Leltár – 2024

Itt az év vége, ideje leltározni, számot vetni, fogadalmakat tenni, ha úgy tetszik. Egy Laphroaig 16 és 18 a társaim.

Nézzük a tizenhatost, rég be van már vágva a garázsba egy minta, eldugott dobozokba, sötét zugokba. Zamatos, mély, émelyítő illatok, jód, tengeri só, hínárok, vanília, porcukor. Savanykás keménycukorka. Hamu. Kissé rothadt növények, viseletes szalma, tanyasi ájer, trágya, vidéki asszociációk egész sora. Érett keménysajt. Wow, milyen intenzív íz! Fűszeres, harapós, teljes élmény, full volume. Már üt is. A második korty engedékenyebb, közelebb férkőzik hozzám. Csodálatos ez a megterhelt, keserédes egyensúly. Káprázatosan görbül, még épp nem roppan meg. Rózsaszín pillecukor.

Lepergett az év, mint felázott festékrétegek a fal tetejéről. Megállíthatatlanul, ellentmondásokat nem tűrően, engedelmeskedve az űrbéli gravitáció kőbe vésett törvényeinek. A Laphroaig hamu sötét útóízén cuppogok. Pár csepp vízzel engedelmes lesz, a kezemhez simul. Nice and cool. A Dramazin a 2024-es év nagy részében döcögött. Az egészségügyi halaszthatatlanságok otromba, vigyorgó bohóca először csak elém állt egy stop táblával, majd jól fejbe is húzott vele. A biológiai valóság metsző kötöttsége. Kora tavasztól késő őszig szédülten kóvályogtam a családi kötelességek, a munkahelyi teendők és a kórházi épületek minimumokra törekvő háromszögében. Hűvös mentolosság, szerecsendió áramlik a lafiból. Néhány korábbi cikk, és egy rendhagyó sci-fi vagy a kórházi beszámoló próbálták áthidalni az évközepi űrt a lassacskán olvadozó Dramazin személyzet tollából. Kitöltöm a minta maradékát is. Ilyenkor mindig egy kicsit újult erővel tudok nekifutni. Egy pont a nagyobb kiszerelés mellett. Most már bőven a füst rétegek alatt vagyunk. Point of no return. Süteményes áruházi sor, vaníliacukrokkal, aromákkal, csokidarával. Maláta ágyazaton. Ez a második töltet már alaphangon is mesés. Letisztult. Kerek, kemény, kényeztet. Szerethető, intenzív, hosszú, keserédes levezetéssel. Izgalmas személyiség. A kényszerű megtorpanások a Dramazin életének részei. A 2023-mas lendületes rajtunkkal, nyereményjátékkal, a Highland Park napokkal, majd a giga mintasorral operáló podcasttal talán túl nagyot haraptunk. Komolyabbat nem is puffanhattunk volna. Igaz, az élet szólt közbe egészségügyi nehézségekkel, bár technikailag is egyre több időt igényeltek a magánéletemből a cikkek és a podcastek. Teaser gyártás, vagdosás, időpont egyeztetések. Egyébként is nehéz, válságos időszakot éltem meg, érzelmileg, családilag, egészségügyileg. Sajnálom is, hogy félbemaradtak az adások, sokan várták a mintasorok mellé ígért felvételeket. Ezúton is elnézést kell kérnem tőlük. Barman’s Choice a Dramtagozat keretein belül próbálta menteni a menthetőt, ott tartott kóstolót és ismertetőt az elmaradt Dramazin sorokról, de ez nem juthatott el mindenkihez. Én magam azóta sem ittam meg ezeket az elúszó mintakötegeket, máig dédelgetett tervem, hogy kezdek majd velük valami értelmeset. A lafi 16 közben jó ízzel, kellemes uszodai fertőtlenítő felhanggal és klóros utózöngékkel távozik. legalábbis az agyamat ebbe az irányba triggereli. Kicsit zajos, de szép volt!

A 2023-tól tartó nehézségek jó másfél éven át húzódtak tehát a Dramazin életében. A podcast eleddig nem támadt fel (nem támasztottuk fel), maradt az eredeti platform, az írás. A Laphroaig 18 mély, elegáns, bódító. Korral járó tömöttség. Kevesebb füst. Lecsendesedett, érettebb komplexitás, krémes, a szájban lassan áramló, oda soká beköltöző szépség. Annak idején, amikor a podcastet kitaláltuk, azért tettük, hogy lépjünk a mai fogyasztási szokások felé. A podcasteket megelőzően egyébként jött a Szkeccs, ami már rövidebb formátum volt (kissé ingadozó stílussal és keretekkel), lett Villámverdikt, az egy-két mondatos elemzések, majd a Maltképcsarnok, ahol már csak egy képgalériát adtunk, azaz próbáltunk reagálni az olvasók modern, a hétköznapi rohanásban és a brutális mennyiségű fogyasztói tartalmak korában kevésbé elmélyülni tudó vagy akaró igényeire. A podcastnek nem volt ideje kifutni magát, nem tudtunk belejönni, hamarabb vágta el az élet, igaz mi rettenetesen élveztük azt a pár adást. Ez a lafi tizennyolc mesés! Hosszú, hozzám simuló vaníliás, füstös, rétegzett élvezet. Eres, sokat láttott, dohányos kéz, megsárgult ujjak. Mára tehát maradtak az írások, az instagramra költöző képcsarnokok és a rendszeresség. A Szombati szaglász és a Villámverdikt is hetente érkezik, kiszámíthatóan. Az igazsághoz tartozik, hogy a magazin egyfajta kísérleti terep is, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A magyar nyelv is egy korlát talán, de a Dramazin egy magyar nyelvű magazin. Akárhogy is, én magam szeretek írni. Azt hiszem, amíg whiskyzek, addig írni is fogok. Ha már nem whiskyzek, akkor is fogok írni. Mindentől függetlenül, amíg lélegzem. A lafi tizennyolc mesés, csodás, ódákat kellene zengenem hozzá. De nem teszem, csak csöndben, tisztelettel hagyom távozni a kortyok maradékát. Fantasztikusan összeért, komoly malt, mindenképp egy ugrás a 16 éveshez képest. Van még két huszonéves lafi a mintatárban… na ott mi lesz! Minden nehézség ellenére 2024 végére a Dramazin felpörgött (az elfoglalt Barman’s Choice is előkerült pár jó kis cikkel, az Old School Maltosat imádtam). A hosszan befejezett Highland Park újratöltve és a rendszeres rovatok mellett bőséggel látogattam a kóstolókat, rendezvényeket, a legtöbbről beszámoló is készült a Vizitkártya rovatban, például a legnagyobb olvasottságra szert tevő Whisky Show-ról szóló második cikk, a Noble Nectars kóstolóin pedig lassan állandó vendég lettem. Azt hiszem a baljós kezdés ellenére tartalmas évet zártunk, én nagy kedvvel dolgoztam. Ha nem is száz százalékig, de elégedetten teszem le a tollat a következő évig.

Vannak tervek 2025-re bőven. Az egyik legkonkrétabb a whisky és zenei album párosításokat bemutató rovat elindítása (vagy inkább a Zenegép rovat ráncfelvarrása), amit még erre az évre szerettem volna, de sajnos elcsúszott a hétköznapok harcmezején. Viszont ami késik, nem múlik. Kóstolók, rendezvények látogatása is a menün lesz, természetesen beszámolókkal, továbbá néhány tematikus sorozat is régóta tervben, például pár Macallan már nagyon várja a fellépést. Reméljük még sok más is! Barman’s Choice is tervezget.

Bő két és fél év, megannyi hajtűkanyar után még itt vagyunk, még mindig megvagyunk. Élünk, lélegzünk.

Én, mi, a Dramazin így. Ti hogy?

Tölgyesi Norbert