Derékfájásra Bowmore-t

Egy ártatlan reggeli redőny felhúzásnál kegyetlenül meghúzódott a derekam vagy becsípődött egy rakoncátlan ideg, mitsem törődve azzal, hogy végtelen teendőlistámat mennyire megnehezíti az ünnepek közeledtével. Vasárnap lévén szünetet akartam tartani a whisky feldolgozásban, de miután derékszögben fal mellett haladva, lépcsők előtt leizzadva töltöttem a nap egy részét, amikor épp ából bébe kellett elaraszolnom, úgy döntöttem a nap végére, hogy mégiscsak feloldom újdonsült fájdalmamat egy pofás gyógyító dramban. Azért jó is van ebben, a fene sem gondolta, hogy milyen kellemes kis logisztikai agytorna végiggondolni és megszervezni a házban legrövidebb szükséges utat, hogy tényleg minden csak igazán fontosat végezzek el. Pisit még tartani, úgy kevesebb téblábolással megúszni, tányérért menet közben előre pohár vizet kitölteni, tacskókat csak lábbal simogatni, ha már ott vagyok előre megetetni. Apró győzelmek a fájdalmas derék-szúrások hullámvasútján.

Eddig szerencsétlenül alakult az ismeretségünk a Bowmore alapsori tételeivel, a 12, a 15 és a 18 évesek is csalódást okoztak. Nade, bazi nagy fájdalom mellé bazi nagy üveget! Most érkezett egy 10 éves Travel Retail Bowmore minta egyenesen egy literes dögpalackból. A többi régóta várakozó üvegcse biztos megsértődött, de valahogy mégis valami könnyedebb füstösre vágytam, ez meg csak úgy a kezembe ugrott. A független kiadások pozitív lenyomatokat hagytak bennem, így erőltetem még az alapsort is, legalább kóstolók erejéig. Szóval itt ülök, a derekam úgy ahogy békét hagy bizonyos pózokban, a seggemen ülni például viszonylag nyugodtan tudok. Úgyis ebben a formában töltöm a nap nagy részét irodai dolgozóként egy rideg monitort bámulva. Derékbántalmaim így majd nem ejtenek helyrehozhatatlan zuhanásokat a magyar GDP szárnyaló görbéjén, dolgozói önbecsülésemen sem esik csorba.

A whisky színe szép, jól szolgál a karamell, amit a Bowmore-nál nem vetnek meg. Illata kellemes, édes, sherrys, enyhén tehéntrágyás. Azt úgy szeretem. Leheletnyi füst, még mélysége is van. Nagyon biztató, kezdek is aggódni, hogy majd az ízében milyen zuhanás jön. És… jön is. Csoda ezúttal sincs. Üres, egyensúlytalan, rendezetlen és kesernyésen édes, de legalább némi islay hamu is érkezik, ami viszont jó. A kevéske 40 fok mellett is kellemetlenül szúr és durrog ide-oda a szájüregben. A lecsengése inkább csak a zabolátlan alkohol dörögve távozása. Sajnos ez sem sikerült igazán. A sokadik korty azért jobb lesz, akkor már nem zavaró annyira, de talán inkább csak megszokom. Így sem győz meg. Rossz nap mellé rossz whiskyt… na jó, ne legyek teljesen igazságtalan, hátránnyal indult ma a nyomorult, persze. Egy eleve vacak napon való bevetés nem könnyű egy whiskynek sem, de azt hiszem inkább szomorú lennék, ha itt tornyosulna a polcomon egy literes üveg. Mostanában igencsak finnyás vagyok. Biztos vagyok benne, hogy van, aki szereti és haragudni sem tudok a Bowmore-ra, mert a független palackozók meggyőztek, hogy egy különleges malt. Várjuk hát a jobb időket, hátha egyszer csoda történik, az idő kereke megfordul és az alapsori kiadások megérdemelt fényükben ragyognak. Ez a gyöngécske 10 éves dram végül lecsúszott, fájdalmamat nem enyhítette, így felejtsük is el gyorsan. Úgyis vár a derekam, már jelzi egy könyörtelen nyilalással makacs jelenlétét. Legalább tudom, hogy megvan, eddig amúgy is figyelmen kívül hagytam létezését a mindennapokban. Egy gondolatot sem szántam neki, egy pillanatot sem. Több tiszteletet a derekaknak! Lehet, hogy ez csak az első volt a sorban, a gyújtószikra, és most majd sorra lázadnak a testrészek a figyelemért, amit már jóval hamarabb megérdemeltek volna. 

Bowmore 10y, 40%, Dark & Intense, Travel Retail Exclusive, 1litre bottle

Tölgyesi Norbert