Arrantartalék
Arran Machrie Moor Fingal’s Cut Sherry Cask Finish – 54,4%ABV Exclusive distillery edition
Van úgy, hogy beakad egy lemez. Tovább mennél, de bármerre is kóborolsz a kristálytiszta vízben kicsíráztatott árpaszemekkel kikövezett úton, bármerre is visz az az út, te vissza-vissza térsz ugyanoda, ahonnan egyszer elindultál. Útközben jönnek nagyon kellemes, nagyon ígéző maltok szinte áttetsző selyem köntösben, vagy éppenséggel meztelenül. Jönnek öltönyben elegánsan, vagy gumicsizmában trágyával átitatódott talppal. Némelyiket megjegyzed magadnak, némelyikre meg szeretnél majd inkább nem is emlékezni. Talán még bele is szeretsz néhányba, de mégis valami folyton visszatérít az origóhoz. A szíved, vagy talán a vak remény, hogy itt lesz majd amit keresel. Amit mindig is kerestél. Aztán idővel újra útnak indulsz, mert hajt a véred. A kíváncsiság. Űzött vadként tekeregsz a sűrű, vattacukor-szerű rengetegben, ahol szinte sosem láthatod a hurkapálcát a cukros szálak milliárdjainak tengerében túrva, de mégis hajt a vágy, hogy ráakadj arra. Megnyugvást azonban mégis csak egy helyen találhatsz. Ott, ahol minden a helyén van. Másnak ez nem biztos, hogy a helyén lenne, de te pont így szereted. Neked ez a rend. Van, hogy megveszel egy kis tőzeges fanyarságért. Máskor édes mézescsuporra gerjedsz rá valami elvetemült, talán kicsit trendi finish-sel. De az igazi mindig ott van a zsigereidben mélyen. Azt felismered millió közül is. Pedig talán nem is jobb mint a többi, de neked akkor is ő a legjobb. Az, akiért elmész a Holdra, ha kell, és megküzdesz a hétfejű sárkánnyal, csak hogy a tiéd legyen végül, és érezhesd őt. Nekem ilyen a szigetvilág füstös, tőzeges, annak régmúlt vadságát, egyszerűségét idéző érzése. Titokban meg-meg csalod egy-egy igazán letisztult,simogató párlattal, mint a múltkor én azzal a Daftmill 2008 Winter Edition-nel, vagy most legutóbb azzal a 17 éves hordóerős unpeated Caol Ila-val. Hejj, az de jó kis dög volt! Mindenkinek pont azt adja, amit csak szeretne tőle. Több szót érdemelne egyszer. De aztán mint bűneit megbánó szerető, úgy is visszatérsz az igazihoz, hogy még jobban szeresd őt. Első látásra szerelem volt a Machrie Moor Cask Strength anno, a maga 20 ppm tőzegességével és nyers erejével, amely egyszerre simogatott és ostorozta a torkodat, ha kellett.
Most azonban valami más kell. Nem, nem is más. Több! Egy Arran Machrie Moor Fingal’s Cut Sherry cask Finish 54.4 % Distillery OnlyExclusive. Egy heavily peated malt Lochranza képviseletében ami ünnepli a hamarosan érkezőket. A déli tájakon fekvő Lagg Distillery tőzegelt maltjait.
Az 50ppm tőzegesség egyenesen berúgja az ajtót, és bár nincs octomore-i magasságokban, ez aligha von le bármit is annak jelentőségéből, hogy a sweet-smoke és peat azonnal dominál az üvegből előkerülve. Csak úgy, ahogyan anno a helyi ivókban is ilyen átható, szalonnás, füstös szag vagy inkább illat terjengett a whisky kipárolgásától, amolyan igazi skót “szabolcsi törköly” módjára. -“ Egyszerű népnek egyszerű itala! “ – mondják a helyiek a mai napig, miközben az egész napos munka után betérnek egy dramra, hogy közben megvitassák a közösség legfontosabb történéseit. Ez az ital nem fog finomkodni veled. Pontosan olyan nyers és elementáris erejű, mint a téli, végtelenül zord szigeti időjárás. Miután megszagoltad, vagy megkóstoltad, pontosan ugyanolyan hullámvasútra fogsz felkerülni, mint a sziget partjait mosó, az orkán erejű széltől többméteresre dagadt hullámok. A füst, a tőzeg a legmélyebb idegszáladig hatol, megmarkolva ott egy nagy idegköteget, és ráakaszkodva fogja duruzsolni folyamatosan, hogy milyen volt az igazi világ egykoron. Majd miután a K.O-val kiütött tőzegérzékelő receptoraidat elküldted a kispadra pihenni, megjelennek a vad, további nyers erők. Lassan tudod lehámozni a sűrű szövésű acélkesztyűt erről a finom bársonykézről.
Ott ülsz a világ végén egy tajtékzó, viharos szegletén a Földnek ahonnan nincs menekvés a valóság elől, és látod magad körül azt, ahogyan a helyi parasztok megpróbálnak túlélni hideget, nélkülözést, veszedelmeket, természeti erőket, miközben ugyanazt isszák mint te. Kezd kibomlani az ital. A féktelen elemek mögött valójában tényleg ott van az az annyira vágyott bársonyos kéz. Megjelenik az orrodban a fűszeres, édeskés narancs, a karácsonyi hangulat, a kandalló tüze, a kandírozott gyümölcs, és a kesernyés csokoládé. Aztán egyszerűen torkon ragad a tőzeges, fűszeres, kicsit csípős, de mellette így is szinte tökéletesen kivehető sherry-hordós, narancsos, édeskés ízorgia.
Úgy van mesterien össze rakva ez az ital, ahogyan egy Harley-Davidson motorjában minden egyes dugattyú ütését külön hallod és érzed, mégis végül együtt húznak a lovak a motorban. Ez a hivatalosan NAS, valójában pedig kb. 8 és fél éves párlat nem fog neked hazudni szépségről, jóságról, tündérmesékről. Egyszerűen csak benyit hozzád, pofán ver, majd óvatosan megsímogatja a sajgó arcodat, és leül a székedre. Kőkemény ital a mélyben szunnyadó érzelmekkel, melyet nem fogsz filmnézés közben kortyolgatni még vízzel hígitva sem. Viszont bármikor társaddá szegődik egy hosszú és fárasztó nap után, vagy egy végtelenbe tartó út során, hogy elkísérjen és készen álljon bármikor megmenteni a fagyhaláltól, de akár a kiüresedett frázisokat kántáló talmi whisky-világ silányságának kísértésétől is. Amolyan régi-új csodafegyver ez Arran módra. Nem kérdés, hogy az igazi vademberek csak beleszeretni fognak. Megérteni nem is akarják majd. Nem egy nemes vad. Nem is túl kifinomult. Mégis tökéletesen meg van benne komponálva minden felharmonikus hang. Közepes lecsengésében is ott van a kőkemény, harsány rúgdalózás. Mégis, egyszerűen nem tudod nem szeretni, mert pont azt az énedet idézi meg, amelyikkel annyira tökéletesen összhangban érzed magad. Sokan mondják, hogy a két véglet mesterien lett ötvözve ezekben a hordókban, és James MacTaggart, egykor az Arran lepárlómestere, aki maga is a környékbeli szigetvilágból származik, végre megalkotta azt a jelképet, amelyre oly régóta vártak az igazi, hagyományos tőzegelt maltokat szerető arraniak. Istenúccse’ van ebben valami igazság. Nem fog Islay maltokat megszégyeníteni, de nem is akar. Külön utakon akar, és bizonyosan fog is járni.
Szabó Dániel