A Dalmore maszkjának nyomában – második felvonás

A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk kissé visszább vonul, marad szomtaton, de nem lesz rendszeres, így teret engedve más tipusú cikkeknek is. Stílusában, tartalmában marad a régi.

A Dalmore kutatás első felvonása után ezúttal az alapsorból szemezgetünk. Nézzük mivel vívta ki a Dalmore a karcos hitű whisky geekek megvetését a már ismerteken túl (színezés, hűtveszűrés, negyven fok).

OB Dalmore 12y, 40%

Klasszikus sherry illat, annak viszont minőségi. Tejcsoki, finom fűszeresség, szegfűszeg, fahéj. Karácsony. Még friss vagyok. Jól esik. A tizennyolc éves öregsherry hangulatát nem hozza, de túlzott elvárás is lenne. Az íze sem csalódás, de semmi extra. Amit ígér, azt viszont hozza bőven. Whisky geek vagyok azt hiszem, mégsem érzem rossznak, igaz a helyén, a saját kategóriájában kell kezelni: egy szépen csomagolt (én szeretem ezt a szarvasos palackot) negyvenes, sherrys alapmalt a csöndes hétköznapi koccintásokra vagy egy kis karácsonyi hangulathoz. Sajnos még ez sem olcsó. Az áráért, sőt kevesebbért szintén jó minőségű sherryzett whiskyt lehet venni, mondjuk egy Glendronach tizenkettest. De teljesen rendben van ez az árcimkéjét leszámítva. Vizet belenyomni? Alig van pofám hozzá, de végülis miért ne? Nem szakad le az ég. Igaz jelentős változást sem hoz. Még lágyabb lesz. Ennyi. Viszont dícséret a lepárlónak, mert hatékonyan megszelidítették a Dalmore masszív alappárlatát. Ez volt a cél. Elérték. Lehet számolni. Kell egyáltalán ennél több egy beugró kiadáshoz?

A teljes sor végéről visszakanyarodva, mondjuk a Port és 18 után azért szomorkásan sekély.

OB Dalmore 15y, 40%

Hmm. Egy röffentésnyit több érettség és ragacsosság. Mindenképp bizakodásra ad okot az illata, de tüzijáték azért nem lesz itt sem. Csendes, finom íz. Lágy, fátyolos, vékonyka. Vizes. Egy kis sherry diós, mogyorós fűszeresség játszadozik a homokozóban, de nem rossz. Nagyjából ugyanazzal a céllal, mint az előző: csendes beszélgetős-ünneplős. Nem harap, nem rúg, nem ordibál. Szépen csorog befelé egy nyugodt este folyományaként, melegséget, jó érzést, otthonosságot és nyugalmat adva. A Dalmore alappárlat szépen elvegyül a sherry hordó kényelmes ölelésében és elalszik. Nem teszek bele vizet. Felesleges. Ezt a melót már elvégezték a lepárlóban. Ezt amúgy szívesen kitölteném egy trottyos rokonnak vagy egy kezdőnek, hogy élvezze a whisky adta kedélyes lebegést. Tökéletesen eltalált whisky, a Dalmore párlat bevágva a gumiszobába. Taps a blendereknek. Ezt így akarták.

Visszatérve rá ugyanazt hozza, semmiképp sem csalódás, de önmagában nem fogja elvinni az estét, kelleni fog köré társaság, egy-két barát, egy film, egy kandalló vagy csak leglalább néhány gondolat. Kinek miből jutott.

OB Dalmore 12y, Sherry Cask Select, 43%

Nézzük mit ad a marketing: külön kiemelve a sherry caskok, ami érdekes, mert már az alap 12 is kapott rendesen, de akkor itt valószínűleg még több van, és kapunk három extra alkoholfokot némi felárért. Nice and cool isn’t it? Nehéz mit mondanom. Talán, talán masszívabb jelenség. Minőségi hordózás itt is. Pacsi a Gonzalez Byass sherry bodegának a fáért (bár nem tudom máshonnan is szereznek-e Dalmore-ék sherry hordókat). Finom hordós illatok, édes-savanykás boros, csokis. Kicsit teltebb, egy két durva szó is a mondatokba keveredik, de elképesztően nagy ugrás nincs az alap tizenkettőhöz vagy tizenöthöz képest. Vigyázott azért a blender csapat, hogy ne rúgják ki a macallani egyensúlyra törekvés szent tehenének támaszkodó lábát. Szép a balansz azért itt is. Megcsinált, profi termék. Nem töltök vizet, inkább megbecsülöm azt a negyvenhárom alkoholfokot. Viszont az eddigi háromból a tizenöt évesre szavazok. Az pont az, ami. Ez a tizenkettes sherry cask negyvenhárom fokon afféle alamizsna, pár forintos fizetésemelés, de nem baj, lehajolok érte. Jól esik, mégiscsak valami, aminél néha nem kell több.

Visszatérve már nem ad újat.

OB Dalmore Port Wood Reserve, 46.5%

Kóstoltam már a Mélypontban, akkor nagyon tetszett, bár nem voltam színjózan. Hmm, érdekes, hogy a portói hordó egy picit más irányba viszi a párlatot, mint a sherry. De jó egy kis boros, portos, savanykás, dohos felhang, egy kis kesernye. A 46.5-os alkoholfok már akár rendben lévő lehet geekföldén is. Merészebb vállalás ez a kiadás, de azért még mindig egyfajta biztonságos passzolgatás a védelemben, hogy futball analógiát hozzak. A Dalmore párlat itt is egyértelműen láncra verve, a hordózás írja a szabályokat. A port érlelésű whiskyknek a Glenmorangie Quinta Rubanja óta van egy kis vacka a szívemben, így tetszik ez a Dalmore implementáció is. Simán elmegy még ez is ajándékba egy kicsit bevállalósabb célszemélynek, akinek már van némi rutinja a whisky világban. Akciózva, lekuponozva, ingyen szállítással, extra kedvezménnyel még akár egy jó deal is lehet.

Visszaérkezve jön a fanyarság, de mellé egy finom édes süti is. Kellemes, szép tétel, tetszik az erőteljessége, a vibrálása. Remek extra.

OB Dalmore 18y, 43%

Hmmm. Az előzőek nem lehetnek versenyben ezzel a matuzsálem sherry hordózással. Ahogy az előző cikkben is említettem, itt a fa viszi az elsőhededűs szerepét, ő a sztár. Pótolhatatlan, kiválthatatlan ez a rohadó, érett sherry buké, ez a mogyorós, diós gyönyörűség. Ha szarásig vagy pénzzel, tökmindegy mennyit költesz, és mindenképp egy hivatalos Dalmore palackot akarsz vásárolni, akkor ezt ajánlom. Kevés ez a típusú oldschool prémium sherry hordózás, és kapod a Dalmore-i precíz, professzionális egyensúlyt is, grátiszba pedig negyvenhárom alkoholfokot. A whisky geekek így sem erre költenének. Jól is teszik. Mindenesetre örömmel be fogom nyelni a palack maradékát, ha nem is veszek többet. Régen persze ez is olcsóbb volt (boomer percek).

Összegzés

A Dalmore párlatot a hivatalos kiadásokban sikerült tökéletesen lehalkítani és semlegesíteni, vagy legalábbis együttműködésre bírni a hordókkal. Nem mondhatom egyértelműen, hogy kár érte, mert alaphangon egy harsogó, karakán dolog, de valahogy mégsem a legjobb dimenziókba kiterjedve. Egyszerre csalódás és meglepetés ez a kaland. Mint párlat, valahol érthetetlen és szerencsétlen, mégsem reménytelen, de nem egyszerű, nem adja könnyen magát, így érthető a lepárló igyekezete, hogy egy előrágott, fogyasztható slágerterméket faragjon belőle, hogy jöjjenek a számok. Én tényleg megértem. Mindannyian pénzből élünk. A hivatalos kiadásokból egyértelműen a tizennyolc évest ajánlom, ha mély a zseb, egyébként a tizenöt évest nyugodtan adhatod ajándékba a kellemes zöld vadászhangulatával, a tiszteletre méltó tizenöt évével, a halk, szerethető egyensúlyával (bár zavarba ejtő árakon találkozni azzal is), de a Port wood extra fanyarsága sem fog csalódást okozni a bátrabbaknak, ha meg tudják emészteni a korjelöletlenséget. A független bourbon hordósak közt is találhatsz azért szerethetőt: a Foraging the forest floor kifejezetten szórakoztató volt, ebből még egy palack sem teljesen elképzelhetetlen számomra (a többiből túlzás lenne), és vízzel semlegesítve a majd negyedszázadnyi fát, a huszonnégyes Cadenhead is kellemesre váltott.

Még egy független 15-20 év közötti sherryzettet nézegetek majd, ha találok egy extra pénztárcát. Ez itt most jó buli volt, nagy pacsi az SMWS palackozónak, hogy így nyersen vállalja a Dalmore-okat és persze az Orrnak (DalmOrrnak) és profi csapatának! Viszlát!

Tölgyesi Norbert