Szkeccs 6. – Két gombóc “whisky-fagyi”

CSOKOLÁDÉ

Mély, sötét whisky. Színre, ízre, hangulatra. A fekete-sötétszürke címke tökéletes harmóniában az itallal. Sűrűn hömpölyög, szinte beleáll a pohárba. Felém magasodik a nagy, régi faház, kicsit tartok tőle, de fellépek a lépcsőn, amely fájdalmasan reccsen egyet. Vihar készülődik a félhomályban, így késlekedés nélkül belépek az ajtón. Édeskés régi fa illata kanyarog be lassan az orromba. Mögötte, alatta, felette sherry. Sherry. Sherry. Mindenhol sherry. Nem egyszerű megfejteni. Összetett, bonyolult, nem bomlik ki. Akár a ház belseje, tele van. Ódon, súlyos bútorok, a költöztetők álma. Nehéz vastag konyhaasztal megannyi karcolással és kopott, masszív székek. Mindenütt tárgyak, könyvek. Talán már nem is él, aki az elsőket elhelyezte. Papír, fa, bőr. Nem látom át egyszerre az egész struktúrát, több évtized rétegeit, mi min van, mi mit fed el. Keveredik az összesnek az illata. Göcsörtös fákkal gyújtok tüzet a kőből rakott kandallóban és leülök a hatalmas fotelbe. Lassítok. Kint már vihar. Óvatosan mélyebbre enged az áthatolhatatlan sherry réteg: mögötte maláta, étcsokoládé, ragacsos karamella, kávé. Charlie és a csokigyár. Térdig ülök a bevonómasszában, alig mozdul a lábam. Megeshet, hogy nem is szabadulok majd. A számban a 21 év csípős hordós fűszerei és az alkohol tartják egyben ezt a rengeteg csokoládét, így nem szalad szét az egész, hanem olajosan bevon, koncentráltan, rendszerben áramlik és erősödik. Csak az idő tud ennyire összetetten érlelni. Micsoda bombasztikus hatás a csúcson, majd véget nem érő lecsengés. A GlenDronach 21 éves ehhez képest egy barátságos, finom alkotás, lágy keringő egy szalonban. Legalábbis így emlékszem. Ez vad és viharvert, csontzenével, rézfúvósokkal, tökéletlenül, talán hibákkal, mint minden emberi alkotás. Vízzel szelídül, a felbukkanó gyümölcsök visszaszorítják egy kicsit ezt a rengeteg sötét csokoládét. Ennek idő kell. Vele lenni hosszan, csak úgy fedik fel egymást a komplex rétegek. Nem minden nap lesz jó erre. Ha rohansz, elmehettek egymás mellett, tovább száguldasz és nem érted majd mi történt. Ne matass, üjl le, dőlj hátra és légy csak itt egy ideig. (GlenAllachie 21 Year Old Batch 001 51.4 % OB) – Tölgyesi Norbert

CITROM

Már az első pillanattól nehezen barátkozom a hurkás-gyurkás, michelin figurára emlékeztető üveggel. Perverz egy forma. A Pulteney név nekem nem elég gördülékeny, mindig fennakadok rajta. Talán ezek miatt, bár butaság, de igencsak ingatag a bizalmam a lepárlóban. Egész üvegre nem is szántam rá magam, de egy minta csak begyűrűzött hozzám. A 18 éves kiadásokkal általában jó a tapasztalatom, így nem bánom, hogy ezzel kezdem. Kételyekkel telve indítom a szaglászást, bourbon hangsúlyos illatok jönnek, valami halvány sherry-emlék, de alig. Sós-édes hangulat. Ezt a sót talán a felbukkanó tengeri hajó hozza. Vitorlás. Nem olyan rossz, de nem igazán találom azt a felhangot a zajban, amibe kellemesen bele tudnék kapaszkodni. Talán lezárt az agyam, hogy megvédje magát az előzetes félelmek miatt. Biztosan ismered te is a csalódást, hogy most akkor rosszul választottál és laposka élményre váltottad az estéd. Mégsem töltöm vissza, inkább a gázra lépek, de sajnos továbbra is közönyös vagyok a malttal. Úgy fest elhatároztam, hogy bunkó leszek az első randevún, csak hogy túllegyek rajta. Pedig ő mindent megtesz, a második töltés jobban nyílik, több a gyümölcs, pár csepp vízzel még több. Kezd tetszeni? Még nem, sőt unatkozom. Kicsit kilépek és végigtekintek magamon. Sok jó maltot ittam mostanában. Nade ekkora úr lett belőlem, hogy unatkozhatom egy 18 éves old pulteney-en? Elengedhetem magam mellett csak így érdektelenül, tele előítéletekkel? Visszább csomagolom az arcom, jobban figyelek arra amit mond és lelazítom magam. Szaglászgatom, forgatom. Váratlanul fordul egyet a világ, ismerős süteményt érzek és megélénkülök. Nagyapám egykori citromos szelete. A fehér tetejű. Repülök vissza a kicsi, vékony konyhába a harmadik emeletre, ott ülünk a jóságos öreggel a fusiban gyártott asztalnál, aminek felfordított söröskupakok vannak a lábain, hogy ne karcolják össze a régi, szürke-fekete mozaik köveket. Kockás műanyagterítő, beszűrődő gyenge, őszi napfény és csend, amibe csak az ütemesen kattogó órák szúrnak bele halkan. Kintről a galambok néha beleburukkolnak vagy épp mi fészkelődünk egyet-egyet, de ilyen megnyugtató, végtelen csendet talán azóta sem éreztem. Nagyapám rejtvényt fejt, szorgosan serceg a toll, ott a süti én pedig ismét gyerek vagyok egy kicsit. Finom könny szökik a szemembe. Öreg Pulteney! Vékony, ingatag pallót vertél egy régi, kedves emlékhez, de át tudtam menni rajta. Nem felejtem el neked! (Old Pulteney 18 Year Old 46 % OB) – Tölgyesi Norbert