Bunnarácsony – öreg bunnák bolhapiaca
A mintahegyek csak gyűlnek, én pedig kitartóan nyitogatom őket. Egy egész sorozatnyi koros Bunnahabhainre lettem figyelmes a dobozaimban. Mind a Wemyss független palackozótól (egy kakukktojással), még a régi dizájnnal, amit nagyon keveltem. Két napon keresztül vettem be magamat közéjük a jelszóval: „Akkor igyuk végig őket!”
Sand Dune Flowers – Bunnahabhain, Wemyss, 1990-2019, 28y, Hogshead, 46.5%
Az egyik kedvenc, ha nem a kedvenc műfajom a skót whiskyben, ha fognak egy párlatot, belevágják egy refill bourbon hordóba és ott hagyják huszonsok évig. Nyilván nem garancia ez sem a kiválóságra, de olyan csodák tudnak létrejönni ezzel az egyszerű kombinációval, hogy ihaj. Nem volt ez másként a Bunnahabhain 28 éves Sand Dune Flowers Wemyssnél megjelent kiadásánál sem. Nyamm. Hát megérkeztünk. Ahogy kóstolom sorra a whiskyket, olyan igazán szívemhez szólóból kevesebb van azért. Finom ez is, remek az is, de sokszor arra jutok, hogy elég is volt egy kóstoló. Nemígy ez a Bunna. Ezért csináljuk, ezt keresem. Savanykás-édes vaníliás, mély illatok, frissen sült kenyérhéj, maláta, virágok, sőt, egy egész gyönyörű csokor, csak úgy tódul az orromba. Enyhe sós, hullámzó óceán és izgalom vegyül az édességek, a százszínű parfüm közé. Tengerparti virágmező, egy lágy sóhaj, egy finom érintés. Igazi fantasztikus harmónia és egyensúly, bármennyit meg tudnék inni ebből a szépségből. A 46.5 fok elég az élvezetekhez, valahogy nem tudok hibát találni ebben az italban. Megvett. Megevett.
A Chandler’s Tobacco Pouch – Bunnahabhain, Wemyss, 1988-2016, 27y, Hogshead, 47.5%
Ragacsosan édes, kicsit már rothadóba hajló sötét aszalt gyümölcsök, élen mazsolával, modern sherrys bicikligumi sehol. Enyhe kék drum dohány árnyéka a háttérben, mandula, sűrű karamell. Az illata mesés, top class. Az íze kicsit vékonyabb, mint vártam, talán kellene még egy kis alkohol vivőközegnek, de finom, kerek, érett kortyok. A Sand Dune Flowers veri egy orrhosszal.
Ian Macleod – Bunnahabhain, Dun Beaghan, 2006-2019, 12y, Sherry Butt, 48%
A kakukktojás. Nem vártam tőle túl sokat, de egy igazi régi vágású, konzervatív sherry hordós Bunnahabhain. Mazsolás, mogyorós, kesudiós, egy csipetnyi sonkás füsttel dekorációnak, modern sherry nyomokban sem. Szerencsére. Még az előző két tekintélyes Bunna után sem marad szégyenben. Nagyon élvezetes, kellemes levezetés. Mikor már azt gondolom, hogy nem érdekelnek a sherrys whiskyk, akkor jön egy ilyen. Emészthető áron!
Heather and Leather – Bunnahabhain, Wemyss, 1987-2018, 31y, Butt, 41.7%
Pinceszag, savanykás dohos édesség, sűrű, keserédes almakompót, dió, mogyoró, oldschool sherry, mégis könnyed, lebegő, hűvös szélfuvallat. A 41.7 fokkal kicsit vékony, de elég egy öreguras ücsörgéshez kockás zakóban. Nagyon visszafogott, mégis összetett itóka. Jó öreg sherrys bunna. A Velvet Fig 25 éves parfümériájára emlékeztet. Nagyjából ugyanarra születtek. Lecsendesedett elmélkedéshez. Egy-két csepp vizet van pofám csak rápöttyinteni, hogy ezt a törékeny finomságot meg ne roppantsam vele. Egy kis öreg bőr, narancs, tejcsokoládé, tejszínes krém, mogyorómassza. Itt-ott odacsíp egy kis citrusosság, de lágyan, krémesen cseng le, nem zavar össze, nagyon kompakt és kerek lett a három évtized alatt. Finom, könnyed, távozik is. Olyan kis öregbútoros, könyvtáras-fűrészporos csendesség. Két csók között békésen elmajszoltatok egy aszaltgyümis dióssütit az ódon polcok közt. Nem szóltak hozzátok. Nem néztek rátok. Melengető, meghitt pillanatok.
Raisin d’etre – Bunnahabhain, Wemyss, 1987-2019, 31y, Butt, 44.7%
Újabb finomra hangolt bunnácska, megint 31 évvel. Érett almabor, sűrű illat. Lágy dióspiskóta, még meleg. A tetején roppanósra sült. Beintve porcukorral. Az ízében sokkal modernebb sherry érzet, ez a hordó egy másik otthont teremtett. Nem kellemetlen. Édes, intenzívebb alkohol, tökéletes ez is egy csendes iszogatáshoz. Csokoládé, kakaó, krémes wax, mazsola. Túl sok vízzel ezt sem kell felkavarni. Szépen lekerekedett karácsonyi malt, igazi öröm hosszan forgatni a szájban, hogy utána átadjuk az egész kortyot a hosszú, élvezetes lecsengésnek. A neve egyfajta szójáték a raison d’etre (ok a létezésre) alapján, így nagyjából: mazsola a létezéshez. Zamatos desszert. De milyen messze van ez egy viharvert, nyers, bourbon hordós vadwhiskytől. Ezért is szép ez az ital… megannyi arca van.
Sea Swept Barnacle – Bunnahabhain, Wemyss, 1987-2015, 28y, Sherry Butt, 46%
Egy újabb koros sherry buttos bunna. Már a Wemyss rövid leírásától izgalomba jövök (A barnacle egy rákféle, ami a hajók oldalára tapad). És igen! Egy fokkal perverzebb, sósabb illatok, hmmm, ínycsiklandozó. Tengeri hal, parfümshop, virágbolt. Az ízében a korábbiaknál könnyedebb, vitálisabb, jobban fickándozó malt. Vékonyabb tán, mégis érdekesebb, van valami talisker-i vagy pultney-i bája, egyenesen a Talisker 18 jut eszembe, még egy kis borsos lecsengést is megidéz. Tengerparti érzet, halászkunyhóban ropogó kandalló, ázott mólófa, töredezett, öreg hajók, vén sherry hordók. Sós-édes élvezet. Döfi.
A Sand Dune Flowers a kedvencem, nem is kérdés, fantasztikus bourbon hordós érlelés, maga a gyönyör. A Sea Swept Barnacle követi a sajátos gyöngéd-sós perverziójával, ebből is bármikor elfogadnék egy palackot. A tizenkét évével egyáltalán nem szégyenben maradó Ian Macleod kiadást is imádtam (ár-érték aránya miatt mindenképp), de a többi is nagyon szép malt volt, igazi nagy, régivágású sherrys Bunnahabhainok, tekintélyt parancsoló korral, köztük már nem is tennék nagy különbséget. A szabályos, lekerekedett, tökéletesre csiszolt és finomhangolt sherrys whiskyk azért nem az én igazi vadászterületem, mégis két szép, ünnepi este volt.
Tölgyesi Norbert