Tőzegdombi fenegyerek
A Szombati Szaglász hagyományos kóstoló-elemző sorozatunk heti rendszerességgel szombatonként.
A 2022-es Whisky Show-n remekül éreztem magam a Mossburn Distillers and Blenders master class előadásán, ahol a Torabhaig (a Mossburn főzdéje) Allt Gleann-je volt az egyik darab. A füstös, sós, gyümölcsös, őszinte-recsegős kiadás azonnal beköltözött a szívem egyik szegletébe. Barátságos az árazás, a nagy számú megjelenés pedig elérhetővé és a flipperek számára viszonylag érdektelenné teszik az alapsor darabjait. A bikaerős klubpalackozásokhoz viszont mélyen a zsebbe kell nyúlni a másodpiacon. A legelső 2017-es kiadást is kóstoltam több ízben, például a Barman’s Choice-szal tartott budapesti találkozónkon. Egyszer sem okozott csalódást. Az eddig kizárólag bourbon hordóban érlelt batchek után végre megérkezett az első sherry-vel megkínált Torabhaig is (idáig csak borsos klubpalackozásban kerültek szem elé). Mindjárt két extra hordótípus is került a keverékbe a szokásos bourbon mellett: Oloroso és Pedro Ximenez. Beszereztem hát egy mintát, és a 2017-es mellé tettem, hogy tetten érhető legyen a különbség.
A 2017-es még mindig egy fiatalos, vibráló, szép egyensúlyban lévő ital. Hamus, húsos, gyümölcsös, édes-savanykás. Körte, sült alma, sárgadinnye, vanília. Három éves, kicsit recseg, kicsit ropog, kattog, de működik, bár a 46 fok néhol vizesnek hat (viszont ott a batch strength kiadás!), mégis szerethető. Csodák persze nincsenek, ez egy fiatal lepárló, de akárhányszor visszatérek hozzá, mindig arra jutok, hogy kedvelem.
A Cnoc Na Moine-ról Barman’s Choice röviden már értekezett. Itt most nem összegzem mit gondolt, inkább nézzük meg mi magunk.
A füst, a hamu, az úgymond kötelező kellékek azonnal ömlenek a pohárból, kellemes, édes likőrillat vegyül, húsosság támaszkodik a pohárnak. A talapzat megvan, a gyümölcsök ott fekszenek az alján egymásra pakolva. Egy érdekes mazsolás, édes réteget képez köré a sherry, de semmiképp nem nyomja el az alapokat. Nem ültek fel a sherrymonster vonatra, valamiféle egyensúly teremtése lehetett a cél, játék a hordókkal, a majdani 10 éves kiadás ideális kombinációjának keresése, egy lépés az úton. Felismerhető a modern sherry gumi világa, de szerencsére nem zavaró, szerethető marad a párlat. Kedves ismerősök keringenek az ízben: lágy dió, kesudió, finom kelt tészta, boros édesség. Nem rúgja le őket a füst, főleg miután megszoktam. A fiatalság nem rejtőzhet, de úgy érzem ez nem is cél. A 46 fok itt is kicsit kevés, talán a napi hangulatom sem arra van kalibrálva. Már a 2017-nél is kellett volna a nagyobb löket, de nem vagyok elégedetlen, jól szórakozom, belesimulnak az estémbe a kortyok. Az ital karaktere egy tökéletes őszi-téli merengő a hűvösödő hónapokra.
Szép az egyensúly, egy popularitást kereső, finomra hangolt és őszinte kiadás egy az elveit nem feladó, végtelenül szimpatikus lepárlótól. Nem tökéletes, nem is lehet tökéletes. És nem is kell. Többnyire inkább a sima bourbon érlelések felé hajlom, ami olyan jól működik a füstös whiskyknél, de sokkal kellemesebb meglepetés lett ez a sherrys harmadik fejezet, mint azt előzetesen gondoltam. Többet ad hozzá, mint amennyit elvesz. Várom a következő dobást. A fiacskák egy madeira érlelésről is fecsegtek nekünk a 2022-es Master Classon.
Tölgyesi Norbert
Borítókép: Torabhaig