Párna-poszt

A napokban Tipsy kanyarított egy írást a Spirit Diary lapjaira. Érdeklődéssel vettem, honnan indítja a dolgot mert egy általam nem ismert könyvre és filmre hivatkozott benne. Nosza, egyből utána is néztem mi is ez a mű. Aztán beleolvastam. És azonnal írni akartam.

A Párnakönyv elsősorban mint film ismert, pedig az alapját adó szépirodalmi mű a 9-10.századi Japán egyik legpazarabb írott emléke. A 990 és 1002 közé tett születése egészen sokkoló kulturális felismerés arról, hogy a sötét középkornak titulált időszakban az embereket bizonyos témák illetve témákban ugyanazok a dolgok foglalkoztatták, ugyanúgy meg tudták fogalmazni ezeket mint a ma embere. Hajlamosak vagyunk valami mosdatlan, barbár, bűzös figurákként, valami mesebeli sosem-volt történet szereplőiként tekinteni az ezer évvel ezelőtt éltekre. Mert már az sem esik le, pedig tanultuk, hogy több ezer évvel előttük már miket építettek a rómaiak, milyen kultúrát hagytak ránk a görögök és akkor még Kínáról nem is beszéltünk. Japán meg..Japán valószínűleg már akkor kifinomult volt egy-egy témában amikor Európában ezt a szót nem is ismerték. Nálunk a Szei Sónagun által írt Párnakönyv ideje alatt István épp Koppányt négyelte fel, amit somogyi patriótaként mindig is személyes sértésnek fogok venni. Szei mellett maradt még ránk Párnakönyv, kimondottan érdekes, hogy olyan is, amelyik ugyan azokban a napokban íródott egy másik udvarhölgy által, és amiben kimondottan Szei kisasszonyt is kritizálja írója.

A Párnakönyv nevű mű ugyanis egyfajta napló, egy 1000 körül élt japán udvarhölgy esszéit, megfigyeléseit, novelláit, verseit tartalmazó mű. Tipsy írása után azonnal megrendeltem pár elérhető példányt de nem tudtam megvárni míg majd ide ér, ezért utána kerestem, hol tudnék addig is bele olvasni. Az 1749.hu oldalán találtam is belőle szemelvényeket. Ráadásul olyanokat amikre nem is számítottam! Ezek adták az alábbi írás ötletét.

Ahhoz, hogy érthető legyen miért írok így a mai posztban, most ide kellene előbb másolnom az általam talált idézeteket, de arra gondoltam, hogy azzal is erősíteném a Dramazin elhivatottságát, hogy direktbe oda vezetlek benneteket, ahol olvasni és kultúrálódni lehet. Mert az elhivatottság a szerkesztőség szintjén az, hogy máshogy írjunk, máshogy -is- beszéljünk a whiskyről. Az, hogy felismerjük, a whisky nem csak alkohol és nem csak annyi üzenete van, hogy leírod amit érzel, és amit neked ad. Hanem megtanít újra átélni a megfigyelés, az érdeklődés élményét, a nüanszok felfedezését, és egy remek társ ahhoz, hogy az egyetemes és a magyar kultúrában egyre izgalmasabb válaszokat találjunk a maltok által generált kérdésekre. Élményekre.

Ezért most először is kattints IDE.

Most pedig olvass tovább…Párnakönyv whisky módra.

”Elfacsarodik a szívem amikor egy olyan nagynevű single maltot kóstolok ami párlat profiljának köszönhetően lett velünk élő legenda de mára lélektelenné vált. Kiszolgálja a globális igényeket, és ezek meg pontosan azt a legendát keresik amit nem képes ma már azon a szinten adni, ahogyan azt akkor tette amikor legenda lett. Róka fogta csuka. Ennél már csak azokat a single maltokat sajnálom jobban akik a modern whisky boom ideje alatt sem kaptak több esélyt, mint amit független palackozóktól kaptak időnként.”

Dolgok amelyeket hajlamos vagyok ellustálkodni

• Rendszeres posztolás a Barman’s Choice blogomon
• A sok ötlet lejegyzése amiről a Dramazin magazin oldalán szeretnék írni
• A magyarországi kóstolók és előadások szervezése
• BenRiach-ot inni

Dolgok amelyeket mindenki lenéz

• Egy műanyag kupicában kapott korty whisky
• Nagynevű maltok alapsoráról írt jegyzetek
• Bell’s dekanterek

Idegesítő dolgok

• A GlenDronach non-chill vitához hiányzó háttértudás. Olyan meglátásokról és tényekről van szó amik természetüknél fogva ugyan hol szűk körben ismertek, hol a megfelelő mennyiségű fogyasztási tapasztalat hiányzik hozzájuk de a kommunikációs szabadság adta, sokszor fals véleményeket elégnek érzik sokan kinyilatkoztatásokkal tenni. Nem tudok mit kezdeni a “mostantól ha nem non-chill nem is iszok többé GlenDronach maltot”. Igyál nyugodtan, még mindig az egyik legjobb Highland párlat ami továbbra is remekül dolgozik bármilyen hordóból.
• A másodlagos piacokról alkotott felületes ismeret.
• A Whiykbase mint ár és pontérték hivatkozás. Egy heterogén bázis közös alapok nélküli értékelési eredményei nem adnak se konzisztens valuációt, se nem visz közelebb önmagad, a whiskyhez való viszonyod de még a mit is kedvelsz igazán kérdés igényelte válaszokhoz. Amikor irányadó árazásként emlegetik a Base piacon található árakat, gondolkodjunk el azon, miért van ott az a whisky annyiért még. Mert annyiért nem viszi senki. Elfogadásra késztet azonban az a tény, hogy legalább egy mozgástérben belül be lehet vele korrigálni a helyesnek vélt összeget.
• A GlenAllachie túlértékelése. Egy blenderek által igényelt, karakterszegény malt whisky, ami mint univerzális modell a kifutón, bármilyen sminkben szépen mutat csak épp lelke nincs. A lelke az alkotója, a sminkmestere, ami nem ördögtől való viszony de ítélet kérdésében bizony mondom néktek, gyakran tévútra visz.
• Az elhanyagolt és magára hagyott single maltok egy nagy cég portfóliójában miközben a független kiadások sosem volt magas szintű formájában mutatják meg az adott főzde munkáját.
• A szélesebb értelemben vett hazai whisky és italkultúra befolyásolására képes erők ezirányú aktivitásának elengedése. Megértésem e tekintetben emberi és üzleti eredmények adta ok, motivációmban azonban degradál.

Dolgok amelyektől hevesebben ver a szívem

• Egy felismert housestyle.
• Egy rég nem látott whisky amit képes vagyok megvenni, újra nyitni.
• Egy lepárlóban állva megérteni a hely és ennek a helynek a világ felé való megmutatására közti különbség nagyságát az első javára.
• Egy beszélgetés amiben a whisky a főszereplő.
• Meglátni egy gyönyörű lábat a pohár falán
• Amikor van időm és energiám arra, hogy leírjak egy oldschool tasting line up jegyzeteit kiegészítő dolgozatot.

Dolgok amik a régi szép időket idézik

• Egy 22 pluszos bourbon cask érlelt Glentauchers
• Egy tropikális jegyeket domborító Bowmore. Bármilyen idős, korai Islay malt hasonló élményekkel.
• A teljesen eltűnt zsíros, olajos, földes jegyekkel játszó elveszett Highland peat karakterek
• A Ledaig 18 year old elérhetősége
• Arcok, emberek, kézfogások abból az időből amikor még egyikünk sem gondolta, hogy utolsó tanúi lehetünk olyan italoknak amelyek árban és minőségben is élvezhető, elérhető, régimódi single malt whiskyk
• Egy clairin, egy mezcal, egy régi jamaikai rum

Dolgok amelyek kellemes érzéssel töltenek el

• Ha egy csinos nő alkoholt iszik és értékeli. A minőség önmagunk értékelése, ezért a szépség nem a progresszív világ szemszögéből megközelítendő szégyenkezés amiatt, hogy ösztönösen és igénnyel fordulunk felé, hanem a személyiség és az intelligencia harmóniája. Mindez egy jó itallal, legyen az whisky vagy bor, megkoronázzuk beszélgetéseink intimitását.
• Egy kellően patinás, korszakot idéző, régi címke. Amennyire egy új és elegéns is.
• A Bowmore falai alatt ülve egy kiváló maltjukat élvezve nézni a tengert, a napsütés felettem, a Vaults No.1 mögöttem, jóbarátok mellettem, jóérzés a lelkem alatt.
• Amikor a feltörekvő, a befutott, a hájpolt, a titokban dolgozó főzdék emberei kikérik a véleményemet, és nem megfogadni akarják hanem hallani.
• Egy szépen író és általa szépen megírt jegyzet, amennyiben helytálló is.

Elsőre ennyi elég. A Párnakönyv folytatólagos. Mint egy állandó töltést igénylő párnaciha.

Ilyen dolgokra hajtjuk a fejünket a Dramazin kuckóban.