Szeptemberi naplólapok
Elindult a szeptember, hamarabb érkezett a hideg. Hűvös reggelekkel, nyomasztó rezsivel, elhúzódó háborúval, dolgokkal, amikről sosem gondoltuk, hogy megeshetnek. Megestek. Megesnek. Meg fognak esni. Atommal fenyegetőzni megint trendi. A kurva anyját. Végeláthatatlan ügyintéznivalók, feszült munkahely, ideges kollégák, egyforma napok. Felrobbanó világ. Robotnak érzem magam. Elhízott robotnak. Ha kóstolok, este tizenegy után kóstolok. Fáradtan. Lassan. Van, hogy sajnálom a mintákat, úgysem fogom fel. Olyankor csak töltök valami egyszerűt üvegből, valamit, amit már ismerek.
Rum show-val indult ez a szorongató hónap. Nem ismerem a rumokat, tartottam is tőle. De végül az ismerősök támaszt nyújtottak, eligazítottak. Pazar rendezvény volt. A rumok, ha katarzist nem is hoztak, de sokkal kellemesebbnek bizonyultak, mint a fiatalkori, közértben vásárolt rum-szerű italok, amiknek pár emlékezetes hányást köszönhettem. Egy alap Plantation kezdésnek megfelelő volt, gyöngéd, édes, lányos, 40 fokon. Egy erősebb Hampden Great House 2021 következett 55 fokkal. Ez már sokkal izgalmasabb és tartalmasabb volt, kevésbé kommersz, fűszeresebb. Közelebb talált a szívemhez. Az Asta Morris Forsquare 14 éves kiadása 63.6%-kal is egy élmény volt, a magas alkohol meglepő módon belesimult, ebből el tudnék még iszogatni bármikor, de egyelőre hagyom, nem veszek, nem vágok újabb lyukat a tárcámba. Még egy Caroni-t is kipróbáltam, de sajnos nem jegyeztem meg pontosabban. Az átható gázolaj illat és íz apám teherautóinak motorterébe röpített: lenyűgözve néztem kisgyerekként, ahogy az erős, szőrös karjaival szerelte a hatalmas szerkezeteket. Ez az tömény szag és íz idővel gyengült és elkezdtek előbújni az összetett illatok. Motherfucker. Rá lehet csúszni. Egészen érdekes volt, kéne még vele egy-két forduló. Az árát nézem. Khm. Bezárt lepárló. Igen. Aha. Jó. Az interneten keringő képek az elhagyatott épületekről hihetetlenek. 2003 óta így lepusztult. Akár a MÁV magára hagyott üzemcsarnokai. Egészen érdekes a rumoknál, hogy vajon milyen normák szerint mehetett a gyártás ebben és az ehhez hasonló országokban, helyeken. Don’t panic, az alkohol fertőtlenít.
Az est fénypontja egy whisky lett. Ha már az is került a pultokba, akkor bevállaltam egy 14 éves sherry-s Longrow-t, első Longrow-ként (Longrow Limited Edition Sherry Matured 14 éves 57.8%). Csodálatos, vízzel ellágyuló, édes, funky. Erős sherry, hasonlóan a 15 éves Springbank-hez. Így hozta a sors, hogy az is, ez is első volt és meghatározó. Kicsit több vizet röttyentettem bele, mint szerettem volna, mentségemre szolgáljon, hogy teli vizespalackból és egy kolléga árgus figyelmével kísérve tettem, a végére csak megbillent a kezem. Mondta is egyből, hogy túltoltam. De így is mesés volt. Enyhén füstös. Amúgy is, a campbeltowni füst nagyon állat füst. Hmmmmm. Az édes, enyhén-közepesen füstös dolgokat nagyon kívánom mostanában. Ez telitalálat volt. Később még másodjára is akartam belőle, de már eltűnt a polcról. Nem véletlenül. Pár hétre rá sikerült egy palackkal szereznem, de úgy pontosabb, hogy nem is én kerestem, a palack keresett meg engem. Ahogy lenni szokott. Szép, körberajzolható áron.
Várom a whisky show-t, kicsit kiszakadhatok, letehetem a csomagokat egy pár órára, rohadjanak meg. Majd utána visszamegyek értük.
Több koros, drága Bruichladdich mintát is begyűjtöttem, de egyáltalán nem ismerve a lepárlót, úgy döntöttem nézzünk rá az alapokra (Bruichladdich The Classic Laddie 50%), mielőtt elkalandoznánk a komolyabb darabok felé. Nem egyből egy ezres sportmotorral kell a falnak baszódni sem, előbb végig kell járni a köbcenti ranglétrát. Nem árt a benchmark párlat.
És tádám! Iszonyúan tetszik ez a laddie. Azaz Laddie! Megérdemli a nagybetűt. Friss, citrusos, élénk, vaníliás, harapós, malátás, aromás. Egészen lenyűgöző. Alighanem van benne első töltésű bourbon is dögivel. Magával ragadó. Engem megvett. Ahogy említettem, vágyni kezdtem megint a füstre, a Port Charlotte-ot is feltettem a térképre: 10 éves, 2013 Islay Barley, 16 éves, egy single cask, amit begyűjtöttem, de a kurva életbe mennyi kéne még!
Meg kell említenem, hogy volt még egy remek egerszalóki whisky weekend, ahol reggelig ittam a kollégákkal, de valahogy nem tudtam berúgni. Nem is volt cél, csak meglepett. De sok víz, sok falat és sok idő. És sok sztori. Sok csodás sztori. És sok zsír. És a rutin meg az évek. Az összes résztvevő együttvéve vagy párszáz éve iszik. Vittem a Laddie-t is. Abból is ittunk és megszámlálhatatlan más dologból is ittunk, ja, meg egy GlenDronach 12-t sikeresen nem ismertem fel a vakteszten, de vígasztal, hogy ezzel nem voltam egyedül. Szép este volt. Szép másnap reggel volt. Egy baszom nagy dupla hamburgerrel, feketekávéval. Megyünk jövőre is, csak megvár a világ!
Görögjön tovább a hónap. Jöjjön a következő (Glentauchers Cárn Mór, 2010-2021, 11 éves, PX Sherry Butt, 47.5%). Mintát vettem, tetszett, akciós lett, palackot is vettem. Aztán bontott palackot is vettem. Megjárta ez is Egerszalókot, kicsit megfogyva ért vissza. Most ezt kortyolgatom. Fás, édes, diós, tartalmas. Az imádott marsala érlelés mellett némelyik PX hordó is tud tonnányi diót pumpálni az italba. Azt meg szeretem. A first fill hordó tisztességgel kezelésbe vette. A Glentauchers nálam azonnal magasra került egy 24 éves bourbon érlelt Asta Morris palackozással. Tényleg tarolt. Ez a 11 éves PX is tarolt. A Cárn Mór üvegek pedig, ehhh, szépek, elegánsak, kifinomultak. Miért is ne kéne?
Jó ideje kerültem majdnem mindent, ami peated, de a 14 éves sherry-s után csak megakadt rajta a szemem, csak ki kéne próbálni az alapot (Longrow Peated Campbeltown Single Malt 46%), így fúrkált a gondolat. Megérte. Izgalmas, lágy füst és campbeltown funk. Nagyon jó, be is húztam egy üveggel, ha már hosszú idő után felbukkant pár imádott webshopomban. Remek, jól működő NAS palackozás több bourbon és kevesebb sherry hordóval. Néha kell a fiatalság is az intenzitáshoz, főleg ha valahol felüti a fejét egy kis tőzeg.
A Longrow 18 éves 2019-es palackozása 46-os abv-vel érzem hogy jobb, mélyebb, tartalmasabb, sherrysebb, krémesebb, sűrűbb, de mégsem talál el annyira. Van funk, van füst. Valami hiányzik. Valami hiányzott. Lehet csak aznap. Vagy csak ez a batch. Levegő ki, ez alapján nem fizetném meg az elszállt árát. Most legfeljebb rrp-n. Van így. Majd legközelebb be fog jönni. Nincs kétségem felőle.
A csodás Longrow alapokon a vörösboros savanyúság kevésbé fekszik (Longrow Red Limited Edition 2022 15 éves 11év bourbon barrel + 4 év friss új zélandi pinot noir barriques 51.4%). A 14-es sherry-s sokkal jobban tetszett, bár ott már nyomta az agyamat egy csomó rum és whisky a show-n. Ezt nem venném meg telibe az áráért, de jól elvoltam vele egy késői hétköznap.
Füstös vágyaimra újabb gyógyszert kerestem. De semmiképp sem füstbombát. Egy hosszú köteg Ardmore mintán akadt meg a szemem. A port 12 már lement, tetszett. Nagyon tetszett. Legyen most az első a 10 éves Islay Cask Finish (Wilson & Morgan Ardmore 2010-2021 10 éves Islay Cask Finish 60.3%). Parfümös, vaníliás, rajta a tőzeg, az islay-i hamu az ízében nyilvánvaló, alapból nincs ilyen a párlatban, de még így is messze a markáns füst. Kutyaerős 60.3%. Vízzel lágyabb, gyümölcsösebb. Egészen hosszú, tartalmas lecsengés, röpteti az alkohol még tovább. Meglepő, kiváló. Igazán jókor kapott el. Élvezetes shot volt.
Az Ardmore nekem nagyon. Nagyon. Nagyon. Ha nem tudom, hogy 5 éves, nem hiszem el (Asta Morris Ardmore 2013-2019 5 éves Sherry Cask 56.5%). A rottyant PX sherry mindent elnyom, még az Ardmore füstölt-sonkás alapkarakterét is gyöngébben érzem. Kiváló hordót kaphatott. Olajos, érett hatású. Csodás. Imádom a füstöt és a PX hordót együtt. Soroljam? Sorolom: Cárn Mór Bunnahabhain 16, Cárn Mór Bowmore 23, Wilson & Morgan Bunnahabhain 25 (ez mondjuk iszonyúan perverz, konkrétan rohadt, de mégis vágyom rá újra). Infrequent Flyers Bowmore 22. Most meg ez. Remek darab, mit mondhatnék még, venném, dugnám. A polcra.
Ha már a nyaram sztárjai voltak, akkor legyen újra egy korosabb bourbon érlelés (Adelphi Ardmore 18 éves, Refill Bourbon 55.8%). Micsoda elegancia! Refill bourbon hordóval nincs mit takargatni, nem nyom el csak kiegészít, táncot jár a párlattal. Az őszinte, parfümös szépség mesébe illően harmonizál a háttérben húzódó lágy sajtos-sonkás füsttel. Egyensúly. Az van. Gyönyörű alap, fantasztikus érlelés. Ez felkapott magával. Elgyalogol a lelkedig. Tényleg kurvajó. Ardmore! Ardmore! Ardmore!
Tölgyesi Norbert