A lowlandi golfpályán fogant szűz
Mit csináljunk ezekben a nehéz időkben, amikor valahogy a világ vezetői a gombok nyomogatásában látják a gerjedő feszültség gyors enyhülését? Drónok, bombák, patriot, légvédelem, olaj, gáz, AI, száloptika, fenyegtésspirál, meg a tököm. Az igazság relatív. Nem kell igazat mondani. Már rég. A statisztikában van az igazság. A számokban. Üljünk le csöndben, úgysem sokat tehetünk. Rakétám sincs, amit kilőhetnék. De legalább a nem kevés alkoholista országa vagyunk. Legálisan és adómentesen főzhetjük a pálinkát. Igyunk hát. Borsod megye körülölel. Pálinkám nincs (vagy mégis odalent apósom hagyatékában?), de hoztam magammal egy sor jó kis Kingsbarns whiskyt, annyira úgysem vagyok pálinkás. Kapcsoljuk ki a híreket, rántsuk ki a dugókat, dőljünk hátra, és engedelmeskedjünk a sorsnak. Ha apámnak – aki mindig tudta hogy önzjön – megfelelt a piálás, tán nekem is jó lesz ma estére. Vonszolom kicsit a transzgenerációs bőröndömet. A világ megsértett engem oktalan viselkedésével, így most leülök pirtyeszelni (ez apám szava járása volt, jelentése kb: alkoholgőzben okoskodni, nagy igazságokra, borízű összefüggésekre lelni).
Kingsbarns
A bevezető gondolatokon túljutott olvasók egy részét lehet, hogy ennél az alcímnél el is veszítem? Sebaj, nézzük, mennyire húz be és tart meg a Kingsbarns brand svungja? Már ha van ilyen.
A 2014-ben indult lepárló története a Fife régióhoz tartozó St Andrews környéki golf pályákon született az egykor szebb napokat látott Lowlands skót whisky régióban.
A terület fénykora a 18. században a rengeteg kis farm distillery időszakára tehető, amikor kétszáz főzde is működhetett a becslések szerint. A 19. századra, a whisky ipar fehérítésének idejére nehéz helyzetbe került a vidék a magas adók, a földrajzilag könnyebb ellenőrizhetősége, és a highlandi -speyside malátákra berendezkedett blendek felfutása miatt, amik kevésbé láttak fantáziát a lowlands visszafogottabb karakterében. A régió városiasodása és iparosodása is szög volt a koporsóban, a 20. századi gazdasági válságok pedig bevégezték a munkát. Egy időben az Auchentoschan és a Glenkinchie tartották a frontot. Nézz kérlek a polcodra: hány palackot őrizgetsz tőlük? De ne legyünk igazságtalanok, lehet belőlük jókat is találni.
A Kingsbarns alapítója, Douglas Clement egykori golfpálya dolgozóként gyakran kapta azt a kérdést a vagyonos vendégektől, hogy hol lehet whisky lepárlót látogatni és kóstolni? Innen jött az ötlet, hogy ha nincs, akkor építeni kell egyet. Whisky tapasztalata és pénze nem volt sok, de elkezdte a pályán turnéztatni az ötletét, így akadtak befektetők, emellett a skót államtól is kapott támogatást. Szép lenne azt mondani, hogy az álmok valóra is váltak, de még így sem volt elég az összegyűjtött pénz, így 2013-ban a Wemyss palackozó karolta fel az ötletet, a tőkeinjekció és szakértelem pedig hatott: 2014-ben elindult a biznisz, és 2015 márciusában meg is töltötték az első hordót a Cambo Estate-en fellelt és felújított 18. századi romos épületből kialakított főzdében. A modern formákat ötvözték a meghagyott épületrészekkel (a palackon is látható), sőt még a régi galambházat is megmentették, erről kapta az egyik alapsori kiadás a nevét: Doocot (dovecote). A Kingsbarns név a faluban található csűrökről lett elnevezve, amelyekben régen a gabonát tárolták, amelyet aztán a craili királyi kastélyba és a falklandi palotába szállítottak.
A lepárló látogatható volt a legelejétől, igaz egy ideig csak a new make spirit (vagy 3 évnél kevesebb ideig érlelt párlat), illetve a Wemyss termékeiből lehetett inni-venni-vinni, a porzó májú kíváncsiskodóknak. Na és a főzéshez használt forrás vizét is meg lehet kóstolni, bár lehet, hogy van olyan whisky fan, aki furcsán néz a kínálására. Vizet igyanak a lovak igaz?
6y, Single cask release, 46%, cask number: 1510250, 1st fill ex-Bourbon barrel, bottled: 2023
https://www.whiskybase.com/whiskies/whisky/254102/kingsbarns-06-year-old
First fill bourbon hordó. Színezetlen, nem hűtve szűrt, mint általában minden, ami a lepárló keze munkája. Az árpát pedig a környező farmokról veszik (igaz nem helyben malátáznak). Csodálatos! A víz pedig egy 100 méter mélyről érkező forrásból van a főzde alól. Remek! Több, mint remek!
Az illatában nagyon szép, éles aromák. Tiszta. Párlatvezérelt, annak nem túl bonyolult vagy nehéz. Csengő-bongó. Fehér szőlő. Friss, fehér húsú gyümölcsök. Hosszú, 3- 5 napos fermentációval dolgoznak. Egy kis banán.Vanília. Parfüm. Csipetnyi fa. Nagyon kedvelem az ilyen letisztult, egyszerű italokat. Friss, nem rondította el semmi.
Visszafogott ízek, de szép harmónikus. Közel az árpa, a föld, a szántás. Egészen mézes, édes, mézes, krémes. Fiatalos, kicsit csattog, ropog persze, de hozzám közel áll a műfaj. Ragyogjon a párlat!
Egészen hosszasan gördülő lecsengés, egy picit éretlen és harsány szúrósság a végére, de elfér.
Szép kiadás egy hat éves whiskynek. Semmi extravagáns, semmi kiugró, viszont nagyon szépen megformált skót whisky, mondhatni a Lowlands finomságáról alkotott közhiedelemnek megfelelő, az illata gabonás, az íze mézes, túláradóan édes, szépen kiegészül a bourbon hordó adta jegyekkel. Elvagyok vele.
Falkland, 46%, 80% Ex-Bourbon & 20% STR, bottled: 04.04.2023
Bele se kezdek a Falkland-szigeteki háborúba, itt ne hagyj! Az ital amúgy is egy Fife béli történelmi faluról kapta a nevét, nem az 1982-es Argentín-Brit konfliktusról vagy a távoli szigetről. Falkland település eredeti neve Kilgour volt, a középkorban nevezték át a Falkland klán után. Érdekesség még, hogy Johnny Cash egy szegény arkansasi földműves családban született, apai családja felmenőinek egy részét Fife ezen részére vezette vissza. De nézzük az italt, mielőtt végleg elkeveredünk a susnyásban.
A színe egy fokkal erőteljesebb a single casknál. Határozottabban megrajzolt körvonalak. Az ízében egy kis uszoda, többnyire a szorgos, masszív bourbon hordókra asszociálok vagy a 10% STR ex-boros hordó tán? Meglehet az hoz egy kicsit ropogósabb jegyeket is, fűszereket, borsot. A szájban is vadabbul táncol, édes persze, de citromhéjas keserűség jár körbe és grépfrút. Nem rossz, nem rossz. A malátás tisztaság nem veszett oda. Az előző visszafogottabb fellépése közelebb állt hozzám. Tisztább, nyugodtabb, és igen, egyszerűbb volt. Azért legluttyan ez is, de a földhöz nem verem magam tőle.
Balcomie, Cask strength release, Distillery Bottling, 59.9%, ex-Oloroso American Oak Sherry Butts, bottled: 2022
Nézzük a Kingsbarnst majd 60 fokon. Már előre is peszimistán csalódok. Le sem tagadhatná a masszív sherry illatokat. Kicsit száraz, de édes, modern. Mazsola. Az íze is megmaradt rendkívül száraznak, kevésbé édes, mint vártam. Talán kicsit fáradtabb oloroso hordók, de az alkohol legalább nem tolakodó a számok dacára. Egy fiatal, modern sherrys whisky magas fokolással. A spanyol bor vastagabb testet adott, kiegészíti az alappárlat fehér gyümölcsösségét. De hogy jobb lett e? Kicsit erőszakos, arcbamászó. A fa megkaristolta rendesen. Szúrnak a tanninok, keserűségbe hajlik a vastag korty. A lecsengésében egy kis diós utánérzés, melegség. De nem az én világom, kissé unalmas. Nekem megfelel a Kingsbarns szimplán bourbon hordóból, és jól is vagyok, köszönöm. Viszont ha valaki szereti a sherrys, fás megfejtéseket, annak simán a kedvére tehet. Felerősíti a lágy alappárlatot. Még peated caskokat is bevetnek időnként, ami nekem mindig egy kicsit zavarbaejtő kétségbeesést sugall. Hordójáték. Ha köll, hát köll.
Összegzés
Nálam a hat éves single cask nyert. Abból van egy fél palackom elszopogatni, a másik kettő mintát nem sajnálom, igaz a Falkland is elment habbal-babbal, befér a második helyre. A Kingsbarns nem egy masszív jelenség, nem őrjöngenek érte a geeket, mégsem haragszom rá. Nem könnyű a Lowlandbe beszállni, talán cask a Daftmill fut nagyot a kézműves legendájával (és hájpjával), földközeli, finom párlataival, őszinte puritánságával. Kíváncsi leszek, mi lesz a Kinsbarns-szal egy kis korral megtámogatva. 10 éves formátumában már kóstolható, 90% bourbon, 10% STR hordóval. Én akkor már mégis inkább a bourbon single caskokkal szemezgetnék. Hátha előbukkan még valami szépség. Igaz az STR boroshordókban erősen hisznek, sok kiadásukban felbukkan részben vagy egészben, valahogy nem is könnyű kikerülni. Keresgélik az identitásuk fára eső részét. Megbocsájtható. A könnyed, gyümölcsös párlatra ráfér némi erősítés – gondolhatják. Az egzotikus hordózások korát éljük. Kicsit sajnálom a magam részéről, ahogy a Strathearn-nál is túlkombináltak az én ízlésem szerint.
Végülis a letottyant Lowlands-re ráfért egy lepárló. Bátor dolog. Aztán az, hogy mire megy egy nem különösebben masszív, Lowlands karakterű párlat egy valahogy nem túl szaftos branddel, egy nehéz régióban, a válságokkal teletűzdelt horizonton… kiderül. Pedig minden ott van: kalandos, kezdőlegendáriumnak megfelelő üzletindulás, szakértelem (Wemyss), régi, ötletesen helyreállított épület, helyi árpa, föld alatti forrásvíz, szép tiszta párlat, jó minőség, hordós kísérletezés. Minden rendben, mégsem érzek semmit (a palackjaik dizájnját nézve sem). A tíz évesük sem váltott ki akkora ovációt, mint egy Ardnamurchan például. Vagy füst nélkül már neki sem érdemes indulni a gyors sikerhez (a peat legitimizál, komplexizál, ápol és betakar)? 2014 óta robbanásszerűen nyitogatott új, füstös többségben lévő lepárlók közt kell versenyezni? Magától értetődőbb például Islayon, a szigeteken jövedelmező identitást keresni (és találni)? Vagy csak egyszerűen idő kell megérkezni? Tudatos, lassú építkezés, jövőbe fektetés. Voksoljunk erre, de mégis mi nem klappol? Vagy csak csomót keresek a kákán és nincs itt semmi látnivaló? Te veszel Kingsbarnst? Van olyan, hogy Kingsbarns gyűjtő? Egyáltalán Lowlands gyűjtő? Mennyi kérdés… Esküszöm a környezetemben csak azt az egyet láttam, amit én magam vettem meg (cseréltem be) végül bontva. Talán rossz társaságba keveredtem.
Rövidet akartam inni. Rövidet akartam írni. Megint. Nem sikerült. Most sem.
Tölgyesi Norbert