Linkwoodi boszorkányok
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
Belefutottam már néhányszor a Linkwood kiadásaiba, de valahogy nem alakítottam ki róla egy stabil képet. Megint csak a Diageo óriás italcég egy hátaslova, ami bőséggel ömlik a blendiparba. Jól ismert példa a Johnnie Walker 15 éves blended maltja, a régóta futó zöld, ami kellemes transzparenciával felsorolja a négy single maltot, amiből áll (Cragganmore, Talisker, Linkwood, Caol Ila), a single maltok rajongóinak sokszor legkedveltebb dzsonija. A lepárló kapacitását jól mutatja, hogy bőven jut a független palackozóknak is, rengeteg különböző kiadással találkozhatunk a piacon. Jól is van ez így, nincs felhájpolva, elérhető, megfizethető (viszonylag persze).
Node felgyűltek ebből is a különböző minták, reményeim szerint alkalmasak egy linkwoodi körképre.
Flora and fauna, 12y, 43%
A szokásos Diageo történet: blendbe szállító lepárló, alapsor nuku, a Flora & Fauna sorozat az egyetlen hivatalos kiadás, minden másra ott a maste… a független palackozóipar. Barack, gyümölcsök, malty, savanykás, kissé sós, tejszínes barackleves, sült gesztenye. Lágy, speyside karakter. Nagyon kellemes és évezhető egy a gyümölcsös malátaömleny. Kissé csípős ízvilág, édes, olcsó, harsány, a kellemesnél kicsit több a fáradt, erőlködő fa, zizeg, pezseg a nyelvemen, néhol olcsó likőrösség villan át. Az illata sokkal kecsegtetőbb volt, sőt pazar, igaz a többedik korty már kényeztet. Egy elfogadható malt összességében, jól beleolvad az estémbe, igaz messze nem egy „rohanok egy palackért” darab, mégis jónak néz ki a Linkwood reprezentálására. Amire a Flora & Fauna sorozat részeként született, azt bőven hozta.
Adelphi, 11y, 2010-2021, 1st fill bourbon hogshead, 52.8%
Nagyon-nagyon aktív bourbon hordó. Jó sokat örökölt meg az amerikai rokon egykori tárolójából. Fűszeres, húsos, olivás, kukoricakenyeres. Némi gyümölcsösség is érkezik idővel. Kesernyésbe, poshadt fertőtlenítőízbe hajló, masszív, édes, fűszeres íz. Nem kellemetlen végülis, de kicsit beteg, és valahogy a „nemszeretem” beteg, angol beteg (azt a filmet sem tudtam soha megkedvelni, pedig többször végiggyűrtem). A bourbon vonalon lévők kedvelhetik. Not my cup of tea. Az elsőtöltésű bourbon hordónak erős szereplési vágya van és elviszi a show-t. Egyébként már a mély színe is gyanús volt. Bő vízzel selymesebbé, kezelhetőbbé válik, de nem bánom, hogy távozik.
La Maison Du Whisky, 21y, 1997-2018, 5 Refill Sherry Hogsheasds, 58%
Mély. Fergetegesen mély kezdő pozíció. Erős, modern sherry illatlöket. Mazsola. Kakaó, karamell, kávé, fahéj, mellette, mögötte húsos kenyeres, sós-malátás, mézes-mustáros. Érdekes. Ízében is émelyítő, erős, klasszikus sherrybomb. Keserédes oloroso, sűrű szirup, parányi bringagumi. A Glendronach 18-at, sőt Glenfarclas Culinarist idéző markáns, keserédes, bomba jelenlét. Fűszeres, életerős dög, sajnos kissé ebbe az egy dimenzióba terjed ki. Bírja a vizet. Hivatalosan refill hordók, de masszívak, aktívak maradtak, elnyomták a Linkwoodot, mint annak a rendje. Ez is egy jó példa arra, hogy attól mert refill hordós valami, az még sok mindent jelenthet, attól függően, hogy az előző töltés mennyire szipolyozta ki a hordót. Ez esetben jutott még kraft a fából erre a körre is. Szép sherried whisky, annak tökéletes, aki szereti az életerős, masszív sherry heavy hordóerőseket, de én nem venném, pláne annyiért, amit elkérnek érte.
Wilson &Morgan, 15y, 2007-2023, casks: 804961 + 82 + 83, 30 Months 1st Fill Oloroso Sherry Butt Finish, 56.3%
Diós, mellette húsos kenyeres ez is, így valami maradt a linkwoodi vibráló gyümölcsösségből is, némi friss almával. Édes, erős, diós íz, jó száraz, szinte ropog. Oloroso on fire. Egészen kiegyensúlyozott ital. Sherry heavy, de nem bomba, nem tolódott el teljesen (csak finish lévén). Kesernyés fűszerek táncolnak a nyelvemen, dolgozik a fa. Nem kellemetlen. Egy modern sherry finishelt whisky. Nem több, nem kevesebb. Azért nagyon maradandó, különleges emlék nem marad. Kissé talán túl steril.
Adelphi 14y, 2008-2023, 1st fill oloroso hogshead, 50.9%
Édes, fehérboros, mégis szikrázóan száraz, sós illat. Érdekes indulás. Némi sonkás-sajtos halvány olivás füst, némi savanyka, sós földimogyoró. Azt hiszem kezd meglenni a linkwoodi karakter. Valamiféle savanykás almás, gyümis, húsos, sajtos, kenyeres kombó, kissé oldschool, szokatlan, picit dirty. Talán a Flora and Fauna után itt vibrál a karakter a legszebben a ma esti sorból. Hmmmm. micsoda kiegyensúlyozott íz… ez viszont tényleg nagyon atom kiadás. Nem az átlagos-unalmas sherry közhely. Krémes, lebegő, waxy élmény. Száraz lecsengés. Kellemes meglepetés, igaz nem sokat vártam tőle, még akkor sem, ha az Adelphi jó érzékkel válogatja a kiadásait, igaz az korábbi évek kóla forradalma (hordóhangsúlyos sötét érlelések) nem az én világom.
The Whisky Cellar, 12y, 2010-2023, Tokaji Aszú Wine finish, 54.9%
Az édesség alatt itt is ott ringanak linkwoodi gyümölcsösség és a kenyér, olíva, sonkás-sajtos összhangzat. Hosszan beleszippantva savanykás boros buké. Az ízében desszertboros, diós, malty, émelyítő édesség. Szédítő. Egy kis camambert, egy kis penész, a camambert kemény héjának bukéja, doh, kesernye. De csipetnyi. A perverzeknél inkább előny. Nálam is. A francia büdössajt még a lecsengésében is kitart. Egészen parádésan működő tokaji érlelés. Számomra nem rosszabb, mint a WhiskyNet kiadása volt. Tán perverzebb egy árnyalattal. De ez nálam előny. Kicsit szélsőséges, de ez egy ilyen műfaj. Klasszikus gombás tokaji, amit néhányan kedvelnek, de sokkal többen megvetnek. Több marad nekünk…
Adelphi, 11y, 2008-2020, first fill sherry, 55.8%
Sherry, sherry, sherry. Klasszikus sherry bomb. Kissé bicikligumis. Csokis, mazsolás, sötét gyümölcsös. Itt nem maradt sok Linkwood. Inchgower is lehetne. Krémes, karamellás, tejes. Tejes dörmi. Tölgyes, herbális. Némi kén. Unalmas. Sajnos. Kár ezt a szép, alkalmazkodó, malty-oldschool spiritet így elnyomni. Nagyon kár.
Nézzük a top hármat. Nem vártam sokat tőle, de a Flora & Fauna kiadás kellemes volt, jól mutatta a lepárló alapkarakterét, szerettem még az Adelphi 2008-as, kiegyensúlyozott first fill Oloroso-ját, a tokajis kiadás pedig kellően perverz, gombás-camamberes érdekesség volt, hogy egyből megkedveljem.
Találtam még azóta otthon Linkwood mintát (egy huszonéves bourbon hordós Cadenhead!), de talán nem is baj, hogy ebbe a hosszúra kerekedett sorba már nem szorítottam be, és afelől sincs kétségem, hogy még bőven fognak beesni hozzám a továbbiakban is. Szeretik, kedvelik, nyitják. Bőséggel és nem alaptalanul.
Tölgyesi Norbert