Kilchoman Sanaig Csé, a kiabáló megasztár
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
A Kilchomannal nehezen vergődöm zöld ágra. Tudom, viszonylag új lepárló, farm lepárló, füstös is, Islay is, a palackjaik formája, dizájnja szeretnivaló, igazán illenék hanyat dobnom magamat tőle.
A céget Anthony Wills alapította és a mai napig családi üzletként működik. Ez mindig szívmelengető. 1908 óta az első megnyíló lepárló Islay szigetén. Szintén szívmelengető. 2005 decemberében kezdték a működést. Helyben (Rockside Farm) termelt árpából és a Port Ellen Maltings cégtől vásároltból is dolgoznak. A folyamat minden része – az árpatermesztés, a malátakészítés, a lepárlás, az érlelés és a palackozás – Islay szigetén történik. Megintcsak melegszik a szív. A melegedő szív pedig könnyebben nyíló pénztárcát is jelent.
A folyamatokkal kapcsolatban is egészen transzparens a cég, a honlapjukon részletes információk érhetőek el a mélyebben érdeklődőknek. Érdekesség még, hogy 2023-tól a coloradoi Breckenridge Distillery-től vásárolják a bourbon hordókat az érleléshez, előtte a híres Buffalo Trace volt a forrás. Jól el lehet majd csámcsogni azon, hogy vajon változik-e ezzel valami az italban. A Port Ellen újranyitásával a maláta forrásban is minden bizonnyal lesznek változások.
Az első Machir Bay élményemnél még elvoltam vele, de aztán ahogy kóstolgattam őket sorban, valahogy arra jutottam, hogy van valami a lepárló DNS-ében, amit nem kedvelek. Aztán érkezett egy 15 éves Sister Cask sorozatbeli oloroso single cask, ami kilőtt a sztratoszférába, jókor talált meg a krémes magas minőségével (vagy csak a jó sherry hordó jótékonyan odébb nyomta kicsit a Kilchoman párlatot). Dörrentettem is róla egy villámverdiktet a pármondatos gyorsértékelő rovatunkba. És, hogy még egy jó emléket kiemeljek, a 100% Islay nyolcadik kiadását szerettem, amikor Barman’s Choice-szal kóstoltuk. Ellenben a tizenhat éves inkább csalódás volt. Valami, amit le akartak tudni. Valahogy. Olyan is lett. Mindenesetre a botlás ellenére hiszem, hogy a Kilchoman gyönyörűen nemesedik a korral. Csak győzd megfizetni (már a 16 éves ára is fojtogató volt). Látom is a hirdetéseket: „Koros Kilchoman kedvező, hosszútávú hitelkonstrukcióval.” Vagy ahogy mondják: nem drága ez, csak te nem keresel (és találsz vagy lopsz) eleget. Persze, persze, nyilván az árakat az Islay családi farm lepárló és kereslet kontextusban kell értelmezni, van itt néhány felárképző összetevő.
Azért ilyen előzmények után egyből egy egész palackba invesztálni eszembe sem jutott, így hát nézzük a kapott mintát (amiről már komolyan nem is tudom, hogy jutott be az ajtón). Tényszerű, hogy a Sanaig hordóerős kiadása adta magát a Machir Bay, Sanaig, Machir Bay CS sorba. Túl magas labda ez csak úgy nem lecsapni. Bár bourbon és sherry hordók keverékéből áll, de elég nyers, vad, húsos, sherrys portéka: sötét, sűrű tónusok, mazsola, aszalványok. Talán még kénes is, gyufafej kötegek úsznak. Pár év jót tenne még neki. Amúgy jó is lehetne lekerekedve, komolyan mondom, értem, érzem, hogy minőségi hordók, kapaszkodom, kapálózok, nyúlok érte, mégsem érem el igazán. Számomra elúszik az egész. Az előbb említett 15 éves mutatta meg a párlat erejét, hogy mi lesz a Kilchomannel egy jó hordóban, ha békén hagyják. Ezt a NAS CS-t nem hagyták békén. Kicsit gumis, modern, sherry hangsúlyos szörny. Televerve fiatalos füsttel.
Összességében azt gondolom, hogy reményteli, de végül mégiscsak valami slágertermék. Édes, füstös, populáris (egy bizonyos közegben). Kiabál, üvölt, akár a címkén lévő túlméretezett, ízléstelen betűk (elérte őket a Glenmorangie kór?). A Kilchoman többre hívatott! Persze tudom, ez üzlet, amit fenn kell tartani. Azt kell gyártani, amit visznek. Vagy azt kell vinni, amit gyártanak? Fenébe, hogy van ez? Mindenesetre ez a Sanaig CS nem nekem készült. Se belülről, se kívülről (és az árcimke felől se). Azért ez kedvedet ne vegye, általalában sem vagyok most rajta a műfajon. Ez egy jó iparosmunka. Egyfajta közhely: korjelöletlen-fiatalos, füstös, islay sherry monster hordóerőn. De kell egyáltalán mindennek zseniálisnak lennie? Nem elég egy jól elporoszkáló átlagosság? Dehogynem. Talán elég türelmem sem volt hozzá, mindenesetre le is zárom gyorsan a fejezetet és várom a jobb időket. Csá csé. Próbálok örök optimista maradni, vagy legalábbis ahogy William Golding mondta: „Született optimista vagyok, de a fogyatékos logika – vagyis, hogy a logika, amely, kétségbeesetten remélem: fogyatékos – pesszimistát formál belőlem.” Mégis, ha jól meggondolom, akkor bőséggel lehet választani a Kilchoman széles repertoárjából, akár egy szimpla bourbonöst is, ha sallangmentesre vennéd a figurát. A mindenféle hordózásaik végtelen erdejében hosszú időre el lehet keveredni. Talán örökre. Nem sokkal jobb ez, mint például egy Ben Nevis-i csorvadt alapsor? Úgyhogy gond egy szál se. Minden szép, minden jó, úszik itt a kishajó.
Tölgyesi Norbert
Képek forrása (ahol nincs külön jelölve): homeofmalts.com és kilchomandistillery.com