Rothes aranya

A Glenrothes nem egy A kategóriás skót whiskylepárló. Blendbe szállító, kissé szürke eminenciás, bár mi, akik jobban elmerültünk a skót whisky világában, mind emlékszünk rá, ha más nem, a különleges, bomba alakú, tömzsi OB kiadásairól. Az Edrington group tulajdona (az illusztris Macallan és Highland Park lepárlók társaságában), aki a blendipar mellett igyekszik egy stabil alapsort a polcokon tartani. Jelenleg ez a 15, 18 és 25 évesek. Meglepő módon a 10 és 12 évesek az archívumba kerültek, igaz a boltok polcairól még biztosan elérhetőek lesznek egy ideig. Ez egyfajta tudatos prémium pozícionálás lehet, hogy kivezetik a klasszikus core-range belépő maltokat, de az is megfordul az ember fejében, hogy az általános piaci kereslet csökkenésével könnyebb készletet építeni és feljebb tolni az alapsort korban. Rosszul éppen nem mutatnak a hivatalos oldalon.

A különleges kiadások rész sem kutya.

A lepárló után kutatva a brit újságarchívumokban nem sok kiemelkedő dologba botlottam (igaz az archívum nem kicsi). A szokásos whisky tűzvész, halálesetek, lopások persze tarkították a főzde históriáját, de olyat, ami nagyon egyedi képkocka lenne, keveset találtam. Azért bevágok néhányat a hírarchívumok szerelmeseinek, hogy körvonalazódjon, miként is festett a lepárló története az újságok hasábjain. Olyan szép történelmi képbe helyezi a főzdéket ez a megközelítés, ahogy zajlott az élet a maga medrében. Egyébként pedig imádnivaló ilyesmit böngészni a whisky kóstolgatása közben.

Fun fact: A Glenrothes lepárló Rothesben van, de van olyan város délen (Lowlands), Fife-ban (hogy ennyiben is kapcsolódjunk a két előző cikkünkhöz a fife-i Kingsbarnsról és a Daftmillről), amit Glenrothesnek hívnak. Ha kissé megborult vagy te is, és utóbbiról megnéznél egy korabeli dokumentum (reklám, propaganda) filmet, akkor itt megteheted: https://www.youtube.com/watch?v=A0YF6sSgD2E Egész érdekes. 1948-ban Glenrothest kijelölték az Új városok 1946 programba (New Towns Act 1946), amivel csökkenteni akarták a nagyvárosok túlzsúfoltságát, modern, jól tervezett lakóhelyeket hoztak létre, ipari munkahelyeket vittek új területekre.

Jöjjön egy kis kedvcsináló cikkmustra!

Vihar, 1893

Viharok pusztítottak 1893-ban. Rothes körzetében a patakok néhány óra alatt olyan magasságra duzzadtak, amilyenre 1829 óta nem volt példa. A víz elöntötte az utcákat és sikátorokat, sok házat elárasztva. A Glenrothes lepárlóban a károk mintegy ezer tonna föld kimosódásából álltak, amely a patakba omlott. A Rothes és Elgin közötti vasúti összeköttetés megszakadt. A korábbi állomás közelében egy 30 láb hosszú töltésszakasz omlott le, és körülbelül egy mérfölddel távolabb egy híd leszakadt, több, mint 30 lábnyi töltéssel együtt.

Tűz, 1922

Több tűzeset is volt (1897, 1903, 1922, 1962), de egy igencsak súlyos 1922-ben, amiről sok újság beszámolt, amikor rengeteg whisky megsemmisült (nagyjából 2500 hordó).

Üzemi baleset a lepárlóban, 1923

Alexander Simpson, miközben a GlenRothes Distillery-ben, Rothesben dolgozott 1923. szeptember 18-án, kedden, egy forgó tengelybe akadt és azonnal életét vesztette. John Smith, a Glenrothes Distillery vezetője elmondta, hogy Simpson a kérdéses napon reggel hatkor kezdte meg a munkát. Közel hét óráig a cefrézőkádban dolgozott. A tanú látta őt aznap reggel, de nem látta, hogy levette volna a szíjat, amely a gépeket hajtotta. Simpson gyakran levette a szíjat a gépről – ezt a munkát tíz éve végezte. Normál körülmények között a nagyobbik tárcsáról leemelte volna a szíjat, miközben a tengely tovább forgott. Amikor egy tanú a cefreház mellett haladt el, kiáltásokat hallott. Berohant, és látta, hogy valaki fennakadt. Azonnal leállította a gépet, majd visszatérve látta Simpson testét a tengely és a fal között lengeni. A szíj Simpson testét valószínűleg felrántotta, és a tengely körül kezdte forgatni. A falon egy kiálló csavar volt, amelybe Simpson teste beleütközhetett. A védőburkolat nem volt fent. Az egyik tanú, George Stewart, a lepárló munkása elmondta, hogy a szomszédos helyiségben dolgozott, amikor valamit forgó mozgással látott a tengelyen – később kiderült, hogy Simpson teste volt. Dr. J. W. Largie, rothes-i orvos elmondta, hogy Simpson halálát agysérülés, több csonttörés és általános testroncsolódás okozta. Az esküdtszék végül formális ítéletet hozott, amely szerint Simpson halála baleset következménye volt bár felmerült, biztonságosabb lett volna a gépet leállítani, és a szíjat úgy levenni. A tanúk szerint azonban ezt a munkát nem tartották különösen veszélyesnek, és korábban sem volt szokás a gépet leállítani. Azt viszont elismerték, hogy ha védőburkolat lett volna a tengelyen, a baleset valószínűleg nem történt volna meg, vagy legalábbis kisebb lett volna a súlyos baleset kockázata.

Ittas vezetés és baleset, 1925

1925-ben egy négytonnás teherautó balesetet szenvedett a Rothes–Fochabers úton. A sofőr, William Milne – aki a Glenglassaugh lepárlónak dolgozott – ittasan és gondatlanul vezetett, és nekiütközött egy lóvontatású szekérnek. A bíróság bűnösnek találta, pénzbírságot szabott ki rá és négy hónapra bevonta a jogosítványát. James Smith, a Glenrothes Distillery sörfőzője és üzemi vezetője tanúskodott, hogy a vádlott ittas volt, és ha látta volna, hogy a teherautóval a lepárlót elhagyja, nem engedte volna elindulni. A bíróságon szóba került, hogy alkoholt lehetett érezni a vádlott leheletén, amint arról a tanúk is beszámoltak. Milne azt állította, hogy a lepárlóban csak „egy kortyot” ivott, és Rothes egyetlen kocsmájában sem járt. Körülbelül 7 mérföld/órás sebességgel haladt. Az út kátyús és rossz állapotú volt, és amikor a jármű nekiütközött valaminek, a kormány kicsúszott a kezéből. Tagadta, hogy részeg lett volna.

Vízhiány, 1926

Csak a szokásos vízhiány, több lepárlónál is felmerült már.

Halászat illegálban, 1936

1936-ban Andrew Grant, 26 New Street, Rothes szám alatti lakos, kovácstanonc bűnösnek találtatott abban, hogy november 8-án, vasárnap délután a Rothes Burn nevű patakban a Glenrothes lepárlóhoz vezető vízbevezető csatornától mintegy 60 yarddal keletre egy tengeri pisztrángot fogott.

A halat az éves tilalmi időszak alatt fogta, nem horgászbottal és zsinórral, ami ellentétes a skóciai lazachalászati törvénnyel (Salmon Fisheries Scotland Act).

P. F. Hamilton-Grierson sheriff 30 shilling pénzbírságra ítélte a vádlottat, amelynek meg nem fizetése esetén tíz nap elzárás volt az alternatíva.

Nincs whisky hiány, 1944

Egy speyside-i főzde menedzsere azt állította, hogy nincs ok aggódni a whisky hiány vagy az árak magasra szökése miatt, mivel már csak az ő készleteik önmagukban is elegendőek arra, hogy jó áron minden brit háztartásba juttatni tudjanak egy-egy palack 5-10 éves whiskyt. 1944-ben a Glenrothes 1940 óta először töltött meg hordót (a Speyside-on elsőként), azután, hogy az élelmezési minisztérium felszabadította a gabonát erre a célra.

Guruló hordók, 1950

1950-ben egy teherautóról három, egyenként 50 gallonos whiskyhordó esett le Rothesben, amikor a Glenrothes lepárló sofőrje megállt a Station Hotelnél. Több mint 100 gallon whisky ömlött az utcára, amit a helyiek tehetetlenül néztek végig. Az eset nagy feltűnést keltett a kisvárosban.

Baleset Zambiában, 1970 június 13.

Ígértem halált is. Patrick J. R. Smith, a Glenrothes lepárló egykori menedzsere emigrálása után nem sokkal, 39 évesen motorbalesetet szenvedett Zambiában.

Whisky lopás tetőn át, 1970. augusztus 8.

1970-ben két férfi – egy newmill-i és egy rothes-i – beismerte, hogy 65 gallon whiskyt (kb. 400 palackot) loptak a Glenrothes lepárló adómentes raktárából. A módszerük az volt, hogy lyukat vágtak a 8-as számú raktár tetején, és több alkalommal tartályokban vitték el a whiskyt, részben Keith-be szállítva. A rendőrség egy névtelen levél alapján indított nyomozást. A kár a jövedéki adó kijátszása miatt meghaladta az 1400 fontot, a whisky teljes értéke pedig a vámokkal együtt 1500 font felett volt. Tetőn át lopásról már a Glentauchers podcastben is értekeztünk. Ha valami működik, akkor működik. Ha whisky raktárból tervezel lopást, fontold meg te is a tetőt! Vagy ha whisky lepárlóban leszel érdekelt, akkor a raktár tetője alá mindenképp ültess biztonsági őrt.

Van gáz, 1988

1988-ban több mint egy évszázad után ismét bevezették a gázt Rothesbe. A hálózat kiépítésével először az ipari üzemeket – a Rothes Distillers takarmánygyárát és a Glenrothes lepárlót – csatlakoztatták, majd a lakosság számára is elérhetővé tették a szolgáltatást. A településen 1850 és 1880 között már működött gázszolgáltatás (Rothes Gas Lightning Company), majd a falu visszatért a parrafin lámpákhoz 1938-ig, az elektromosság bevezetéséig. Az első háztartási gázbekötésekre 1989 tavaszán került sor.

Fémcímkék, 2003

2003-ban a vintage single cask Glenrothes kiadásokhoz egy cég fémből készített címkéket. 2003… mintha most lett volna. Pedig már az is évek óta whiskyzhet, aki akkor született.

Szóval a szokásos whisky lepárló történeti mozaikok. Az apróságok kedvelőinek. Kicsit ugyan borúsak, de az újságírás már csak ilyen. Mindig is ilyen volt. Jó mi?

De feleim! A felvezető és kedvcsináló után nézzük magát a whiskyt! Egy öt elemű sorral készültünk, csak független palackozóktól.

Mossburn, 11y, 2007-2019, Hogshead, 46%

A Mossburn kedves számomra, már csak a2022-es Whisky Show és a Torabhaig miatt is.

A sherry hordózás a Glenrothes OB sorának fontos pillére, mondjuk úgy, hogy a housestyle része (az Edringtonnál eléggé és profin rá vannak feszülve a témára – Macallan, Highland Park). De mit tud a király meztelenül sima bourbon hordóban? Nézzük mit rittyentettek a Mossburnnél? Jó értelemben vett alapwhiskyt. Az illatában gabonás, malátás, élesztős, vajas talpazaton fehér gyümölcsök, zöldalma… elég egyszerű, éretlen. Az élesztős-vajas felhangokat egyébként az imádott Ben Nevisem járatta nálam a csúcsra. Mindig kedves zamatok, ha belefutok. Most is. Az íze tiszta, sugárzó, édes, bár van egy kesernyés lecsengése, de el tudom viselni. Jó forgatni kicsit a gabonás édességet. Könnyed nyáresti sóhaj. A speyside lájtos oldala, bár nem feltétlenül ultrakönnyed párlat. A leginkább azt kedvelem ebben a darabban, hogy mennyire láttatni engedi, hogy miből, honnan érkezik ez az ital. Föld, víz, árpa, egy kevés fa. Nem egy nagy valami, de erre jó. Semmiképp nem egy egészestés mozi. De még mielőtt lenéznénk a Mossburn-t, akadnak azért komoly dolgok a Vintage Casks sorozatban, mint például Springbank vagy éppen koros Jura kiemelkedő pontszámokkal. Egyik sem játékpénzért.

Douglas Laing, Old Particular, 14y, 2007-2021, 48.4%, Refill hogshead, DL 15242

Nagy kedvencem a Douglas Laing. Sok a spirit driven betekintés feléjük. Hmmm. Hasonlóan vajas-malátás-gabonás-gyümis, egy kis frissen vágott szalmával, jobban egyben van, egész masszív spirit. Az íze fejlettebb, kerekebb, érettebb és fásabb. Kevesebb kesernye, hosszabban elnyúló lecsengés. Szebb, komolyabb, integráltabb. Jó ez a párlatkarakter, viszont kell neki egy kis idő, most igen jól esik a fa, a szárazság, az édes, malátás íz. Nem mondom, hogy örök emlék, életem whiskyje, satöbbi, de egy újabb kellemes Old Particular palack mutatott meg egy párlatot korrekt kondícióban. A 14 év már egy komoly kis skót whisky. Egy ilyen speyside malttal olyan nagy bánat nem érheti az embert. Igaz kiugró meglepetés sem.

Phil and Simon Thompson, 24y, 1997-2023, 48.9%, Refill hogshead

S akkor jöjjék még 10 év egy bourbon hordóban a Thompsons fivérek tolmácsolásában. Mondhatjuk, hogy jó reputációval rendelkeznek a fiúk. Hmmmm. A jó kis huszonéves bourbonös parfüméria. Már az illatában is ott lebegett, de az ízében berobbant az oldschool speyside tropikalitás. Dinnye, mangó, cukrozott ananász. Gyönyörűen integrálódott, sűrű és jól megérett malt, tökéletes pillanatban elkapva. Még mindig érezni egy kis malátát a gyümölcstömegben és az édes borsos kombóban. Jó kis hordó. Eddig szép karakterfejlődés a 11-14-24 vonalon, de a 24-re ugrás magával ragadóan nagy lépés. Masszív, borsos, mély, egész hosszas, erőteljes lecsengés, nem elhanyagolható hordóbehatás a majd negyed század alatt. Egy újabb working horse lepárló Speyside-ról, amiben komoly érlelési potenciál van.

Douglas Laing, Old Particular – The Midnight Series, 18y, 2005-2023, 56.9 %, Sherry butt, DL 18283

Nézzük mi lesz a sherry-Glenrothes kettőssel, ha már a lepárló maga sherryzéssel képzeli a kiadások fő irányát. Ez itt Old Particular a Douglas Laingtől… megint. Midnight series, ahol erősen sötét, hordózott tételek kapnak helyet. Ahogy ez a klasszikus sherry buttból érkezett ébenfekete Glenrothes. Karamellás, kávés, csokoládés, sötét gyümölcsös, mazsolás. Kicsit modern gumis, a seasoned sherry iskolapéldája, de még elviselem. Az a karácsonyi malt. Erős, fűszeres. Téli estékre dizájnolva. A spanyol bor rátelepszik a párlatra, nem sok levegőt hagy neki, de azért rötyögnek még a máz alatt az alapgyümölcsök is, van annyi erő a párlatkarakterben. Egy kis vízzel kerekebbre hűl vissza, de véleményem szerint nem kell ennyi sherry egy kiegyensúlyozott Glenrothes eléréséhez. Eléggé kiszámítható irányba tolódnak ezek az erősen hordózott párlatok. Akár komoly is lehetne egy 18 éves sherry hordós malt, de sajnos nem az a jó öreg ragacsos-rottyant oldschool irány. Ennyit erről.

Whiskydudes, 11y, 2012-2023, 61.4%, Refill hogshead/1st Tawny Port QTR

No és akkor a végére egy igazi modernkori whisky. Refill hogshead egy kis Quater Cask Tawny Port hordóval felütve 61.4 fokon. Könnyen, gyorsan, mutatósan. Mi történhet? Érdekes mód az alkoholfok nem zavaró, talán a legnagyobb erénye. Vagy az én legnagyobb erényem, hogy meg se kottyan, simán elzsonglőrködök a nyelvemen a hatvanplusszosakkal is. Fűszeres, erős, harsogó, a negyedes hordó odalépett neki. Édes, tanninos. Időnként boros savanyúsággal bevegyülve. Kávés keserűséggel soká a nyelvemen. Port banggang. Nem az én világom, bár vannak kedvenc portói érlelt whiskypalackozásaim, például a Glenmorangie Quinta Rubanját bírtam egykor. Nem is tudok nagyon többet mondani róla, nagyon nem az enyém. Talán még annyit, hogy ha kíváncsi vagy, hogy a Tawny hová illeszkedik a portói stílusú erősített borok sorában, akkor találsz egy beszámolót Jónás Attila giga kóstolóestjéről.

Összességében nem a legizgalmasabb vagy legextravagánsabb lepárló. A megszokott blendbe szállító hátasló, igaz stabil OB alapsorral. A tulajdonos Edrington groupnak szebben fénylő csillagai is vannak: Macallan vagy Highland Park ragyogó látogatóközpontokkal, míg a Glenrothesnek egyáltalán nincs. Mindenesetre kevés hordóval az első két malt szép betekintést adott az ital eredetébe és alapjaiba, a malátás, élesztős, vajas, gabonás édesség nagy erény. A másik kiemelkedő ügymenete az volt, hogy a Thompsons fivérek gondozásában majd negyed század alatt szépen betropikálosodott, az oldschool speyside-i hagyományok előtt meghajolva. Bár a polcomat nem fogom telepakkantani a lepárló palackjaival, de az a Marsalás diópornó mindig örök kedvenc marad, és természetesen a ma esti sort sem bánom. Jó móka volt!

Tölgyesi Norbert