Szkeccs 12. – Igaz-hamis

Igaza van a hamisságoknak vagy hamis az igazság?

Átvert a szamuráj sereg – Shinobu

Nagy bizalommal vetettem magam a Shinobu sorba, bíztam benne, hogy kincset találtam, majd én jobban tudom, mint a tapasztalt rókák – dörzsöltem a tenyerem. Végül persze az lett, amit mondtak. Egy ideig mondogattam, hogy jó ez, majd végül átestem a pszichológiai görbe zenitjén és elhittem, hogy túlárazott fake japánok, ki tudja miből (a három pure malt az legalább malt, legalábbis ezt mondták ők). A 15 éves a sor legidősebb darabja. Ez a legjobb, sőt egészen jó. De nem ennyiért (még akciósan is borsos volt). És még ha jó is, de akkor is ott kerülget az érzés, hogy átbasztak. A google maps-en a Shinobu Distillerynél ledobott emberke mintha a világ végére pottyant volna, pár összetákolt bádogépülethez. Persze kis túlzással már egy hétvége alatt is paloták születnek manapság, így a látott kép már a múlté is lehet, de ez akkor sem emelte a bizalmamat, a honlapjukon található szaftos marketing és a több kilónyi whiskyfesztiválokon gyűjtött érme dacára sem. Nébih leleplező videó érzés kerülget. Mindenesetre a 15 éves egy fűszeres, tartalmas, erőteljes malt a 43 fok mellett is. Ebben is ott van az egész sorozatban érezhető, igénytelen shinobu-dögbuké kókusszal felütve, de itt legalább elegáns, mert még a dögbuké is lehet elegáns, úgyis szeretem az ilyesféle szolíd perverzitást. Egy kis kellemes sonkás-sajtos fajta füst is incselkedik velem. Jól esik. Van bennük valami egyediség, valami sajátos ízvilág. Lassan távozik, a többivel ellentétben valamelyest sajnálom, de jön a helyére olcsóbb, jobb, szebb. Onibaba lapáton. Ha mindezek ellenére úgy érzed, hogy a Shinobu teszi majd teljessé az életed, akkor szánd rá a pénzt (várd meg a leértékelést), és menj a tizenötösért. Ha bevállalós vagy meg le is szarod, akkor esetleg a tizesben még van fantázia. A két NAS kidobott pénz. Kólával feltöltve végeztem ki őket a nyári melegben, nem volt pofám másra melegíteni. Úgy jók voltak, ütöttek. Ez volt a legnagyobb erényük.

Tölgyesi Norbert

Yamazaki 18 Year Old 43 % OB

Az elterelő hadműveletre bevetett szamuráj sereg után, akik a genfi konvenciót megsértve olyan “egyenruhát” vettek fel, ami alapján könnyen japánnak hinné őket az ember, arra gondoltam, hogy a szkeccs egyensúlyaként csatlakozom egy valódi japán whiskyvel Tölgyesi Norbihoz, remélve, hogy felszabadító akcióm eredményeként majd úgy érzi, “no man left behind”, újra feléled benne a harci kedv és bátran szembe megy a fake cuccokkal. Ebben ma egy hivatalos megjelenéssel, egy Yamazaki 18 évessel tüzérségi támogatást nyújtok neki. A Yamazaki 18 kinőtte magát. Ikonikus eleme, szimbóluma lett a korjelölt japán malt whisky szárnyalásának a másodlagos piacokon. A készlethiányos japán whisky ipar, különösen ha a koros, hosszan érlelt verziók kerülnek szóba, ma már sokkal inkább igényel egy beszélgetést a bankod menedzserével, semmint egy whiskypajtással (sic). A lassan 800 brit font magasságában kúszó Yamazaki 18 ára véglegesen elriasztja majd az érdeklődőket, pedig tökéletesen alkalmas lenne arra maga az ital, hogy az elérhető japán maltoknál megtapasztalható karakterisztikát tovább emelje, ezzel bizonyosságot és tapasztalatot adjon a mélyebben érdeklődő whisky fogyasztó réteg számára. A Yamazaki 18 illatában sokkal közelebb áll egy oldtimer skót sherried malthoz, mint az hinnénk. Azzal a szerintem könnyen lekövethető “japános” jegyekkel, amiket a legegyszerűbben úgy lehet körül írni, hogy elfeledjük egy pillanatra a whiskyt, és előveszünk egy bármilyen japán termékre alkalmazható, kicsit sztereotíp, de reális megfigyelést. Miszerint bármit csinálnak, a tökéletességre törekszenek, a követendő formák (esetünkben legyen az egy ital illat és íz élménye adta keret) letisztult, egyenes, sallang-és hibamentes. Ha tökéleteset alkotnak, akkor a legkisebb elem is pazar, mély figyelmet generáló, de egyben lazán befogadható, ha pedig egy hétköznapi dolgot, akkor szégyenlősen megbújik benne egy sajátos vidámság és megdöbbentő prakticizmus. Na, ennek a keveréke a Yamazaki. A szinte dohos, narancsos sherried illatvilág mellett-alatt-közte ott cikázik egy ánizsos frissesség. Ott van a földes jegyek fölött, megbújik a tölgy karakánsága mögött, és vidáman integet a kamra mélyén felejtett gyümölcs zselék mellett. Összességében jól hangzik, de ez még így is inkább egy “hétköznapi tökéletesség”, semmint “tökéletes megismételhetetlenség”. Könnyen búcsúzik, mint aki tudja, hogy majd akkor fog igazán hiányozni, amikor egy kis idő eltelik, nem a távozása az érzelmi súly. A bevetés mindent egybevetve sikeres volt, úgy érzem. Norbi! A harcot folytatjuk!

N.- Barman’s Choice