Szkeccs 20. – egy rögtönzött Dramazin találkozó darabkái
Mi is lehetne ragyogóbb alkalom a Szkeccs rovat felélesztésére, mint egy péntek esti Dramazin találkozó a két Norbi részvételével (Tipsy épp elutazott valahová munka után, nem túl meglepő módon). Sok mindenről beszélgettünk a whiskyn innen és túl, talán a nyomdafestéken is túl, most a teljesség igénye nélkül szemezgessünk hát kicsit a fogyasztásból Tölgyesi Norbi szemével.
Agent Croftangea – az Inchfad küldetés
(Loch Lomond – Inchfad – 17 years old, C. Dully, 55.5%, 2005-2022, Bourbon Hogshead, Casks: 408/411/412 vatted into 408, 281 bottles)
Loch Lomond, te szerencsétlen! Szörnyek szülőhelye. Becsületed kevés, mivel túl sok vagy, így tán semmi se vagy. Száz néven bukkansz fel, akár az Ördög megannyi alakban, hátha rászedsz egy újabb halandót. További zavarkeltésként felbukkan olykor egy-egy jobb mézesmadzag, de a Zsákbamacska az a név, amit keresünk… Na majd ez a füstös Inchfad (wait… az nem a Croftangea? …ami rendszerint egy villanás után valahogy el is halványul és nem tudja alátámasztani a kezdeti izgalmat) a klasszikus bourbon érlelésével, az ígéretes, parfümös-vaníliás illatával, a derekasan dolgozó tőzeg felkenettel. Ez még így akár oké is, valami történik, pláne egy löketnyi vízzel. Elsőre nincs nagy vész az ízében sem, de mégis, néhány szájüregi átforgatás után szökőárként árad szét egy romboló csípős keserűség, megmérgezve a lecsengést is, megrepesztve minden addig gondosan felépített talapzatot. Elpocsékolt borsos erő. Ejj, de kár! Lehetnél rosszabb, de igazából sokkal jobb is…
A Skye FC bemutatkozásként stadionban dekázó új igazolása
(Torabhaig 2017, 46%, Inaugural legacy release)
Ígéretes már most is, de a társbérlő Taliskernek nem kell reszketnie Skye szigetén, jól megférnek majd egymás mellett, mert a Torabhaig messze nem egy olcsó szomszédi kópia, inkább egy önálló egyéniség, egy imádnivaló projekt, aki nem ugyanarra a posztra érkezett. Kajla suhanc, zsenge, dacos, magával ragadó frissesség, só, masszív füst, lime, édes-savanyú löket és gyengéd gyümölcstánc. Felrázó partvidéki harsányság, őszinte derű és vibrálás, gondtalan fiatalság. Tábortűz hamuja és kopott akusztikus gitáron előadott dal pár akkorddal, sok lelkesedéssel. A nagy, nehéz klasszikus zenéhez kell az idő, az emésztő évek és évtizedek, csúcsok és mélypontok, tragédiák. Fiatal fejjel nem igazán megy. A szárított halas, borsos, édes-sós karamella marad a Talisker otthona, a nagy öreg továbbra is a csapat motorja, a megbízható veterán védekező középpályás.
A normandiai partraszállás egy füstölgő katonája
(Kilchoman 100% Islay, 8th edition, 50%)
Ha egyszerre leszórnánk a Kilchoman összes kiadását a padlóra, talán az Esőember, maga a legendás Dustin Hoffman is kevés lenne, hogy megszámolja. Ma megkóstoltunk két madárlátta minta képében egyet a sok közül, történetesen a százszázalék Islay nyolcadik reinkarnációját. Egy pillanatra még ne szakadjunk el a számoktól: 12000 példány 23 bourbon barrel és 7 oloroso butt összeöntéséből, 50 fokra kalibrálva, 2018-ban palackozva. No ennyit az algebráról.
Hogy a first fill vagy refill hordók milyen arányban bábáskodtak a kiadás megszületésénél, arról nincs információ, mindenesetre a Kilchomantól megszokott jó füstös, koszos-hamus, keserédes alap érkezik menetrendszerűen, az alkoholfok kellemesen tartja a hátán az aromákat. A sherry behatás nem foglalja el teljes egészében a színpadot, így a bourbon-ös jegyek sincsenek egy jelentéktelen basszusgitáros szerepébe kényszerítve, sőt! Egészen szép, kiegyensúlyozott formában zajlik az előadás, csak annyira rúg arcba, amennyire egy Kilchomannak már-már kötelező, különben nem hívhatnánk Kilchomannak. Talán nem a legragyogóbb, de megint egy egész jó fellépés a lepárlótól, amitől egy időben eltávolodtam, mostanában mégis kezdek vissza-visszakapni rá. Azért még mindig kicsit gyanakodva nézem a duci üvegeket, de azok nem adják fel, érkeznek, mint a szövetségesek Normandiában a D-napon.
Tölgyesi Norbert