Átbeszélgetett éjszakák Buzogány Mortival – 1. rész
Bevezető egy Mortlach sorozathoz
2022-ben felgyűlt egy kövér sorozat Mortlach mintám, melyeknek farvizén egy emlékezetes Dramazin cikk született, aholis Maradona és Messi összehasonlításába annyira belelovaltam magam, hogy az akkor 35 éves szupersztárt már temettem, leírtam, elástam, kinevettem, megvetettem, futballhasonlattal élve, páros lábbal beleszálltam. Aztán az év végén jött a katari világbajnokság, a többi pedig sporttörténelem. Finoman szólva sem szerencsésen öregedő írássá vált, de a mai napig olvasható változatlan formában. Mindegy is, akkor így láttam. Annak a cikknek a fő attrakciója egy 34 éves Adelphis Mortlach volt (Maradonán és Messin túl). Eltelt néhány év azóta, Messit közben kis híján életében szentté avatták a futball templomában, bár különösebben nem kedveltem meg azóta sem, de mégis vitathatatlan a nagysága. Sokat gondolkodtam azon, hogy megérdemelne egy másik cikket, amolyan helyreigazítást. Van, hogy jelnek veszünk ezt-azt az életben. Talán egy ilyen jel volt, amikor a 34 éves Adelphi Mortlachból még egy minta a kezembe került. Sőt, egy 36 éves is a testvérhordójából. Végképp kell az a Messi cikk, még ha le is ment már a 2026-os világbajnokság! Te észrevetted? No mindegy, ismét egy Mortlach mintákkal teli rakétán ülök. Ne égessük el egyszerre az összes üzemanyagot, jussunk ki a légkörből, hagyjuk el a bolygót, építsük fel a Mortlachot. Nézzük most az első hármat! Ma fókuszban a párlat…
Mortlach 12, The Wee Witchie, 43.4%
Pár éve, amikor a 16 éves alapsori Mortlachot kóstoltam, határozottan egy könnyed sherrys maltnak tűnt. Azóta sok whisky lefolyt a… a Dunán nem. Meg víz sem. Azt hiszem akkoriban nem tudtam, hogy pontosan mit keressek, bár olvastam, hogy húsos, vastag aromák, meg worm tube. Mégis egy barátságos ital képe maradt meg. Azóta jópár vaskos worm tube párlattal találkoztam, a Craigellachie-t, sőt magát a Mortlachot is megkedveltem, közel állnak hozzám a jó masszív, bunkó, régivágású whiskyk, még akkor is, ha nem minden napra való könnyed, éteri finomságok. Magam sem vágyom rájuk állandó jelleggel. Viszont ha eluntad az eleganciát, a tökéletességet, a finomságot, akkor jó helyen jársz Mortlachiában.
Legyünk bölcsek, türelmesek, és indítsuk a sorozatot a lehető legalapabb Mortlachhal. A 12 éves Wee Witchie. Nagyot akartak alkotni (már a palackon is látszik a hosszú és nehéz vajúdás). Az ital legendás húsos talapzata előbújik, nem rejthető csak úgy. Egy kis modern sherry felkenet takargatja a szokásos jegyeivel (gyümölcsös, mazsolás, karamellás), de olyan fáradtan, botladozva, kicsit keserűen. Morcos, szúrkálódik. Nem irigylem a managereket. Nincs könnyű dolguk ezzel a szörnyeteggel. Nem lehet csak úgy a szobájába parancsolni. Mégis átlebeg valami könnyed speyside gyümölcsösség a nehéz vegyületek közt, ami a kedvemre tesz. A hordók viseletesek, törékenyek a szúrós fűszerek és elviszik az alapélményt. Elfuserálják. Határozott körvonallal rajzolja körbe a sherry réteget a masszív meaty alap, mégis olyan fáradt hatású az összkép. Rothadó barna levelek. Örülünk is, meg nem is. Belépő alapsori tagnak kissé nehéz. De hát Mortlach. Milyen legyen? Egyensúlyozták, könnyítették, modernizálták, a fejére csavart tettek, és azzal húzták simábbra az arcbőrét, ahol lehet. Ennyire sikerült finomítani. Ja és 43.4% alkoholfok, 2.81-szeres lepárlás, kissé furcsa számok. Nehéz dolguk van a hasonló lepárlóknak. Egy régivágású, kőkemény, tényleg kőkemény whiskyből kell kurrens, piacképes terméket faragni, ami alányúl a grafikonoknak és emel rajtuk eleget, hogy a fehér gallérok felett mosolyok fakadjanak. Nem is a whiskyvel van a baj, hanem azzal, amit elvárnak tőle: sikertermék, mindennapi ital. A csoda meg elmaradt. Egy ilyen párlat nehezen lesz igazán populáris (és ezzel jól fialó), akárhogy tekergeted. Vagy csak sokkal jobb és erősebb sherry hordókkal kellene tarkón csapni az egészet és kész, máshol bejött a dolgok ilyentén alakítása. Persze az hosszú évek alatt beérő hordópolitikát is jelent. Hiába találod ki a tutit fent a toronyban (és küldöd le a halandóknak), ha mondjuk nem azzal van telerettyintve a raktár, amivel kellene. Ilyen szempontból a whisky iparnak van egy komoly, évtizedes tehetetlensége. Egyébként is… milyen ára lenne a belépő maltodnak csupa friss, remekbeszabott, ám drága sherry hordókkal? Biztos elfüstölik egy batchbe a hullámzóbb minőségű hordók áradatát. Jobb, rosszabb. Vegyes érzésekkel lépek tovább. Nem rossz amúgy, de nem is jó. A blendekbe persze kell a nehéz karakterből, de ebből prémium single maltot faragni? Emberes feladat. Most lehet sokan a védelmükbe veszik a kis Wee Witchie-t, de mégis… tedd a szívedre a kezed. Szerinted milyen? Neked milyen? Biztosan nem olyan, mint amilyet a Diageo megálmodott (és beárazott): nem prémiumosan simulékony. Behozta magával az izzadtságszagot a luxusétterembe. Igazságtalan talán ez így, mert csak tizenkét éves, egy kicsit több idő már a tizenhatosat is jobban meg tudta dolgozni emlékeim szerint. Vagy tán jobb lenne egy tizennégy éves alapsori elemre lőni, mint a Clynlish vagy az Oban, csak több klafa elsőtöltésű sherry hordóval? Meglehet túl drága volna OB belépőnek. No mindegy, nem az én feladatom kitalálni. A függetleneknél amúgy sok 10 év körüli Mortlach van, agyonsherryzve, nem véletlenül.
Douglas Laing’s Provenance, 10y, 46%, one single refill hogshead, 2008-2018
Egy teljesen csupasz Provenance palackozás a Douglas Laingtől. A sorozat a legkendőzetlenebb párlatok bemutatását tűzte ki céljául. Vagy valami ilyesmi. Vagy mondjuk úgy, hogy elég hullámzó a hordózások minősége, mégis alkalmas az alapkarakterek megismerésére (csak eleget kell belőlük fogyasztani), és a legcsodálatosabb benne, hogy olcsó. Jó nekünk! A palackozónak pedig van hol elszórnia a gyöngébb hordókat igaz? Nem mintha nem tudnák ide-oda elkeverni. Mindegy is. Olyan a sorozat, amilyen. Viszont ez a példány kiváló az alap tizenkét éves mellett. Tökéletesen mutatja meg, hogy mi volt az előbb a pohárban, csak most a karamelles máz nélkül. Igazi faragatlan, meztelen Mortlach. Rég velem van bontva a palack, volt időm megismerni. Rossz, de jó. Nagyon kedvessé vált számomra. Ezért más egy teli üvegen végigballagni. Van időd megbocsájtani és elfogadni. Nem dobod el az első veszekedés után. Barley sugár. Cukros, sűrű, húsos, szinte kellemetlen ital, inkább megszokom, mint megszeretem. Egyszer jobban bújik, máskor inkább belém rúg. Legalább meg sem próbálták simítani, kenegetni. Tényleg nem jó, vagy legalábbis olyan érdekesen néz, próbálod elkapni a tekintetét, mégis megmutat valamit a Mortlach lényegéből. Ijesztő egy disznó, ám a palack végén járok, szinte én sem értem hogyan… Olyan régi, tökéletlen (a hordó sem brillírozik, keserűen, fűszeresen, éretlenül tépi a szádat). Elképzeled a korábbi korok emberét whiskyt kortyolgatni. Durva, nagy, olajos gépek világa. Itt van palackba zárva. A londoni Tower Bridge kiállításán láttam ilyen masinériákat.
Skót whiskyt akartál nem? Nesze bazd meg! Igyad, állj meg a lábadon, össze ne szard magad!
Megyünk tovább!
Douglas Laing’s Old Particular, 14y, 48.4%, DL13729, refill hogshead
A Douglas Laing Old Particular almárkája a Provenance-hez hasonló koncepció, mégis mintha valahogy magasabbra pozícionált minőség volna. A palackok küllemét egyszerűen imádom, olyan tatásak. Ránézek és indulok az utcasarokra, mint nagyapám, amikor már jó előre odaállt sorstársaival a békéscsabai Herbária telep kerítéséhez a bringával érkező, nyugdíjat hozó postást várva a hónap ama kitüntetett napján. Refill hogshead ez is, csak kapott még extra 4 évet. Nem lenne szerencsés pusztán egy hektikus Provenance palack alapján messzemenő következtetéseket levonni, így nézzük az Old Particulart, mire jutott a Mortlach malaccal majd másfél évtized alatt a könnyű csodát ígérő sherry mágia nélkül (Ha már malac, egykor disznókat is tartottak a lepárló cefrézés utáni melléktermékeivel (draff) etetve, egy 1919-es levéltári irat nyilvántart piggery blokkot is). Fúú, egy sokkal gyümölcsösebb, letisztultabb, érettebb illat. Hmmm. Könnyed, lédús körte, alma. Sokkal finomabb húsok, egy kis élesztős karakterrel (yeasty). Szebben öltöztetett, jobban megfésült, de még mindig ott van benne az állat, hiába kötött nyakkendőt. A csapzott, bozontos, szőrös csövi feje lóg ki a vasalt zakóból. Sűrű, masszív kortyok, ott jön ki belőle a vad igazán. Az illat csak altatott kicsit, az csillagos ötös, nagyon delikát, de nem slágeresen. Jobb hordóban eltöltött több idő.
Íze alapján olyan fotelbe lapuló, kortyolgatós italnak ezt sem mondanám. Az apósod még mindig furán nézne rád, ha ezt löknéd elé valami ünnep alkalmával. Mégis nagybetűs whisky. A hőskorszak itt van. Nem piszkos az oldschool értelemben. Nagyon is mai, tiszta, szép desztillátum, kitűnő karakter. Csak testes. Túl vulgáris a széplelkű közegbe, nem a dél-koreai babaarcú sztárok világának kíméletlen tökéletessége. Sokkal szerethetőbb, mint 10 éves társa. Jó tölgyes, fűszeres, vaníliásan édes lecsengéssel távozik. Szívesebben kortyolgatom na, sokkal frankóbb ital. Valószínűleg ezért lehetett finomabb lelkű az a pár éve felemésztett 16 éves Mortlach is, kell neki az idő. Ez a tizennégy év már közel az ihatóság határához. Vad még, de egy kis víz simít rajta egyet-kettőt. Élvezhető. Az öltönyös szőrös-borzas csöves.
Összességében a párlat nagyon kívánja az egyensúlyt egy másik karakteres támasztó láb révén: például sherry hordó. Jó sherry hordó, valami régivágású rothadó spanyol bor egykori otthona. Jó hordó, vagy elég idő (ami könnyűnek látszó csodákat tesz akár egy szolíd bourbon hordóban is), mert idegtépő dolgokra képes egy fiatalabb Mortlach. Tulajdonképp egy ilyen dögnél nagyon sok múlik ezen. A Dramazin vonatkozó podcastjében is körbejártuk a kérdést a túlméretezett szőrmés strici hasonlattal. Innen a párlat felől megközelítve már jobban érthető a Beast of Dufftown nagy jelenkori drámája: nehéz beszélgetések egy vaddisznóval, Buzogány Mortival.
Jó hír, hogy a sorozat folytatódik, és megnézzük hogy fickándozik ez a szörnyeteg masszív hordókban. Mászunk feljebb korban, és megyünk vissza pár évtizedet régebbi generációs Mortlachhoz is. Szóval megcsináljuk a főzdét minden oldalról, mint egy kellően képzett, perverz nyest az autó antennáit. No és persze Messit sem hagyjuk ki, jön majd ő is a partira. Addig is „aviszontlátásra”!
Tölgyesi Norbert