A tizedes meg a többiek – Benrinnes bonanza

A jól ismert filmcímet nem véletlenül kölcsönöztem ehhez a cikkhez. Bár a kulturális átkötés csupán a felvezetője a mai témánknak, nagyon is passzol a Sinkovits ikonikus szereplésével készült magyar háborús filmhez. Abban a kontextusban mindenképp, hogy a mai kóstoló bevezetőjében is egy második világháborús tizedes szerepel. Nem is akármilyen! Az meg, hogy miképp kapcsolódik ez a skót single malt whiskyhez az hamarosan kiderül.

A világháború első éveiben lengyel katonák egy nagyobb egysége Sztálin Szovjetuniójában töltötte nem éppen vidám hadifogságát. A világpolitika már akkoriban is dobálta ide-oda a sorsokat, ez pedig azóta sem változott, ám az említett lengyel hadtest új esélyt kapott a brit-szovjet tárgyalóasztaloknál. Akkor legalábbis új esélyként élték meg derék lengyel testvéreink, hogy brit nyomásra a szovjet vezetés “szabadon” engedte őket. Történt mindez azért, hogy a britek saját parancsnokságuk alá vezényelve őket a relatív “biztonságos” hadifogoly státuszból ismét harcoló alakulatként alkalmazza a katonákat. A szovjetektől a lengyel katonák Iránon keresztül távoztak, és ha már ott jártak egy koszlott városka piacán potom pénzért a móka kedvéért megvásároltak egy árva kölyök medvebocsot. Talán a humanizmus, talán a poén kedvéért. Akárhogy is, de a Wojtek névre keresztelt medvekölyök a 22.lengyel tüzérségi utánpótlás század tagja lett. Mielőtt azt hinnénk Wojtek élte a cirkuszos létformához hasonlatos, fogságban tartott medvék életét, jelezném, hogy bizony a maci keményen részt vett az alakulat napi életében. Nem csak a lőszert cipelte, hanem olyan nevezetes csaták veteránja is lett, mint a Monte Cassino apátság elleni pusztító ütközet. Erre úgy kerülhetett sor, hogy a közel-keleti kényszerpihenő alatt, ahol a visszaemlékezések szerint Wojtek teljesen katonaemberi vonásokat vett fel, – úgyis mint cigarettázás, alkoholfogyasztás, tisztelgés, menetelés – az olasz frontra való behajózás előtt a szabályzat azon pontja okán miszerint élő állatot nem lehetett szállítani brit katonai hajókon, besorozták. Katonakönyvvel, zsolddal, ranggal, ahogy azt kell. Wojtek így végig harcolta a háború európai hadszíntereit, majd az egységével a világégés végén Skóciába vezényelték. Itt szerelt le, és foglalta el új otthonát az edinburghi állatkertben. A nagyszámú lengyel emigráns és az országban maradt lengyel hadfiak soha nem feledkeztek el a bajtársról, a skótok pedig annyira megszerették a hős medve történetét, hogy ma Edinburgh közepén szobra is áll.

Nagyot ugrunk az időben, napjainkba érkezünk és azonnal rá is térünk a whisky vonalra. Történt ugyanis, hogy egy lengyel független palackozó, aki igencsak a magas ligában játszik, döntően a rum válogatásainak köszönhetően, a napokban egy Corporal Wojtek név alatt kiadott Benrinnes malttal emlékezik meg “részben-földijéről”. Ugye, milyen sokszor mondom, hogy a kulturális kapcsolódási pontok a skót whisky környékén legalább annyira sokszínűek, izgalmasak és érdekesek mint maguk az italok? Vessünk egy pillantást a palackozásra, amit ma ugyan nem kóstolunk de ez adta az ötletet a mai Benrinnes tastinghez.

Akkor ugorjunk is neki a Benrinnes bulinak! A Benrinnesről lehetne egy kisebb dolgozatot írni, lévén ez a hely mindig is egyfajta technikai laborja volt a különböző termelési metódust optimalizáló megoldásoknak – mint például a Saladin box nevű malátázó egység – de mindezek mellett a párlata megmaradt régimódinak. A másik jellegzetes sztori a Benrinnes kapcsán az, hogy a manapság A.D.Rattray néven ismert független palackozó, anno még Dewar Rattray néven a piacon tartott Stronachie név alatt Benrinnes palackozást. De ezek egyikébe sem megyünk most bele mert előttünk csillog féltucatnyi Benrinnes dram, a fellelhető összes Benrinnes mintám, amit ehhez a poszthoz találtam a privát archívumomban. Kezdjük is a sort!

Az első minta legyen egy klasszikus. Benrinnes 15 Year Old, Flora and Fauna, 43% abv. A sokáig egyetlen, mai napig állandó jelleggel elérhető OB formátum. Ebben a szériában a Benrinnes volt az egyike azoknak a maltoknak, amelyek a “heavy”, “sherried” maltokat képviselték, a Mortlach és a Dailuaine mellett. A Benrinnes párlat profilja részben olyan jelzőkkel írható le, mint meaty, sulphury, tehát igazán a komplikált, oldfashioned profilok veteránja. Kiabál a sherry hordókért az ilyen karakter, ahol kissé civilizálódik, adott esetben nemesedik, míg a másik oldalon tisztán spirit vezérelt formában kihivássá nő a fogyasztó számára. Mielőtt utóbbira rátérnénk, lőjük be magunkat Benrinnes-ügyileg. Tehát FF. Tiszta, karamellás aromák, pontosan az amivel hosszú időre identifikálta a fogyasztó ezt a maltot (egyszer majd kifejtem a Flora and Fauna sorozat hatását mind a whisky karakterisztika, mind a fogyasztói ítéletek kapcsán). Tehát karamellás, malátás jegyek.Tovább emeli a régimódiság illúzióját az a jól ismert, picit fűszeres citrusos íz, ami inkább egy sokáig eltartott narancslekvárra emlékeztet, amiből majd szépen lehúzható egy barnás, gesztenyés, húsos jegyekben összeálló élmény. Bár az ital kerek és széptestű, nyilván nem a legkomplexebb, nem a legteltebb. Bőr, narancspüré, gyufafej, száraz gyömbér őrlemény. Rendben van, rendben van… Nehéz virágméz, édes-sós sherry játék, felüvölt néha ezen hullámok alól a fulladozó párlat profil, de összeségében ez egy nagyon tisztességes maláta whisky. Az elérhető régimódiság. Kiváló kezdés, vállveregetés magamnak, kalaplengetés a Benrinnesnek!

Nézzünk egy kicsit nehezebb kihívást, szintén OB játék, ezúttal Rare Malts, 21 éves, 1974-es desztillálás, 60.4 % abv-s brutalitás. Na, ha valami érdekes lehet, az az, hogy milyen is lehetett egy ilyen oldschool malt mint a Benrinnes profil a régmúltból. Pláne nyersen, a maga teljében, a Rare Malts szériára jellemző kvázi naturál hordózással. Nagyjából ez az a formátum amivel a Benrinnes (és az egyéb Rare Malts maltok is) a blendek életében részt vettek a kezdeti szakaszban. Ezt mutatja meg a Rare Malts sorozat. Azt az állapotot amilyen formában az UD (pre-Diageo) a neves blendjeihez használta a malt whiskyket, a különböző distillery profilokat. Lássuk ezt a mega-erejű maltot. Nyers, erős, füves szárazság, élesztő, száraz krétapor, kevés körte. Oké, ez ízlelés során sem lett egyszerűbb, ez így nem fog menni kedves Benrinnes. Muszáj, egyszerűen muszáj levizezni! Na de milyen jó, hogy ez így van kitalálva! Csodálatos citrusok, olajosság, az a bizonyos kalmopyrines száraz keser-érzet a nyelven, oh… fussunk még egy kört a lassan elcsépelt szóval? Naná! Hiszen ez..oldschool a javából! Brutalitás, naturalitás, egyszerűség a malátawhisky krónikák lapjairól megelevenedve. Nem mondom, hogy a legvonzóbb profil, de aki ezt élvezi, ezt keresi, annak tankönyvi példa a 70-es évek piacvezető konglomerátumának elképzelésiről a malt whisky tekintetében. Lassan viaszosodó aromák, szelídült erő, limonádé, kénes alaphatás. Bizarr, szép. Óriási kontraszt a FF – innen nézve- lágyított, pürésített verzióhoz képest. Mondjuk úgy, hogy ez egy whisky azoknak, akik már a whisky klubtagságot is mainstreamnek érzik.

Kicsit vegyünk vissza, mielőtt újabb kemény kis Benrinnesbe kortyolunk, jöjjünk le erről a Rare Malts profilról. Tegyük ezt úgy, hogy ne nagyon ugorjunk hátra a sarokból ránk ijesztett 74-es után. Ehhez pedig az kell, hogy maradjunk a cask strength vonalon, de valami civilizáltabb profillal. Lássuk ezt a 12 éves, 2008-as évjáratú, 58.4% abv-vel palackozott Fable kiadást, a The Ghost Piper of Clanyard Bay nevű széria Batch One kiadásából, szimpla hogshead hordóból. Hm. A 2008-as Diageo párlatok jelentős minőségi javulást mutatnak a korábban ismert, sokszor átlagos lepárló karakterek esetében. Ennek például egyik nagy nyertese illetve példája a Mannochmore. De a Benrinnes is erre az útra lép? Kiderül most. Az illatában tulajdonképpen…semmi magasság, semmi mélység. Minden ott van amire vársz, egy fegyelmezett, kevésbé domináns formában. Mondhatnám kiegyensúlyozott, ami a fokolását, pláne a palack címkézését tekintve kicsit meglepő. Gabonás és lágyan citrusos vonal vezet, talán inkább ipari kenyérgyár, mintsem pékség, amit vizionálok az aromák alapján. Ismételni tudom a korábban használt jelzőt, tisztességes malt! Ízében ugyanez, kicsit teltebb, szinte krémes. Piskóta, citromos pite, rögös túró, csonthéjasok. Utóbbi a kontinentális párlatokat idézi, mint snapsz vagy pálinka, de messze nem az az élmény, ami a gyenge minőségű közép-európai “viszki” jellemzője, amiről üvölt, hogy vagy pálinkafőzde csinálta vagy nem akarják elfogadni a tényt, hogy a pot still mérete adta rézfelület bizony szükséges ahhoz, hogy a genealogiában szégyen nélkül nevezd whiskynek a terméked. Tulajdonképpen még meg is tudnám kedvelni ezt a horror cimkés Benrinnest, én, mint a párlatvezérelt maltok kedvelője. De azt hiszem most bőven megelégszek azzal, hogy betöltötte a szerepét, hogy lehozott a rare malt-világ dimenziójából a könnyedébben fogyasztható italok szintjére. Jó, igen jó, de nem kimagasló malt volt ez. Köszi a mesét Fable, kevésbé szartam be a szellemdudástól, mint a Rare Malt múltból előnyúló csontkezétől.

Azért maradnék ezen a vonalon, mert most is inkább ez vonz mint a sherried világ, jöjjön egy másik újhullámos, 23 éves 1997-es desztillálású, first fill bourbon Benrinnes a Whisky Sponge vidám kis világából, 48.5 % abv-vel. Ezt a cuccot egy korábbi Dramtagozat session során szinte mindenki kimagaslónak ítélte, magam is, örülök, hogy maradt egy mintám belőle. Méltó kivégzése lesz egy Dramazin poszt okán! Remek olajos jegyek, visszatér a karamell, a vaníliás krémesség, a citrus sem akar magának több szerepet, mint berétegződni az előző kettő aroma alá. Mint a legkiválóbb kézműves fudge, igazán gyönyörű. Ízében ezek mellé felzárkózik egy narancsszörpbe áztatott, pollennel szórt gabonaszelet édeskés víziója. Egyszerűen csak innád, innád, kilép az ital a magas alkoholfokú párlatok sztereotíp közegéből, lesz belőle egy maláta juice. Nem feltétlenül kér vizet, ha maradnál a teltebb, klasszikus Benrinnes karamellás világánál, ne is használj egy cseppet se! A lecsengése krémes, hosszan veled marad. Elegáns. Kiváló. Ezt muszáj megismerni annak, aki jó Benrinnesre vadászik. Tökéletes vízió a palackozótól, éljen-éljen a Szivacsfiú!

Ezen a magaslaton maradunk továbbra is, jön a The Bottlers 17 éves, 1985-ös refill sherry butt-ja, az ismert kemény 60.2% abv-s szinten. Itt most egy képzavarral kellene folytatnom, hiszen a jelző, amit használnék ugyan helytálló lenne – nagyvad – de egy macika történetével kezdett, majd az ember társává nemesedett medvéről szóló bevezető után nem illenék, hogy levadászásról, célkeresztről beszéljek. Pedig a The Bottlers pontosan egy olyan független palackozó, amire vadászni kell. Ráadásul mindig nagyvadat ejt vele az ember, és a trófea több, mint értékes emlékként kerül be a maltbankba. A The Bottlers az utolsó, antik titkok egyike a skót whisky globálissá vált imádatában. Nem is szoktunk róla beszállni. Elsősorban azért, mert egyre kevesebben vagyunk, akik még emlékszünk rájuk a 2000-es évek elejéről, másrészt valami maradjon már titokban is. Mégha ezt most el is basztam eme Benrinnes kapcsán. A lényeg, hogy biztos lehetsz benne, hogy aki a Bottlers cuccokat ismeri, hozzá tud szólni az jópár évtizedet már eltöltött a whiskyvel. Ez a brutális erőben kijött 17 éves Benrinnes nekem is új lesz, ezt még nem kóstoltam, közel tíz éve őrözgetem a mintát. Most Wojtek előtt is tisztelegve, had szóljon! Ohhhohohooo…barátocskám.. ez aztán az antik sherried malt illat! Öreg bőr, gazdag alaplé élménye, rengeteg szárított gyümölcs és dió, mindez – újabb képzavar – a legtisztább koszossággal. Igen, az a fajta dirty cucc, amit évtizedekkel később Christina olyan remekül domborított ki, khm. Igaz, ha valami nem illik ide, az Christina Aguelira seggének emlegetése a Bottlers nemes, régivágású urai közt. Na de ez a blokk most már ilyen képzavaros marad. Az a narancslekvár (Lady Marmalade, hm, megvan? Hogy a francba férjem már ki a fejemből Christinát..?), a sokat emlegetett szulfuros-gyufafejes jegyek, a klasszik sherried aroma, mindez egy gazdag gesztenyemézes felhanggal. Te jó ég…Micsoda whisky! Mondjuk sok Benrinnes nem jön belőle, de igazából a sminkmestereknek is osztanak Oscar-díjat, nem? Oscart a Bottlersnek, követelem!! Az ízben? Ott meg aztán.. .ismered a régi likőrök világát? A gyógynövényalapúakat? Amitől mindig kirohantál a világból, amikor a nagypapa erőltette? Az, ami idővel ahogy az ember éretté válik máris egy gyönyörű, titokzatos világát tárja fel a herbális jegyeknek? Na azt még tuszkold bele az illataromák mellé, és máris el tudod képzelni ennek a Benrinnesnek az élményét. Az a fajta whisky, amivel valóban órákat tölthetsz. Medvére lesve. Mondjuk… Top malt whisky egy top palackozótól. Tökély. Az meg, hogy 85-ös desztillálás, egy extra pont, nem sok malt whisky rohangál már ezzel a vintage-dzsel manapság. Egy zavaros korszak tanúja, egy kiváló és ártatlan korszak palackozása, egy ikonokért kiáltó korszak igazi legendája. Ez volt ez a cucc.

Milyen zárás jöhet ezek után? Nos, olyan amilyet az archívumom megengedett. Meg azért nem zárható le ez a session a már emlegetett Stronachie nélkül, nem igaz? Mégiscsak neki köszönhetjük, hogy egyáltalán valami nyomunk volt évekig a Benrinnesről. A Dewar Rattray 12 évese, 43% abv-vel, felfogható egyfajta fél-OB kiadásnak is. Valójában az a pontosabb, hogy a Dewar Rattray a Stronachie-val már évtizedekkel korábban elkezdte azt az utat, amit a 21.század pár kalandor indie palackozója kimaxolt. A Rattray Stronachie még annak a kornak a szülötte, amikor az Islay Mist, a Te Bheag, a Poit Dhu és egyéb régivágásúvá nemesedett palackozások élték fénykorukat. Ehhez mérten lehetne elvárásunk a Stronachie dram kapcsán, de azt hiszem be kell vallanom, hogy a Bottlers cucc után ez már csak leveztés. Igazából nem várok semmit. Az egyetlen aminek örülök, hogy amikor elkezdtem ezt a posztot írni és körbekérdeztem a kollégáim, hogy kinek van Benrinnes mintája, ez a Stronachie felbukkant az utolsó percben. Pedig nem számoltam vele, ide most egy Silver Seal palackozás jött volna de az most túlélte a vadászatot? A Medvetámadást? Ehh.. na nézzük inkább a Stronachie-t. Kicsit visszafogott, kicsit karamellás,mézes, malátás. Nincs vele gond, de nem is villanyoz fel. Van benne valami retro fíling, kétségtelen. Az a fajta, amiről kedved szerint döntöd el, hogy unalmasnak találod, vagy korszakosnak. Sok florális jegy, kicsit túl izgága erőltetése a sherried jegyeknek, ami nem igazán sikeres ezúttal. Egy laza, könnyed malt whisky egy sármőr stílusában. Amikor a nagybácsid nem akarja észrevenni, hogy már krindzsnek is krindzs, hogy bizony a tükör mást mutat, mint ahogy mi látjuk, hogy az olajos haj, a nagygallér és Pitralon már nem úgy hat a környezetedre, ahogy a csajokra 72-ben a kőbányai ifiház vagy a balatontalicskai diszkó mögött. És aki rohadt kellemetlenül azt mondja a haverjaidnak, hogy tegezzetek srácok és szólitsatok Snecinek, mert mindenki így ismer a Teleki téren. Oké…Feri bá. Nos kb ez a Stronachie. Nehéz időkben helytállt, vannak benne tiszteletreméltó elemek, igazából még szórakoztató is, de már nem ez a világ, amit keres a fogyasztó. Egy Benrinnes vadász meg pláne. Ezt a maltot a régmúlt előtt tisztelegve “ejtettük el” itt a végén. Ennyi.

Nem mondom, hogy nem fárasztott le ez a Benrinnes bonanza, akadt azért itt bőven ütős kis cucc, de azt hiszem a Benrinnes pont egy olyan malt, amihez viszonylag keveset nyúl a közeg, a Wojtek sztori meg adta a lehetőséget. Azt meg kihagyni nem lehet. Mert a vad lehet, hogy nem bukkan fel soha többet.

(Oh.., sic gloria transit mundi… hol vagy Bottlers, miért hagytál magunkra minket?)

Barman’s Choice

A kóstolt maltok adatolása:

1. Benrinnes 15 Year Old 43 % OB Flora and Fauna

2. Benrinnes 1974 21 Year Old 60.4 % OB Rare Malts Series

3. Benrinnes 12 Year Old 2008 58.4 % Fable Whisky The Ghost Piper of Clanyard Bay Chapter One Cask No.305966 hogshead 1/255

4. Benrinnes 22 Year Old 1997 48.5 % Whisky Sponge Edition No.14.B 2 x first fill bourbon 1/236

5. Benrinnes 17 Year Old 1985 60.2 % The Bottlers refill sherry butt Cask No.1852

6. Stronachie 12 Year Old 43 % A.D.Rattray