Impressziók IV. – Kusztó
A hír:
”Háromszáz négyzetméteres víz alatti világ kapott helyet a II. kerületi Frankel Leó út 46. számú ház tűzfalán. A murális alkotás a MOME és a Színes Város Csoport együttműködéseként, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre; fókuszában a tűzfalak kommunikációs szerepének újragondolása állt. A projekt egy tűzfallal rendelkező, műemléki védelem alatt álló épület megújítása, újragondolása volt a környező városi szövetben. A grafikai kialakítás a szomszédos ingatlanon (Frankel Leó út 48.) található Molnár János barlanghoz kapcsolódik.”
Emlékszik még valaki a legendás Cousteau kapitányra? A francia tengerbiológusra aki a családjával az egész életét szinte a tengereken töltötte és olyan búvárfilmeket forgatott az addig emberek milliárdjai számára láthatatlan világról, hogy örökre meghatározta vele viszonyunkat a víz és a mélység iránt? Vagy valaki képes még leülni és végig nézni az A Kék mélység című filmet Jean Reno-val? Nézünk még egyáltalán bármi szépet és hasznosat? Nos, a Víziváros, a második kerület lakói mostantól nézhetnek. A romos épület tűzfalán helyet kapó Színes Város Csoport alkotása adta nekem is a mai whisky ajánlás ötletét.
Az alkotás kapcsolódási pontja, a szomszéd telek alatti barlang sugallhatna olyan maltokat ajánlásra mint az Oban Little Bay, amelyik a partmenti barlangokra utal leírásában és dizájn elemeiben is, vagy akár az Ardbeg Dark Cove, a pár évvel ezelőtti Ardbeg Day emlék kiadás a főzde múltjában szereplő csempészek és rejtekhelyeikként szolgáló barlangok kapcsán. De engem az egész falképen egy alak fogott meg, a búvár, mert kísértetiesen hasonlít egy pár hete megjelent, nem is akármilyen whiskyre. Igaz, jópofák a felszíni figurák, az alattuk lévő csodáról mit sem sejtő fürdőzők is, de a búvár hozza a hírt arról, micsoda nagyság van alattunk.
A Talisker 44 Year Old Forests of the Deep nevű single malt a mai ajánlás. A Talisker Distillery jelenleg legidősebb hivatalos palackozása, ami a pár éve megismert óceános dizájnt viszi tovább megjelenésében. Tartalmában a korábbi, 43 éves, Xpedition Oak nevű verzió után nem a víz tetején, hanem a víz mélyén találtak ötletet a palackozás tematikájához. A Parley for the Oceans nevű szervezet, amelyik az óceánok mélyén fekvő hínárerdőket kutatja, és a Talisker együttműködése adja az alapját a palackozás dobozán található dizájnnak. Ez a titokzatos hínárerdőbe lemerülő búvár jutott eszembe a Molnár-barlangot feltáró barlangbúvár karakteréről a hírben szereplő falfestményről.
A Talisker, Skye elsőszámú és a világ egyik vezető maltja, a Made by the Sea szlogen alatt futó brand, elkötelezettsége a tengerek iránt megkérdőjelezhetetlen. Mindenféle, a hatalmas vízzel kapcsolatos aktivitást támogatnak, ökológiait, sportot, mindent. Nevezetesek az óceánok átevezésével vagy vitorlázásával kacsolatos donációik. Most a Jóreménység foka körüli hínárerdők megóvása érdekében adták ki a legutóbbi, 1997 palackkal megjelent 44 éves italukat, 49.1 % abv-vel, összesen tíz olyan hordóból, amelynek a dongái etikusan gyűjtött tengeri hínár és fa csipsz felett lettek kiégetve. Jó, hát máshogy nem tudták volna a hínárt belevinni a sztoriba, a reguláció nem enged semmiféle hozzáadott dolgot a whiskybe. Bezzeg a gin! Vagy tucatnyi lassan azon skót ginek száma amelyek a kelp vagy sugar kelp, vagyis az édes hínár hozzá adásával készül, pl a Harris, a Hills and Harbours, de talán legutóbb a Hendricks Neptunia, bár az inkább seagrass, tengerifű iránt elkötelezett kampányra épült. De miért is fontosak a hínárerdők? A Parley szakemberének elmondása szerint ezek a lények a bolygó vízalatti építészei, az ökoszisztémán belül ők a leghatékonyabb kék karbon, vagyis szén-dioxid megkötő egységek. Ez pedig a bolygó öko-egyensúlyának fenntartásában elengedhetetlen és fontos szerepet jelent a hínárerdőkre nézve.
A Talisker 44 évesének karaktereiben sós és édes jegyek keverednek a régi Taliskerekre oly’ jellemző vitorlavászon tengeri szél áztatta aromáival, majd egy kevés füst és a jellegzetes housestyle, a borsos lecsengés. Akad itt még egy kis mustár, viasz, amolyan észak-nyugati stílusban.
A tűzfalakra meg az én generációm sokáig csak kétféle módon tekintett. Egyrészt mint a grund alapját adó focizáshoz szükséges, arra kapu sziluettjét festhető felület, másrészt amire az Edda után szabadon fel lehetett graffitizni, hogy ”Engem ne várjatok!”. A magamfajta tradicionalista, aki a régi dolgokat akkor is többre értékeli ha az egy romos ház, elvileg ellenzője kellene legyen az ilyen városi, színes, túlontúl szabadon értelmezett önkifejezésre épülő projekteknek(lásd “graffiti”). De ezzel szemben nagy támogatója vagyok a közép-európai romos bérházak ilyetén való frissítésének. Kedvelem a fiatal erőt, a fantáziát, ráadásul a Színes Város csoport valahogy ideálisan olyan témákhoz nyúl a falfestményeivel, amik pont kielégítik a tradicionalista gondolatiság gyermekkori alapjait, úgyis mint a Pál utcai fiúk vagy a Macskafogó, a Vuk, a Vízipók Csodapók tűzfalfestmény. De szeretem a Kócsagot is, meg a többit. Érdemes mazsolázni a Csoport weboldalán. Külön értékelem, hogy a szomszéd barlanghoz kapcsolták a témát, és, hogy Víziváros a kerület..vágod. A színek, a figurák, minden tökéletes és vidám.
A Talisker meg annak ellenére, hogy maga is őrzője valami réginek, hiszen minden fakulása ellenére a Talisker alappárlata még mindig a világ legjobbjai, legjelentősebbjei közt van. Bár a hagyományokat megtöri a kiadás megjelenése, kicsit formabontó, pláne, hogy azt szoktuk meg, hogy ilyen matuzsálemi maltok valami díszdobozba, kristályba, lakkba öltöznek, a Talisker egy modern formát és arculatot adott ezeknek a negyveneseknek.
A negyvenesek meg simán emlékeznek Cousteau kapitányra, és a Calypso nevű hajójára. Nekünk a Calypso még Cousteau volt és a tengerek, a mélység, a kaland. Aztán harminc évvel később már a whisky. Egy whisky, amelyik annyi majdnem annyi idős mint én. És amelyik egy vízivárosi magyar barlangbúvár emléke előtt is tisztelgő urbánus budapesti alkotásról jutott eszembe? Hát nem csodálatos? Legalább annyira mint az óceán mélyén minket segítő hínárerdők.