Feltámadás

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A pénteken keresztre feszített Jézus harmadnapra, vasárnap feltámad.

Feltámadásból a skót whisky történetében sincs hiány. Halálra ítélt főzdék kaptak új esélyt az új időkben, ma már pedig fizikai formában is szinte a végső megsemmisülés határán álló lepárlók is feltámadhatnak. Arról nem is beszélve, hogy a barlang ami a testet rejti, a whisky esetében szimbólikusan a warehouse, kő ágy helyett pedig a hordók, rengeteg meghalt főzde vérét – az élet vizét – adta vissza, és adja vissza nekünk ritka, koros és nagyszerű maltok formájában. Mi más lehetne a húsvét vasárnapi kóstoló alanya, a reszurrekció igazi reprezentánsa, mint a Bruichladdich Resurrection Dram?

A 2000-ben árverésre bocsátott, majd egy privát cégcsoport általi újranyitást és felújítást követően a Bruichladdich Distillery első lepárlása 2001-ben történt(különös és magyar szemnek még több értelmet ad az újjászületés dramja, ha rátekintünk a desztillálás palackon megjelenített dátumára, október 23.-ára..). Hét évvel később, 2008 őszén, american bourbon cask érlelés után, 46 % abv-vel a Bruichladdich újjászületett, és egy a története során addig soha nem látott sikeres korszak alapvetéseként manifesztálódott. Az első Laddie desztillálások az eredeti housestyle-hoz viszonyítva kissé tőzegesek voltak, a Resurrection Dram konkrétan 10 ppm körüli értékkel született. Az idő, amikor eldőlt a Bruichladdich és a Port Charlotte párlat profil közti kérdés, köztes úton jelezve, a Laddie felvállal mindent. A lágyan tőzegelt Resurrection üzenetét évtizeddel később érti meg igazán az ember. A maradunk akik voltunk, vagyunk akik leszünk szellemiség, a minden irányból megközelíthető Bruichladdich tézisek, amik a kezdeti és lendületes újdonságból közösséggé formálódtak, majd progresszív irányultság mellett stabil szereplői lettek nem csak Islay mindennapjainak, hanem a skót single malt whisky történetének is. A Bruichladdich hitvallása a kitartás, a megújulás, a váratlan megoldások és a kihívások állandóságot adnak a főzdének.

Illatában az Újjászületés florális, határozottan de nem tolakodó módon tőzeges, felsejlenek a jövő lágy gyümölcsös karakterei. Licsi, éretlen barack, kellemes maritime jegyek és fűszernövények. Az egész még akkor is friss, ha a kellemes de fiatalos füst körül lengi a dramot. A születés elrendeltetett, az élet egyre inkább magára talál, és meglepő de nem frusztráló módon vezető karakterként végig kíséri a whiskyt egy a lágyságot lassan kiszorító fűszeres, gyógynövényes keser, füsttel körülvéve, kevés helyet hagyva az édesebb aromáknak. Táncot járnak a herbális és maritime jegyek, csendesen, ritmusosan, ünnepelve a feltámadást. A tengerparton két vékony fa rúd közé kifeszített száradó lenvászon, talán a halász felesége mosta. Tiszta és sós permettel frissülő, a szállongó tőzegfüstöt megkötő fehér vászon. A lecsengésre teret nyer a klasszikusan Islay-hoz köthető karakterek kesernyés és száraz füstje, ami végül megpihen a fövenyen, hagyja, hogy frissen vágott fűvel borítsák kormos emlékét, édesen megágyazva egy új életnek. A Bruichladdich feltámadott!

Talán lenne helye itt egy másik, azonos időben felélesztett Islay single maltnak, az Ardbeg Rennaissance nevűnek, ami 1998-as lepárlású, és a kifutása az új-Ardbeg evolúciós sorozatának, a fiatal és évente növekvő korú Ardbegeknek (Very Young, Still young, Almost There), mint a newschool, hivatalos 10 éves Ardbegnek. A whisky ami bemutatta, milyen lesz az az irány a következő két évtizedben amit az Ardbeg magának, és a körülmények az Ardbegnek szabott. De ez legyen egy másik történet. Hiszen a Reneszánszot is csak a Feltámadás szülte…

Beszélhetnénk a kivirágzó és újra életet kapó Rosebank-ről, a feltámadás igazi nagy eseményeiről mint a Brora vagy a Port Ellen, hozhatnák példákat elhanyagolt régiókat az életbe visszahozó főzdékről mint a Daftmill vagy a Kingsbarns, Skócia minden tájára igaz a whisky feltámadás. Az pedig, hogy a húsvéthoz közelI a nap-éj egyenlőség, az sem szokatlan, ahogy az sem, hogy a whisky is megtalálja benne a maga ritmusát. Talán a legjobb példa itt a Decadent Drinks Equinox &Solstice nevű sorozata lenne, de erről most azért nem írok, mert pár kellemes kiadást ebből a szériából hamarosan kóstolhat két tucat Dramazin olvasó a Dramazin podcast felvezetőjeként funkcionáló tasting projekt, az alternatív Dramtagozat keretében.

De addig…Et ressurexit tertia die!