Egy feltört Highland Park pecsét titka

A Highland Park újratöltés sorozatot egy független palackozó 15 éves bourbon cask kiadásával kezdtük. Többször is kóstoltam, egyfajta referenciaként vonul végig a – valahogy véget nem érni akaró – cikksorozaton. Azonban még egy érdekesség hátra van vele kapcsolatban: észrevettem, hogy a palack címkéje rendhagyó, tartalmaz egy pecsétet és a kívül elkezdett történet belül folytatódik. Az is valahol szívmelengető, hogy fel kell törni a zárást, hogy hozzáférjünk a sztorihoz, ergó tönkre kell tennünk a kiadást, igaz ez nekem nem okoz gondot, hisz már kinyitottam, de egy gyűjtőnek fájhat a szíve. Na de most elérkezett az ideje, hogy felnyissam és magyarul megosszam a német nyelvű történetet.

A titkos naplók
H… úrról [2. rész]
avagy a Lee család nagy puccsa

Elvette a dobozt, bement a könyvtár legtávolabbi sarkába, és feszülten kinyitotta. Amit látott, attól kapkodni kezdte a levegőt és elöntötte a boldogság. Az első felirat, amit egy mappán látott, a következő volt:

TITKOS PARANCSÜGY
NAPLÓK H. –
MINŐSÍTÉS: SZIGORÚAN TITKOS

Kinyitotta a mappát, és egy kihallgatási jegyzőkönyv került elő, amelynek a címe: 1945.08.07.
Grundmann polgár, Bornersdorf, Szászország.
Grundmann vallomása nem tartalmazott sok értékes információt. Megerősítette, hogy egy gép a háború utolsó napjaiban a földre zuhant, ezer darabra tört, és a Wehrmacht egy különleges parancsnoka minden törmeléket összegyűjtött, majd eltűnt.
Aktát lezárták: Berlin, 1945.09.14.
Lee lelkesedése nem volt túl nagy. A kihallgatások többi jegyzőkönyve semmilyen releváns információt nem tartalmazott, kivéve egy érdekes adatot, amelyben „Krippen” szerepelt. Itt a helyi polgár, Schulze kihallgatásáról volt szó, aki kapitány volt a „Krippen” gőzhajón, és maga is a faluban, Krippenben élt.
A többi lényegtelen volt.

Lee most már rendelkezett egy nyommal, és elhatározta, hogy újra útnak indul nyugat-Berlinbe. Későbbi kutatása a Német Szövetségi Köztársaság állami levéltárában sem hozott számára jelentős új felfedezéseket. Alig négy nappal később a nyoma a Szászföldi Svájc irányába vezette, mert itt sejtette a náci titkos archívumot. 1945 elején a Wehrmacht különféle műtárgyakat, képeket, dokumentumokat, aranyat és személyes feljegyzéseket rejtett el itt. Ezt az információt egy régi Wehrmacht-tiszt feleségének írt leveléből szerezte. Kínai lévén számára egyáltalán nem volt probléma belépni a NDK-ba. Drezdába érkezve átszállt, leszállt a vonatról, és elindult a gőzhajókhoz, amelyeknek délben kellett elindulniuk. „Pontosan” 12:23-kor megcsendült egy síp, és a „Krippen” elindult egy nyugodt úton Bad Schandau irányába, egy gyönyörű üdülőhelyen a Szászföldi Svájcban. Lee nem mindig volt biztos benne, hogy még mindig a német nyelvű térségben van. Itt élő emberek olyan dialektust beszéltek, ami nagyon emlékeztetett egy morgó medvére… Mivel nagy lelkesedéssel viseltetett a régi hajók és gépek iránt, alaposabban megvizsgálta a gőzhajót. A fedélzetről be lehetett látni a gépházba, ahol egy gyönyörű régi gép dübörgött és lélegzett, hajtotta a lapátkerekeket. Hirtelen hallott egy hangot: „Gömm runda, meen gelba Freund.” Lee nem értette, de a kézmozdulatok jelezték, hogy valószínűleg lemehet, és közelebbről megvizsgálhatja a gépet. Lent Lee 1.000 alkalommal is visszakérdezett, de sajnos nem értette meg, és kérte, hogy Hochdeutsch-ban beszéljen.

Amint a hangok csilingelését hallotta, ezt mondta: „Nu, persze.” A következő érdekes beszélgetésből, néhány szófoszlányból, amit megértett, megtudta, hogy az öregúr a hajó gépésze. Az öreg elmesélte neki, hogy 1939 óta dolgozik ezen a hajón, és a „dübörgő, öreg Gerda” gyakorlatilag a felesége lett. Lee szeme ismét felragyogott. „Ha jól értettem, akkor a háború utolsó napjaiban is itt dolgozott a hajón?” „Nu, persze.”

Lee most többet akart megtudni. „Volt-e ezekben a napokban olyan szállítmány, ami nem személyekkel vagy hadi anyaggal volt kapcsolatos?”

„Mondja csak, drága barátom, maga nem a Stasitól van véletlenül?”

„Nem, nem!” válaszolta Lee. „Nyugat-berlini újságíró vagyok, és az Elba gőzhajóiról írok egy történetet.”

Az öreg arcán most már egy kis mosoly látszott. „Nu, akkor van nálad nyugati márka is…”

Lee elővette a tárcáját, és kihúzott egy barna ötvenes bankjegyet. Most az öreg szeme csillant fel.

Egyelőre eddig a sztori, sajnos úgy néz ki, hogy a palackozó több kiadáson keresztül osztja meg a történetet, nekünk épp a második jutott. Ígérem, ha a kezembe kerül a többi rész, azt is megosztom, illetve ha valakinek megvan esetleg a sorozat egyéb része, akkor ne legyen rest írni nekünk a megadott elérhetőségeinken. Kitalálunk valami jutalmat.

A keresett kiadások:

Teil 1: https://www.whiskybase.com/whiskies/whisky/116584/cameronbridge-1991-jw (https://whiskyauction.com/item/3127064)

Teil 3: https://www.whiskybase.com/whiskies/whisky/143507/tormore-1995-jw (https://whiskyauction.com/item/3127121)

Az összeset beszerezni nem sétagalopp sem pénzben, sem elérhetőségben. A grain whiskyket, mint a Cameronbridge vagy North British, nem kívánom annyira, bár korosak, de ezeket sem árulják bagóért, hiába olcsóbbak hasonló korú single malt társaiknál. Egyébként pont a 2024 október havi aukción volt elérhető az összes hiányzó… talán jobb is, hogy akkor még nem tudtam erről az egészről…

Egyelőre úgy járunk, ahogyan én Örkény István befejezetlen regényével, a Babikkal, azt leszámítva, hogy esetünkben legalább léteznek a történetek valahol a világban, és nem vitte őket senki magával végleg, ahogyan az író tette.

Egyébként érdekes az egész nem?

Tölgyesi Norbert

A fordítás németről magyarra ChatGPT-vel (plusz némi korrekcióval) készült.

Utóirat: A palack whisky már a végét járja, de még mindig fantasztikus… finom, durva, szikrázó.