Highland Park újratölve 8. – Méltó maltok zárórája: 25:35:19
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
A Highland Park Újratöltés sorozat ma a végéhez ér, ami nem jelenti, hogy többé nem bukkan fel ez a kiváló északi lepárló a magazin oldalain, csak az eredetileg sokkal intenzívebbre tervezett újratöltés sorozatot ideje lezárni. Az első cikk 2024. április 15-én került publikálásra, és egy-két hét alatt terveztem lezavarni, aztán jött az élet, és átírta a forgatókönyvet. Talán túlreprezentált is lett nálunk a főzde, egyhangúvá válhat ennyit írni-olvasni egy distilleryről, így ideje lesz újabb vizekre kalandozni, felfrissülni.
A záróestre viszont igazi szépségek maradtak, egy szimpla bourbon hordós érlelésű hármasfogat. Sokan úgy vélik – teljes joggal -, hogy a sherry érlelés a Highland Park igazi védjegye, avagy ez a housestyle markáns része, én mégis legalább ennyire fantasztikusnak tartom azt, amire ez a párlat egy egyszerű bourbon hordóban képes. Már sokszor leírtam.
Nézegettem forgattam a dramokat, végül arra jutottam, hogy alkoholfok szerint növekvően rendezem az esti kóstolósort. Egy 25 éves, egy 35 éves és végül egy 19 éves. Meglátjuk hogy sül el.
Highland Park 25y, 09.1997-04.2023, Royal Mile Whiskies, 49.6%, Hogshead
Kedves szerzőtársam, barátom, Barman’s Choice pottyantotta nekem ezt a kis mintát egy RMW sor részeként. Gyönyörű, karakteres, vibráló, friss. Futás egy megsárgult, iszapos mezőben. A virágok vaníliás bódító, szinte rothadt édességéből egy hűvös, sós tengeri szélfuvallat ráz fel. Valahonnan messziről érkezett. Kis kőházban felakasztott, besózott sonkák, a szélük feketére égett. Hamus, poros, régi whisky tárolóházak fűrészporos levegője, fehérrépa, zöldségek. Az első kortyig tart a könnyed barátkozás. Az ízében az édes hanga csak támogatólag bámészkodik a háttérben, egyértelmű Highland Park, de nyers, brutális, őszinte, nem beszél mellé. Nem egy tündérmese. Kendőzetlen szigeteki durvaság, fűszerek, bors, erős citrusok, gyümölcsök, alma, mangó. Méz. Mélyen beleszippantva, a rétegeken át leérek a malátás alapzatig. Egy barázdált, sokat látott arc, tele redőkkel, a szemében mégis melegség, finomság. Van benne valami hatalmas, tehetetlen lassúság, amit alig tudok kimozdítani. De mennyire kell ennek a sherry, ha slágerré akarod faragni. Így önmagában egy nehéz, elmélyülést kívánó könyv, nem csak a jól ismert, könnyed szófordulatok. Komfortzónán kívüli jelenés. Innen nézve valamelyest érthető, ami a hivatalos kiadásokkal történik: közízlésre faragás. Ejj, micsoda naturális párlat, ami messze nem fáradt el a hordóban töltött negyed század alatt. Nehéz, összetett, mégis friss, gyors, szellemes, de nem bugyután fiatalos. Kellemes egyensúly. Kiváló palackozás, tökéletesen mutatja, hogy miért szerettem bele a huszonéves, bourbon hordóban érlelt whiskykbe, egyszersmind a kissé perverz italokba. Itt, most, ma este megtaláltam.
Highland Park 35y, 1975-2011, The Whisky Agency, 51.6%, Ex-Bourbon Hogshead
Sokáig áhítattal néztem a kicsi, érinthetetlennek hitt mintásüveget. Vajon felnőttem már hozzá? – kétkedtem sokszor. Most végre rászántam magam. Így, egy Highland Park kóstoló sorozatba, egy koordináta-rendszerbe helyezve csak nem pazarlás… Komoly jószág. Körbelöttyintve soká ott marad a pohár falán. Nagyon tömény, érett, édes illat, az a fajta mélység, amit csak az idő hozhat el, csak a lepergett évtizedek. Nincs kibúvó, nincs kerülőút. Gyönyörű tengeri só és szárított halak. Kék égbolton áthúzó, vakítóan fehér sirályok. Ananászos, barackos lebegés, mézes szirup, visszafogott rothadás és fűrészporos öreghordó hangulat. Jól esik vele üldögélni az estében, csak bámulok magam elé a csöndben. Enyhe, finomra faragott füst, nyáresti lazacos szendvics, ledobva a földre. Az ízében egészen erős fa, kukorica, talán túl sok is, ragasztós sűrűség, a háttérben maláta bújik meg, úgy fest ez még megmaradt a teremtés idejéből. Keserédes gyümölcsök, késő őszi szottyadt alma, lágy trópusi hangulat. Nagyon koncentrált, tömör ízek, kevésbé tipikus Highland Park, mint az előző 25 éves. Túl sokat nyom a latba, aktív a fa, sok a bourbon utóérzés, nyomakodik, türemkedik a hordó. Megesik, mégis mutatja a párlat erejét, hogy a Highland Park DNS átcsillámlik a hordó keménységén, mint egy víz fenekére hullott, elhagyott ékszer. Az illata sokkal pazarabb, mint amit a szájban produkál. Kicsit megfáradt, túlhordott, megkeseredett, igazi nagy, nehéz dráma. Van egy jó régi, áporodott hangulata, de nem a kedvencem a belőle áradó – kissé passzív – erőszakosság. A plusz tíz év dacára tízből tízszer az előzőt választanám, pusztán a szebb egyensúly miatt. Persze nem panaszkodom, épp egy 35 éves Highland Parkot nyeltem el, 1975-ből… a fene a belemet. Azért szép darab volt na.
An Orkney Distillery (Highland Park), 19y, bottled: 2022, Chorlton Whisky, Hoghshead
Nehéz feladat ezekután felvonszolni magad a színpadra, de jöjjön a Chorlton 19 évese. Parfüm, lágyság, vanília, klasszikus bourbon érlelt jegyek, egy kis sós karamell, tengeri levegő, összességében kicsit jelentéktelen illat. Viszont annál harapósabb ízvilág. A magas alkoholfok kevésbé integrálódott. A lecsengésében citromhéj és túlázott feketetea-filter keserűsége. Hű, goromba egy fráter, csak úgy az arcomba kiabál. Vízzel szelídebbé válik, hoz valami egyszerűt és szépet a malátás Highland Park alapokból is, egész kellemesen elforgatom. Nohát. Kemény, vad, naturális személyiség. Talán a legbárdolatlanabb ma este. Kicsit furcsa, nem teljesen tipikus Highland Park, kevesebb méz, kevesebb hangavirág, kevesebb játékosság. Több indusztriális koszosság, több sötétség. Vízzel nem rossz, végül, egy kis szünet után már egyáltalán, tényleg nem rossz. Nem egy slágertermék, de a zárókortyokkal igazán jól szórakozom. A végére feljön.
Nagyon szép, érdekes maltok mind, de a huszonöt éves lett a befutó egy orrhosszal. Kellemes pillanatban elkapott párlat, igazán jókor kiemelve a hordóból, egyensúlyban, csúcson lévő ital, még ha nem is a Highland Park sherryzett, populáris mainstream vonalát képviselve.
Az első Highland Park napok cikksorozatot úgy fejeztem be 2023-ban, hogy nem sikerült teljesen megértenem a lepárlót, maradt bennem űr. Talán kevésbé szerencsés volt a mintamerítés, sok volt a visszabutított OB palackozás, pedig az egész elképzelés abból indult ki, hogy nem igazán tudtam megragadni, mit is akar mondani a Highland Park a kétezerhúsz körüli évek palackozásaival, nem láttam a vikinges mézmáz mögé.
Most nyugodtabb szívvel teszem le a fonalat, több volt a naturális expresszió a felvonultatott italok közt, talán kicsivel tapasztaltabb is lettem, így azt hiszem sikerült megragadnom a skót whiskyipar egyik legfontosabb, legegyedibb karakterének alapjait. A maiak is igazán méltó maltok voltak egy hosszúra nyúlt sorozat utolsó darabjához.
A zárás zárásaként még begluttyantok egy-két pohárkával a szeretett, egy év után lassan leköszönő piroscsíkos tizennyolcas palackból. A lepárló sherrys arcának egyik legragyogóbb, legelőnyösebb profilja. Itt írtam róla korábban.
Egy időre most búcsúzunk a Highland Parktól, de várnak az újabb kalandok, új vizek, új tengerek. Ismeretlen kikötők.
Tölgyesi Norbert