Helló ‘25!

Boldog új évet, sok régi és jó maltot minden kedves Dramazin barátnak 2025-ben is!

Mivel is kezdhetnénk a ‘25-ös esztendőt mint 25 éves maltokkal? Negyedévszázad palackban még az átlagost is különlegessé teszi. Nem! Ez az a mondat, pontosabban szó, konkrétan a “különleges”, amit ha meglátok manapság a hazai forgalmazók, fogyasztók leirataiban, feltör bennem az “állat”. Nem, a különleges whisky nem azt jelenti, hogy érkezett valami új a boltba, amit a legpraktikusabban úgy lehet promotálni, ha különlegesnek, megismételhetetlennek, zseniálisnak, és egyéb fokozott szinonimáknak a használatával írunk le.

Hagyjuk meg a szavakat annak, amit jelentenek! Amúgy is rengeteg szó vesztette el a saját súlyát ebben a kifordult világban, ahol minél erősebb kifejezést használsz a virtuális felületeken, annál nagyobb arányban látogatnak meg a 21.század istenei. A Megosztás, a Lájk és a Feliratkozás..

Gondolom most én is megkapom a magamét már itt a poszt elején, hogy na szépen kezdem az új évet, kritizálok, piszkálódok, sznoboskodok. Nem. Sokkal inkább vinném tovább a Dramazin egyik alapelvét, miszerint azt írjuk amit gondolunk. Ez pedig nem valaki minősítése hanem a whisky megítélése. Most ez így kezdődik, de remélhetőleg minden kedves olvasó a szerint folytatja az olvasást, ami a másik alapelve a kommunikációs térbe költözött whisky véleményezésnek. Ez pedig az, hogy mindig a whiskyről beszélünk, nem személyekről, emberekről, személyiségekről, adott esetben anyagi lehetőségek által kialakult vásárlási döntésekről, de legfőképpen nem ízlésekről. Amiről egyébiránt személyes véleményem szerint igenis lehet vitatkozni, de ez más helyzetben más poszt, más idők témája (lesz majd).

Na, térjünk rá a lényegre, a skót single malt whiskyre! 25 éves maltok. Alapvetően hendikeppel indulnak, hiszen a nagy kor általában nagy árcédulákkal, urambocsá’ nagyobb elvárásokkal indulnak a fogyasztói megközelítés felől. Pszichológia, meg üzlet nyilván. Azt javaslom ne essünk bele ebbe a hibába, még akkor sem, ha a modern whisky jegyzetek fontos eleme lett az ár-érték kérdés. Tulajdonképpen helyesen is csak épp nem mindegy kinek mi a kiindulási alapja ebben a kérdésben. Szerintem ezt is időnként elviszi a szeretem-nem szeretem, szimpatikus-nem szimpatikus vagy épp az ennyiért ezt kapok-annyiért azt motiváció. Új elemként még a megjelenés is bejátszik.

A magam részéről ezeket most átugranám, és maradnék simán a klasszikus jegyzetelésnél. Alább az én válogatásom 2025 indítójaként, 25 éves maltokkal.

Clynelish 25 Year Old 1993/2019 54.3 % Gordon and MacPhail Connoisseur’s Choice refill hogshead 1/220

Oh, jessssz..disziz má’shit, má’ territóri..Nem szégyellem, Clynelish-sel kezdeni egy kóstolót az…haháá, nem nem fogom leírni a K-betűs szót akkor sem.. Florális aromákkal nyit, majd elég hamar elhelyezi magát a térképen. Azok az imádnivaló észak-felföldi és részben nyugati jegyek! Viasz? Persze, van. Citrus, enyhén földes, van az illatában már most valami ígéretes, annak ellenére is, hogy úgy érzem kicsit.. átlagos. De ki mondta, hogy a lány a lakótelepen a szomszédből nem lehet annyira csinos, mint a pesti dámák? Az a lényeg, hogy hogyan nézel rá, pontosabban, hogy mit veszel észre rajta. Benne. Déligyümölcsök, vax, olajos, mégis könnyed. Elegáns egyszerűség ahol az egyszerűséget egy Clynelish feliratú mérőműszeren kalibrálod. Nyílik, terpeszt..oh, girl, egyre szebb, egyre elegánsabb. Az iránytű fordul egyet megint, ezúttal keletre, behoz egy újabb klasszikus malátás vonalat. Hiába, ha a csomópontban állsz minden irányba figyelned kell. Keresztút ez, döntés ideje. Maradsz ezen a minőségen vagy elfogadod az átlagost. Ez a whisky fogyasztó keresztje. Egy Clynelish, amiért időről-időre fel kell áldoznod elveket, pénztárcákat, mindened. Egy jó Clynelishért! Na, ezzel elkezdheted keresni. Minerális, citrusos, viaszos, gyengéd, határozott. Legalább ilyen szép kezdést kivánok mindenkinek 2025-ben!

Glencadam 25 Year Old 46 % OB “The Remarkable” bourbon cask 1/1600

Nem igazán tudom, miért írtam fel a hivatalos nevet a headline-ba, valljuk be, a Glencadam ritkán “remarkable”. De talán most. Huszonöt év az huszonöt év, az már k..,nah, hiába várod, nem írom le a tiltott szót! Klasszik Glencadam. Az a bizonyos érzés, ami állandóan jelen van bennem a Glencadam kapcsán, miszerint értékelem, élvezem a tisztaságát, egyszerúségét, a régivágású malátás, árpacukros, a hordót testvériesen a fő jegyek közé emelő állapotát, csak mindig várok még valami nagyobb dolgot. Egy kicsit nagyobb testet, egy kicsit aktívabb mozgást, egy kicsit ezt, egy kicsit azt. Ezt pedig igazán jól rávilágít arra, hogy hol szoktunk eltévedni egy whisky megítélése, jegyzetlése kapcsán. Az elvárások, az elképzelések, a készt állandóan a saját komfortzónájához igazítani akaró ember reakciója. Ne piszkáld a Glencadamot azért amilyen, és amiért nincs benne több. Vegyük észre benne azt, hogy soha nem akart, nem is tudott más lenni mint ami. Vegyük észre az egyszerűségét, ennek a nagyszerűségét. Különben is.. a malt whisky legyen malt whisky. Megjegyzem pont 2024-ben kezdett bele a Glencadam eddig nem látott lendülettel abba, hogy erre a törékeny alapra erős, édes vonalat húzzon a Madeira, Amarone, PX, Bugrundy, Pinot noir, mindenféle finiselésekkel. És tudjátok mit? Kiválóan kezelik! Az egész sztori olyan..cuki! Jól csinálják, jól áll a smink ennek a neutrális karakternek. De vissza a 25 éves csinihez! Igen, szóval ennyi. Maláta, gabonás jegyek a legminőségibb szinteken. Érkezik egy lágy, de határozott gyümölcsös vonal, barackkal és mangóval, de inkább licsivel. Licsi lesz ez, ha már sznobosba nyomjuk.. Az el nem téveszthető ex-bourbon cask jegyek szintén maradnak az élvonalban, egyszerűen nem lehet belekötni. Szép, csendes, kiszámítható, de mégis van benne egy kis finesse..Rendben vagyunk Glencadam 25, köszönöm, megvagyok elégedve. El tudom képzelni, hogy vannak sokan, akik egy ilyen egyszerű, de szép évet várnak majd 2025-től.

Craigellachie 25 Year Old 56.1 % 1994/2019 The Single Malts of Scotland Cask No.1063 1/195

Vadulj be! – diktálja bennem valami. Valaki.. Csak a rutinom fogja vissza, most két ilyen elegánsan kezdő ital után a vadságban is valami szépre vágyom, nem kell lerombolni mindent, csak mert vinne előre valami ősi ősztöne annak, hogy ne maradj sokáig ott, ahol minden szép és jó mert különben hova lenne a kalandvágy, a bukás okozta szenvedés gyönyöre. Hagyjuk most ezt. Bőven fog vadulni önmagában ez a 25 éves indie Craigellachie. Szóltunk előre anno.. a szörny a pincében lakik.. Ohohó, ez itt már valóban más territórium. Herbális, olajos illat, előrevetíti azt, hogy lesz benne kihívás. Megveregetem a saját vállam, remekül választottam a hármas pozícióba ezt a maltot, legalábbis ezen a ponton az első illatolás kellő komplikációt és komplexitást sugall. Pont annyit amennyit elképzeltem a tasmán ördög dinamikájával bennem feltörni igyekvő vadsággal szemben. Régi, régi jegyek jönnek itt, összetett keser, lassan erejét vesztett méz egy agyagfalú kamra mélyéről, pisztácia héj, gyógynövény, fáradtnak ható de valójában inkább művészi elborulás. Egy lelki tusa, olyan, amire szüksége van minden felnőttnek időnként. Semmi veszélyes, inkább csak a súly miatt. Ízében lendületesebb, viaszos mézes jegyek az erdő aljáról. Rózsavíz és dohány, narancs, a varázsló sötét szobája régi könyvekkel, teafüvekkel, herbaricum maximus. Nemes karakterek valami oldschool kontinentális párlat formájában. Mintha régész ásta volna elő azt a lombikot amiben ezerévek múltán is élet maradt, egy Craigellachie-nak nevezett folyadék formájában. Te jó ég, mennyire szeretem ezt a világot, és mennyire szenvedek attól, hogy milyen nehezen átadható a csodája ennek a karakterisztikának a kóstolók és magyarázatok során! De lehet jól van ez így. A meg nem értés csak méginkább k…., nem, nem írom le mivé teszi.. A tapasztalataim azt súgják a lecsengés ilyenkor szokott kicsit lejjeb venni a lelkesedésből, nem feltétlenül a Craigellachie az, amelyik nem hagyja, hogy a tölgy ne hagyjon nyomot rajta. Jön is a fa, elviselhető, nem panaszkodom most, félre tolom magamban, vissza kalandozok az illat de leginkább az íz világába. Oldschool as fuck, malt whisky, ahogy nem ismered. Ahogy nem érted. De szép harc és de szép ígérete a bonyolultságnak ez a profil, ha valaki ilyen 2025-öt képzel el magának! Legyetek bátorak, vivjatok harcokat. Szedjél gyógynövényt, ha menetközben sebet kell gyógyítanod magadon, találsz hozzá elixírt abban a barna régi fiolában, nem abban, a másikban, abban.. Craigellachie, az van ráírva.

Highland Park 25 Year Old 49.6% 1997/2023 Royal Mile Whiskies hogshead No.5293 1/303

Whadelsz..? Végig kísérte a Dramazint indulása óta a Highland Park. Tölgyesi Norbi annyira belekeveredett szinte akarata ellenére, hogy akár önálló HP blogként is funkcionálhattunk volna. Norbi a vállán vitte idén a Dramazint, innen is köszönet érte. Ezért a magam részéről egy dupla csavarral egy “saját” Highland Parkot dedikálok neki. HP, 1997, RMW.. igen, azt kapod, amit sejthetsz. Top szelekciót. Puritán és tökéletes. Olíva, mészkő, kova, citrus. K…,hah, soha nem írom le, akkor sem…Harmónia és kakofónia, almahéj a tengerparton, grapefruit, nyirkos hangamező, északi margarita, enyhe füst és citron, kagyló, zöld és sárga, érti aki érti, hitem szerint Norbi fogja érteni mitől is és merre is kell haladni, ha az ember Orkney szigetére téved. Naturális meztelenség, hiába szép és jó máshogy is, ez a Highland Park megmutatja szerintem miért érdemes keresni valamit, amiről azt sem tudjuk létezik-e. Meg, hogy kell-e keresni bármit is a skót single maltok világában. A jelenben és a múltban. Hibátlan HP. Hibátlan whisky. Az élet, amit szerzőtársamnak kívánok. Olyan hibátlanságot, ahol a hibák is gyönyőrűek. Lecsengése lime dzsúz és sós hinár. Jaj, te 2025, gyere így..! Köszi mindent Norbi!

Egy olyan posztban ahol a huszonöt körül kavargunk nem lehet befejezni néggyel. Kell az öt bele, kell a plusz egy. Bár egyáltalán nem csak egy “plusz egy”, sőt sokkal inkább valami plusz nekünk a Tipsy, pont ezért emelném ki külön a végén neki, mint “pluszt” ezt a ajánlást. Vivi, ez neked.

Brora 25 Year Old 56.3% OB Special Release 2008 1/3000

Az első Brora maltom, amit full palackként vásároltam magamnak. Érzelem és tudatosság. Úgy libben át az illatolás elején rajta egy felföldi füstös fuvallat, ahogy libben egy fiatal lány szoknyája. Már nem mutat felelőtlenül semmit, de még kivillan alóla az élet. Vidáman, elegánsan. Mandulával felszórt erdei ösvény, földes jegyek, enyhe herbalitás, maláta és fű. Séta, tipsziskedés. Citrus, tőzeg, zöldalma, fémes mineralitás. Cinizmus és irónia. Tipsziskedés. Vagány whisky. Amikor még nem a springbankiáda uralta a közbeszédet volt egy Brora. Lesz is. Talán megérjük az újat is. A lecsengése a mediterrán friss zöldsaláta a széltépte Sutherland parmentén tálalva. Azzal a borsos, mustáros jegyeket hozó rukkolával, amit fizikai formájában sosem szerettem ellenben a karakterei nagyon is rendben vannak, különösen ha az egy Brora vagy épp egy Clynelish karakterisztikában bukkan fel. A végén, a finisben, a lecsengesben. Friss és bonyolult ital. Individum, olyan ahogyan el kell kezdeni egy új évet, magabiztosan, titokzatosan, minőségi igényekkel a jövő iránt.

Búék, Dramazin!

Barman’s Choice