgyesi Norbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük