Zöldfolt és Vörösbegy
…a két indián? Netán elrontotta a madár a gyomrát? Meglátjuk.
Nem sok kapcsolatom van Írországgal. Egy egykori barátnőm valamikor réges-régen elrángatott magával egy ír kocsmazenét játszó magyar együttes koncertjére (egészen ismert banda lett azóta). Én már idősebb voltam, az egyetem végét tapostam Szegeden, írtam a diplomamunkát, mellette melóztam is, kezdtek a felnőtt felelősségek a nyakamba tekeredni, bárhogy halogattam is. Tizennyolc éves volt, gondtalan és vidám, olykor kicsit nehezen is találtuk a közös hangot. Ő még nem költözött el a szüleitől, az én szüleim viszont már rég elköltöztek tőlem, így vagy úgy. Talán túl komolyan is vettem magam, bár voltak az elején jobb napjaink, végül elváltak útjaink. Nagyon egyikünk sem bánta, nem egymást kerestük, mentünk tovább. Vannak kapcsolatok, amiknek nem kell egy életre szólniuk, betöltik a szerepüket, akkor és ott alakultok tőlük, aztán végül kitelik az idejük. A koncerten is jót viháncolt a barátnőivel, én csak álltam ott az ugráló tinédzserek között, és néztem, hogy mit keresek ott? Feszültködtem és lefagytam, utáltam a zenét, utáltam őket, utáltam az egészet. Megkeseredett, vén különcnek éreztem magam. HuszonXévesen. Nagy karrier. Szép este, brávó. Szerethető figura lehettem. Most csak nevetek az akkori önmagamon. Újabb húsz év múlva lehet majd megint csak nevetek a mostanin. Ha még élek. Jó lenne. Az ír kocsmazenétől mindenesetre azóta is émelygek kissé.
De nézzünk valamit, ha már ír nemzeti ünnep közeleg Szent Patrik, Írország egyik védőszentje tiszteletére, aki a hagyomány szerint ezen a napon halt meg. Akkor már onnan legyen valami. Hát persze. Ünnepeljük a halálát, mert bár az élet része, valahol kicsit mindig furcsáltam, hogy miért veszik elő valaki elhalálozási dátumát. Oké, oké, tudom, ez csak szimbolikus, a személyt, tetteit és jelentőségét ünnepeljük, nem a napot, amikor visszatért teremtőjéhez. Jól van. Értem. Hagyjáligyál.
Nem vagyok az ír whiskey-k nagy szakértője és talán rajongója sem, de a Redbreast 12 és 15 évesek, sőt a Lustau is rendben voltak. Egy Teeling kóstolón is részt vettem, az sem volt rossz, bár egy ambassador hűvös, daráló profizmusa ki tudja ölni a romantikát. De jó volt, persze. Egyedül talán a Whistler sorral szívtam meg igazán, az kegyetlen gyönge volt. Nyugdíjas utazásra fizettem be őket a polcomról azonnali korkedvezménnyel, sőt mindenféle kedvezménnyel, amit értem, hátha nem jönnek vissza soha.
Most kezdjük inkább egy Green Spottal. Édes, likőrös illat, megnyerő. Bűbájos, hívogató. Aztán mélyebben beledugva az orrom jön is valami, amit nem kedvelek: valami gabonás csóróság édes almával, barackkal felütve. Utálni akarom, de végül csak nem olyan rossz. De mit várjak egy 40%-os alaptól? Talán túl magasan hordom manapság a szaglószervemet? Szokásos ír lazaság, középen ürességre számítok, mégis meglepően tartalmas az alacsony alkoholfok ellenére. Egész tömötten távozik egy kis szerethető kesernyével. Könnyedsége dacára kap még a nyakába egy dézsa vizet. Sosem lehet tudni. És lám, nem tesz rosszat neki, finom hordós illatokat is felfedezek. Krémes, banános, gyümölcsös. Mindenképp megérte vízzel is megpróbálni. Nagyképűen és magabiztosan le akartam ugatni, de igazából nincs miért. Ezt a kis gabonás petyhüdtséget meg lehet szokni. A többi rendben. Motherfucker! El lehet ezt kortyolgatni, pláne az áráért.
Nézzünk egy nagyon megbecsült kiadást, egy igazi vaddisznót, a Redbreast hordóerősét. Gyönyörű üveg, az egyik kedvenc palackom küllemre. Illatában elsőre szinte ecetes édesség robban. Aztak. Nagyon töményen köszön be az orromba. Lassan bújik elő alóla a gyümölcsös finomság. Nem kutya. Az ízében viszont a seasoned sherry hordók mesterséges gumiíze csalódás. Az illata sokkal ígéretesebb volt. Kellően tömör, de ez a sherry dögíz ezredjére is, tényleg unalmas. Majd biztos visszaszokok rá, de most nemár… bocsi, puszi, pacsi, nehari. Repült már ezért az ízért más is a polcomról. Vízzel még nem olyan rossz, kevésbé jön a seasoned sherry, mintha a hordóerősek boostolnák fel ezt a számomra nemkívánatos gumijelet, a nagyipari szeszkészítés fájdalmasan odaégetett billogát. A víz szelíden fogja a kezénél fogva és mondja neki, hogy ízi, ízi, ízi. Jól teszi, mert így kicsit ez is ír-gabonás feelinggé alakul vissza, így nem rossz. Sajnos nem is olyan jó, pedig tényleg istenítik ezt a palackozást. Nekem még szokni kéne, de semmiképp nem durrantok magamra egy üveggel. Szokja más. Mindent egybevetve a legjobban a kinézetét kedvelem.
Eszembe jut az „1001 fotó, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” című kiadvány, ott figyel a polcról, amit egy olyan alkalommal vettem egy plázában, amikor nem ment a munka, és kiugrottam az irodából a libribe bóklászni, hogy felfrissüljek. Tartalmas könyv.
Emlékeim szerint van benne egy kép egy ír bombamerényletről, ezért kezdtem fellapozni, kerestem a fotót, de végül nem ott találtam meg, hanem egy valamikor sokat látogatott blogon. Egy 1998-as, IRA-hoz köthető írországi robbantásban pillanatokkal a detonáció előtt készült kép, ahol a piros autóban volt a bomba (136 kilogramm!). A pózoló spanyol család túlélte, de nem mindenki volt ilyen szerencsés a felvétel szereplői közül. Nagyon furcsa így nézni, hogy tudjuk mi fog történni. Tele van feszültséggel. Különösebb oka nincs, csak eszembe jutott Írországról, semmilyen nagy kozmikus csettintést nem tudok felmutatni.
A 15 éves Red Spot kóstolása illett volna jobban ehhez a képhez, viszont az nem volt itthon. Amúgy pont 1998-ban voltam 15 éves, de hagyjuk is a morbiditást és a számmisztikát, semmi értelme, csak berúgtam kicsit azt hiszem. A vörösbegy végül nem rontotta el a gyomromat, amihez kellett a víz is, de elengedem, hadd repüljön máshová, másokhoz… felnyaltam a zöld foltot is, gond nélkül bent maradt az is, de az ír whiskey meg én egyelőre mégis jó messze és párhuzamosan haladunk.
Ír kóstoló végére skótot! Egy Springbank 10 maradékát töltöttem ki egy elfogyó palackból. Jó mocskos, bűzlő tahó, tajparaszt, szerethető, imádnivaló, buta, ravasz és sorolhatnám a végtelenségig. Utálom, imádom, utálom, imádom, így zakatolunk bele az éjszakába.
(kóstolt ír single pot still whiskeyk: Green Spot 40% és Redbreast 12y Cask Strength, B1/21, 56.3%, kilépő: Springbank 10y, 46%, 2021. 08. 17. – 21/120)
Tölgyesi Norbert