Lowlandi farmolás

Ha már a Lowlands régióban kalandoztunk Fife-ban a Kingsbarnsnál, akkor vessünk egy pillantást az instant legendává vált Daftmill lepárlóra is, szintén Fife-ban, a Cuthbert testvérek farmján.

Az egyik legkisebb kézműves lepárló az évi 20000 literes kapacitásával. A fő üzlet a farm (ezért is tudtak 12 évig várni a piacra ugrással), a nyári és téli 2-2 csendes hónapban történik a lepárlás. A tulajdonosok korábban eladták az árpát whisky főzésre, aztán elgondolkodtak, hogy miért is ne próbáljanak belőle ők maguk üzletet csinálni, azokban a hónapokban, amikor egyébként sincs annyi feladat a farmon. Erről Francis Cuthbert beszél Charles Maclaen-nek, a sétáló whisky legendának az alábbi videón, ami még a kezdetekkor készült (amikor nem is volt kóstolható italuk): https://www.youtube.com/watch?v=EPek0E_tQm0, nagyon ajánlom, ha van egy fél órád, Francis nem egy izgága alak, van valami lebegő éteri nyugodtság az egész megjelenésében. A Cuthbert család hatodik generáció óta él ott… 1984-ben vásárolták meg a Pitlair birtokot, beleértve Daftmillt is, Sir William Walkertől, ezt megelőzően a Walker család bérlői voltak. Ezt a történelmet nem lehet csak úgy megvenni, az biztos. Az átalakított épület maga egy öreg malom volt, igaz 1940 óta nem töltötte be eredeti funkcióját. Sőt, az épületet szemét tárolására használták, néhány száz galamb lakta, és a falon egy 1942-es naptár lógott. Az üstöket a Forsyths cég készítette Rothesben. A lepárlóban egy mash tun, egy wash still és egy spirit still található. Ezek viszonylag kis méretű berendezések.

A saját árpájukat Arbroath városában, a Crisp Maltingsnél malátáztatják. A lepárlás melléktermékei visszakerülnek a farm működésébe. A spent grain (draff) takarmányként szolgál a farm állatai számára, míg a pot ale a mezőgazdasági területeken kerül felhasználásra. A lepárló hűtővize egy közeli tóba kerül vissza, amely így télen sem fagy be teljesen, és a farm élővilágának is fontos része. Tehát a melléktermékeket is ők használják fel a farmon, ezért is nevezik ezt a 18-19. századi modellt single estate distillery-nek. Nem véletlen a magas ár, és az aukciókon meg-megugró leütési értékek. Kell azért hozzá egy pénztárca, ha ezt akarod iszogatni a csendes estéken. Viszont az igazság az, hogy egy kis whisky történelmet is vásárolsz a pénzedért, de aláírom, ha nem akarsz ennyit a hype-ra áldozni, minőség, kézművesség ide vagy oda.

2008 winter batch, 2008-2020, 23x first fill ex-bourbon barrels, 46%

Ez a gabonás, malátás, kenyeres illat azonnal megvett a 2022-es whisky shown, ahol az első dram volt, amit kóstoltam. Most is ugyanabban a pompában ragyog. Csipetnyit sós, kristálytiszta, a föld, az árpa, a víz, egy parányi hordóval. Elképesztően elegáns illat, mezei virágok, nagyon közel áll hozzám ez a tisztaság. Az íze édes, mézes, gyümölcsös, alma, körte, fehérhúsú áru (96-100 óra fermentáció), hozza a régiós karaktereket, de azért az illata a best of nálam, ez a túláradóan mézes ízprofil azért nem az elsődleges vadászterületem. A fehér címke, a letisztult, egyszerű dizájn tökéletes kiegészítője ennek a szép italnak. Bravó! Szeretem. A hordó kiegészít, aláfest, megtart, nem kerekedik felül. Ez még mindig egy nagyon szerencsés batch. A lowlandi profil egyik csúcsa.

2011 summer batch, 2011-2023, 27 First Fill Bourbon from Clermont Springs, 46%

Az illata egészen hasonló az előbbihez, az íze viszont egy kicsit koszosabb, medenceízűbb. Itt meg van adva, hogy 27 darab elsőtöltésű bourbon hordó a Clermont Springs-től. Valószínű ez parányit más ízvilágot kölcsönzött az italnak, igaz a 2008 winternél nincs megadva a hordótípus, bár a fenti videóban a Heaven Hill distillery hordóit említi Francis, mint fő forrást. Nem rossz ez a batch sem no, mégis inkább az előzőből táraznék be, bár épp ezt lehet kapni az egyik ismert magyar whisky webshopban.

Általánosságban annyi elmondható, hogy a téli főzeteknél a hűvösebb időben lassabb lehet a fermentáció, hatékonyabb a kondenzáció, tisztább, malátásabb, waxybb, krémesebb, mézesebb profil képződhet, nyáron a gyorsabb fermentációval több gyümölcsös észter, keletkezhet, virágosabb lehet. A téli leírású párlatszerkezet általában közelebb van hozzám, talán ezért inkább az első kóstolt kiadás felé hajlok. Mondjuk úgy, hogy belelátom ezt a magyarázatot.

2009 summer batch, 2009-2020, Bourbon casks & FF Oloroso Sherry Butt, 46%

Ennél jön egy kis érdekesség, mert a megszokott bourbon hordók mellett kapott elsőtöltésű oloroso sherry buttokból is a batch. Klasszikus száraz, feszes, ragacsos, nem uralkodik el, mégis elvesz valami fontos teret a lowlandi könnyű spirit és a bourbon hordók játékából. De annyira szépet megy a Daftmill a bourbon hordóval, hogy könnyű azt érezni, hogy onnan már csak lefelé vezet az út. Egyébként nem rossz. Egyáltalán nem, de olyan szép az a szimpla bourbon hordós tánc. Azért hosszan ellebegek ezzel is. Nem tudok erre sem haragudni. Idővel, lerészegedve ez is megtetszik. Olyan egyszerűen szép, amit csinálnak. Amikor valami annyira perfekt, hogy úgy érzed, hogy ehh, hogy lehet valami ennyire könnyű, és légies.

Eszembe jut, amikor egyetemista koromban láttam Billy Cobhamet a szegedi jazz napokon. Kicsit késtem, már ment a koncert, négy ütővel játszott, olyan könnyedséggel, hogy egy pillanatra elhittem, hogy ez nekem is menne. Persze nyilván nem. Na ez a könnyed játék a Daftmill.

15y Cask Strength, 2006-2022, 28x 1st fill Bourbon Barrels, 55.7%

Na ezzel nehezebben barátkoztam meg korábban. Erős volt, sok rajta a fa, valamit elvesztett abból a csodálatos 11-12 éves egyensúlyból, amit a korábbiak adtak. Nézzük meg újra. Az illata teltebb, nehézkesebb, tehetetlenebb. Magasabb alkoholfok, több év, több fa. Az ízében is egyértelműen túlfordult az érlelés, nekem a first fill bourbon hordól 15 év magasságában már inkább túlzottan eluralkodnak a párlatokon, ez nyilván függ az adott spirittől is, egy Ben Nevis-i nehézség többet elbír magán. Komolynak komoly ez a kis Daftmill, de nekem torzítani kezdett a szimfónia. Ez teljesen egyéni preferencia, vannak, akik szeretik a nagyon fás, erőteljesen érlelt cumókat. Hmm, azért elvagyok vele így negyedik dramként. Sok a fa no. Egy kis vízzel igyekszem úrrá lenni rajta. Persze, selymesebb, könnyebb lesz kicsit, jön a sajtos felhang, a friss árpa, a kenyér, előrébb merészkedik a párlat. El tudok ezzel is élvezkedni. Lehet élvezni a fát. Idővel szépen megnyílik, kicsit jobban rá kell ülni, nem kell kapkodni. Igen, 2026-ban is értelmezhető az egyszerű tőmondat: Van, aminek idő kell. Tudom, híján vagyunk. Mégis, most először érzem, hogy ez a 15 éves működik. Vagy csak berúgtam a Cuthbert mannát kóstolgatva. Akárhogy is, jó mulatság volt.

A 2008 winter a top. Nekem.

Ezek a srácok ideugrottak a múltból, és elkezdtek whiskyt főzni. Megalkuvás nélkül, tisztelve a környéket, a hagyományokat, csodálatos lowlandi profilt alkotva. Itt is és a Kingsbarnsnál is menő, hogy a régiós jegyeket idézték meg, a közegben értelmezték magukat. Valahogy erőlködés nélkül működik, amit csinálnak. Nem mondom, hogy ez a stílus a legkedvesebb számomra (bár mondom, az illata az egyik top számomra), a kicsit mocskosabb, perverzebb, vastagabb párlatokat jobban bírom, de emelem a kalapom a Cuthbert fivérek munkája előtt. No meg a Kingsbarns-nak is szurkolok.

Tölgyesi Norbert