Glendronach 21, barátom. Gyere üljünk le kicsit. Nyújtóztassuk ki magunkat, hagyjunk hátra nyűgöt, bajt, nehézséget, az eltelt éveket. Hagyjuk el a napot, hagyjuk a könnyeket. Későre jár, elül a zaj. Már csak távoli járművek zúgnak át az éjszakán, itt-ott súlyos lépek csattognak dolguk után, bele kihalt utcákba. Izgatott, tömör bogarak koppannak az utcai lámpák fényén, megigézi őket az elérhetetlen. 

Glendronach… Úr vagy. Visszafogott, halvány címkéd érett, bölcs. Úgy vagy erős, hogy nem bántasz. Édes, nem émelyítő. Nem beszélsz sokat, sokat mondasz. Gondolatok ébrednek nyomodban, számít, hogy itt jártál. Figyelmet kérsz és adsz, együtt kelünk útra. Leengedjük a súlyokat, félregurítjuk őket, begördülnek az árokba. Megyünk tovább, ott is egyet. Még tovább, még egyet. Fölöttünk az ég és a csillagok. Előttünk a világ és messzi templomtorony. Nem sietünk, vagyunk magunknak. Holdfénynél fürdünk egy messzi, eldugott tóban, nincs a térképeken. Hínár, iszap, ragacs, nem számít. Éjjeli békakuruttyolás, hűs habok. Kimászunk, didergünk. Felmelegít a futás. Végtelen a tér, mi beleszaladunk, nem látok határt. Fiatalság, szívdobogás, remény. Nem bánt múlt és jövő, nem számít idő, tér. Tökély.

Az illegális főzdék korában a lepárló körüli fákon lebzselő varjak felröppenése (varjak parlamentje) jelezte az ellenőrök érkezését. Erről kapta nevét a 21 éves kiadás.

Tölgyesi Norbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük