Szkeccs 7. – Egy szombati mintapusztítás története

A jóságos, kifinomult barát

Amíg volt, nem vettem, aztán rohantam az utolsó két darab Kilchoman 2020-as Whisky Show kiadásért Budapest másik végére. A sors azzal jutalmazott, hogy találtam egy régóta keresett kristály Glencairn-t. Egy polcra kiállított utolsó darabot csomagoltak vissza nekem, de az első lakója mégsem a frissen beköltözött Kilchoman lett, hanem egy Mortlach 16 éves alapsori kiadás, amit már nagyon régen szerettem volna megkóstolni.

Gyümölcsös, nagyon gyümölcsös illat, enyhén fás. Refill hordók akadhatnak benne, nemis baj. Édes, szemtelenül édes. A Glenlivet 18 jut eszembe, de az bazáribb egy fokkal. Nagyon aromás, pici fa, egységnyi hordó. Az illata jobban megvett, mint az íze, bár a végére az is kedvemre való lett. Barátságos kellemes pajti, karácsonyi lekváros süti. Finomra hangolt, egyensúlyban lévő, korrekt dram. Nem magas az abv, de azért végigmelengeti a torkot. Fincsi. 3 cent. Hamar elpárolgott. (Mortlach 16yo OB 43%)

A bölcs öreg bőrszagú

Nagyon átütő erejű, mély illat. Sherry dög, de kifinomult. Iszonyat minőségi hordók lehetnek (seasoned oloroso). Glendronach-i összepattintottság. A 21 évesük jut eszembe (PX, oloroso). Pedig Glendronachéknál a 18 közelibb paraméterű évben és oloroso hordóban is ehhez a Tamdhu-hoz, de az kicsit mégis vaddisznóbb. Klasszikus, mély sherry, étcsokival, tonnányi étcsokival. Szenzációs malt, ilyenkor hálás az ember, hogy belevágott ebbe az egész whisky macerába. Na és a palack milyen elegáns. Kicsit jobban értem már az árát. Ha megteheted, akkor szaladj egyért. A Mortlach 16 finom, finom, de a Tamdhu jobb barátom lett a kocsmában. Bocsi morti. És Macallan 18? Ha nem annyira izgulsz be a brandért és a híres balance-ért, akkor hagyjad annyiért. Még ebből a drága Tamdhu-ból is kijön pár az árából és még egy kicsit több abv-t is kapsz, minőségben ez sem rosszabb. Egy palackot magamhoz is költöztettem belőle. Tán többet kellett volna? (Tamdhu 18yo OB 46.8 %)

A nyers, fiatal erő

Akkor álljunk át kicsit a keményebb cuccokra.
A jó sherry hordók itt is szántanak, de azért érződik a kisebb mélység, a fiatalosabb lendület, a harapósabb egyéniség. Elsöprő egyéniség. Ha ismered Ilfet és Petrovot, akkor valószínűleg az Aranyborjút, esetleg a Tizenkét széket is. Van ám még egy jó könyvük, ami elérhető magyarul, az Elsöprő egyéniség. Több kisebb darabból áll, az egyikben két hivatalnok kerül egy irodába, majd egymással versenyezve dolgoznak, illetve úgy tesznek, mintha dolgoznának (a szerzőpáros regényeiben újra meg újra előkerülnek a friss Szovjetúnióban kialakult mondvacsinált, hangzatos, de valójában semmirevaló, önmaguk létét igazoló csinovnyik munkahelyek). Egyre később és később mennek haza, mert azt gondolják, hogy a másik besúgó és őt ellenőrizni tették ide. Majd a végén egymás nyakába borulnak, de az öröm nem tart soká, megint csak elkezdenek gyanakodni, hogy biztos így akarja a másik csőbe húzni őket, majd az ál-dolgozás indul előről.

Nade ez a Tamdhu. Ez nem mondvacsinált. Ha azért ültél le, hogy kicsit jobban orrba és szájba húzzon valami, akkor jól választottál. A 18 elmélyülés, nyugodtság, ez több feszültség és agresszió. Nagy kört fut a szádban és izgágán ugrál. Fiatalabb, duhajabb, kicsit üresebb, de nem rossz. Egyáltalán nem rossz. Más. Diós, édes, intenzív. Jó, hogy gondolnak a hordóerősség szerelmeseire is. Az ára? Ma már csak azt tudom mindenre mondani, hogy ez van…(Tamdhu Batch Strenght 5, 59.8%)

Az édes-ragadós szörny

Most mondd meg nem szép ez a kis mintásüvegcse? A kollégák, sorstársak felkészültségüktől, művészi érzéküktől függően különböző alkotásokkal kápráztatnak el, de ez mind közül az egyik legkiemelkedőbb. Az a hosszúkás palack, ahogy a költői betűkkel – amit kicenzúráztam – vetekedve nyomakszik a szememben várakozó receptorokhoz, és a lefittyent arany karika a gusztusos parafilmen… Ahh. Kompozíciónak sem utolsó. Na de a tartalom a lényeg, mondják. Nézzük.

A Wilson & Morgan palackozó kiadásait igencsak kedvelem, többnyire jókat ittam, de pont egy Marsalás Mortlach nem volt akkor telitalálat a fárdadt fanyarságával. Ebben itt brutál erő, karakter és mélység szunnyad. Wow, tömény illatok. És az ízében dió… sok dió. Nyam. Jaj de szeretlek. Gyere ide. Jó édes vagy. Sütemények mindenütt. Mazsola. Csokoládé. Megáll benned a fakanál, csupa ragacs minden. Az édesség annyira édes, hogy már-már kesernyésségbe hajlik, de a hordóerősség jól támasztja alá. Nem a világ legkiegyensúlyozottabb maltja, de jól áll neki ez a zabolátlan kavalkád, ez a sherry őrület. Az OB 16-ot keverik-kavarják, hígítják, ezt meg idecsapják a hordóból, minden előnyével és hátrányával. Bár utóbbít így a negyedik dramként nem látom. Jó nehéz, darabos sherry szörny ez is. A mortlachi gyümölcsösség valahol mélyen alul, nem maradt sok a lepárlóból, de azért jó anyag. Mindent visz a hordó, a 16 kicsit érdekesebb volt bizonyos szempontból, többet fedett fel magából. Ez a Wilson & Morgan palackozás elsőre nagyon izgalmas, de valahogy mégis bele lehet unni a végtelen sziruposságba, ahogy így haladok vele. De na! Azért jó volt. (Mortlach 18yo Wilson & Morgan 1990 57.3% Cask No:4433 )

A szürke eminenciás

A zenekarokban a basszusgitárost szokták a szürke eminenciásnak hívni. Leszámítva a Jaco Pastoriusokat, akik köré zenekart lehetett építeni, ezek a figurák a színpad hátterében húzódnak meg, nem szólnak, csak lehajtott fejjel brummognak tudományos-fantasztikus, érinthetetlen képet vágva. A zenekarnak mégis óriási szükségük van az általuk biztosított alapra. A Caol Ila a whisky ipar basszusgitárosa. Megbízható hátasló, megannyi blend alatt játsszva a dallamot. Még az OB palackozások egyhangú címkéje is beszédes. Ha egy független palackozó úgy gondolja, – és miért ne gondolná – hogy valami jót akar üvegbe tölteni, akkor nagy valószínűséggel fog tudni kiegyensúlyozott minőségű Caol Ila hordót venni, hiszen a lepárló ontja magából az anyagot. Ez mind szép, de azt hiszem ezt most rosszkor csaptam fel. Nem célszerű ennyi mintát meginni egyhuzamban. Édes füst. Ennyit érzek, a malt biztosan nem ennyi. Leírni is kár volt. (Caol Ila 12yo Adelphi 54.3% refill bourbon hogshead Cask No.: 309454)

Csak vihar

Ezt is rosszkor csaptam fel. Tényleg nem célszerű ennyi mintát meginni egyhuzamban. Kár volt ezt is eldurrantani. Mindenesetre nagyon izgalmas illata van, édes, kacér, hívogató, az íze pedig krémes, olajos. Hmm. Hmm. Ennyi jött át. Ennyi mára. A magas alkoholtartalmamnak köszönhetően fellátogattam az egyik aukciós oldalra. Zárónap. Nyertem két palackot egy kis küzdelemben az automata licitáló robottal. Hmm. Hmm. Mostani euróval. Hmm. Majd holnap fájjon miatta a fejem. Ahogy Freddie Mercury mondta: „Fuck today, it’s tomorrow!”. Mondjuk meglett az eredménye. (Talisker Dark Storm 46.8%)

Tölgyesi Norbert